Az egész úgy kezdődött, hogy fél éve dolgoztam a munkahelyemen, mikor megérkezett a várva-várt új főnök.

 

Az új főnök sima beszédű, halk szavú, szürke, jellegtelen konformista. Pillanatok alatt mindenki megkedvelte. Én is. Néha szakmai okokból erősködött, és ráadásul elég ügyesen, úgyhogy szakmailag is kezdték elfogadni.

 

Velem szemben mindig barátságos, engedékeny és együttműködő volt. Azt hittem minden rendben van!

 

A cégnél negyedévente van teljesítményértékelő beszélgetés, amikor minden vezető, négyszemközt értékeli a beosztottjai munkáját, és ennek alapján jár, vagy nem jár a prémium. Az én teljesítményemet a főnök minden negyedévben jónak találta, és a maximum prémiumot hagyta jóvá.

 

Az utolsó negyedévben kevés dolgom volt. Ráadásul két hétig beteg voltam, aztán jöttek az ünnepek, két hét szabadság. Az ünnepek miatt a teljesítményértékelés is csúszott.

 

A lényeg, hogy januárban, az elhalasztott rutin értékelés során nem csak a főnököm, hanem a HR vezető is megjelent. Már tudtam, hogy baj lesz! Elmondták, hogy „komoly baj nincs a munkámmal, de a munkavégzésem stílusa nem egyeztethető össze cég filozófiával, illetve, hogy nem tudnak kellő teret biztosítani a kreativitásomnak, ezért elküldenek. Nem akarnak olyan keretek közé kényszeríteni, amik számomra szűkösek lennének.”

 

Döbbenten ültem. Mi van? Kérdeztem, hogy baj van a munkámmal? Az utolsó negyedévben ekkorát zuhant a teljesítményem? Úgy, hogy egy hónapot nem is voltam? Miért nem szóltatok? „Én szóltam.” Mondta a főnök. „Csak olyan stílusban, ami a te személyiségedhez passzol. Nem akartam nagyon keménykedni veled, mert az nálad pont ellenkező hatást keltett volna.” Sosem szólt. Semmilyen stílusban. Vagy ha szólt, akkor olyankor, amikor nem voltam ott.

 

Elém toltak egy papírt, ha kirúgnak, akkor egyhavi pénz, és rákerül a személyi lapomra, mint valami szégyenfolt. Ha aláírom a közös megegyezést, akkor kéthavi és tiszta maradok.

 

Csak nyeltem. Most mi van? Mit csináltam rosszul? Mi a baj a munkámmal? Mi a baj velem? „Hát bizonyos határidők…, de nem is ez a lényeg, hanem a stílus… az nem fér össze.” Hebegtek, habogtak. Kínos volt nekik is.

 

Óhh, baszd meg. Le voltam csapva. Mint a kisiskolás, akit nyilvánosan megaláznak. Aláírtam. Menjetek a picsába!

 

Aztán gondolkodni kezdtem, miről is szól a dolog? A napi dolgok mellett egy konkrét, nagy projektem volt. Bekértem az ajánlatokat, megjöttek. A legjobb 43 millió volt. A főnököm azt mondta, hogy túl drága, majd ő kézbe veszi a dolgokat, és keres olcsóbb partnereket. Innentől, bár továbbra is az én projektem maradt, egy szót sem halottam az ügyről. Egyetlen tárgyalásra sem hívott be, egyetlen ajánlatot sem láttam. Ha érdeklődtem csak ködösített.

 

Aztán véletlenül megtudtam, hogy azt a projektet, amire én 43 milliós ajánlatot kaptam, és szerinte az rettentő drága volt, ő 60 millióval rakta be a költségvetésbe. Így is fogadtatta el a management-tel. Sőt megállapodott már egy céggel, és a kifizetések is megkezdődtek. Hm!

 

Engem azonnali hatállyal kirúgtak, és felvettek valakit, akinek fogalma sincs erről a munkáról, mert sosem foglalkozott ezzel a területtel. Legalább nem tűnik fel neki, hogy azt a 60 milliós munkát 43 millióért is el lehet végezni.

 

17 millió forint. Ezt hívhatják sikkasztás gyanújának?

 

17 millió folrint. Végül is humánus volt a főnököm, csak kirúgatott. Ennél kevesebbért is öltek már embert!

 

Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a  munkahelyiterror@gmail.com címre!

Munkajoggal kapcsolatos kérdéseket a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre küldheted!