Én másfél év óta keresek munkalehetőséget! 25 éves munkatapasztalattal, mérlegképes könyvelőként, adójogi területjártassággal. Eddig naponta legalább 10 álláshirdetésre adtam be jelentkezésem.

Főként azt volt a probléma, hogy "...ennyi munkatapasztalatot és jártasságot nem tudunk megfizetni! (még szó sem volt bérigényről...) , diplomatikusan válaszoltam, hogy a bérfeszültség elkerülése érdekében , mert dolgozni szeretnék annyit kérek - amennyit az előző munkatársnő kapott..."! No de Asszonyom, Ön ennyire alulértékelni Önmagát? Az előző hölgy húsz érvvel volt fiatalabb mégis tudta mennyit kérjen, igaz annyit nem tudtunk volna fizetni!

Ezer és ezer kifogás, udvariasan... pl.: Egy cégvezető hölgy: ..."hogyan is tudnék Önnek feladatot osztani, hiszen Ön idősebb és tapasztaltabb, "nem lenne Ön előtt respektem"...

- Ide behívtak! "Asszonyom, nem vette észre a hírdetésben, hogy fiatalos csapathoz keresünk munkatársat? Önnek mennyi is az életkora? No, meg már öt helyen is dolgozott? Ja két helyen 10-10 éves töltött el. Milyen remek állások! Tudja ilyen nehéz időkben nem szabad csak úgy felelőtlenül feladni egy munkahelyet...

Az álláshirdetések többsége csak azért kerül fel a HIRDETÉSEK közé, hogy azt a látszatot keltse, hogy van álláslehetőség! Mögötte névtelen , általánosított ajánlatok, amit még csak el sem olvasnak. Ja, hogy egy-egy ajánlatra 400 jelentkező is akad... Természetes a fejvadászok szerint, hogy legföljebb, ha 10 pályázatot olvasnak el a HR-sek!

Most az a trendi néhány cégnél, hogy előveszik a régebbieket. Amikor böngészem, hogy jé de ismerős az ajánlat - kb az egy évvel ezelőttit szedegetik elő, hogy Nekik pl 175 állásajánlatuk van hetente és a legfrissebb.

Sok meghallgatáson alázzák meg a pályázót. Van ahol csoportosan "eresztik össze" a pályázókat, hogy beszélgessenek! A jóságot munkaadó pedig, csak úgy kívülről fitymálja az ott lévők által elmondottakat!

Ez a munkaügyi helyzet - már Kormányzati Tényező hatáskörébe tartozik!

Csak az a baj, hogy Úgy tüntetik fel, hogy a MI SZÉGYENÜNK, HOGY MUNKANÉLKÜLIEK VAGYUNK! Egzisztencia hiányában már- már el is hisszük Önmagunkról, hogy mi vagyunk az alkalmatlanok, tehetetlenek, lúzerek..

Hány öngyilkosság alapját képezi a családok ellehetetlenülése?
Én is egyedülállóként nevelem egyetemista gyermekem és nemsoká elviszik az OTP a fejünk fölül a házat!!!

Tessék mondani hogy lehet túlélni? Még takarítani sem kellek sehová!!!

 

 

Ennyi idő után munkanélküli segély sem jár már! Valóban nem vagyok alkalmas 52 éves nő létemre, hogy építkezésen dolgozzam. Bár már építkezések se nagyon vannak, hiszen az ingatlanpiac is leállt!...

Bele kell halnia az EMBEREKNEK ABBA A KILÁTÁSTALANSÁGBA, amit most van és még
hónapokig tart?

 

 

Csoda, ha idegileg már nem bírják sokan, főként akiknek csak a gyerekük a hozzátartozójuk, mert már a szülők sem élnek. A barátok már rég nem tudnak az "ilyen lecsúszottakkal foglalkozni", mert inkább nem nézik a kínlódásukat, mert segíteni sem tudnak!

Elgondolkodtató remélem!