Közszolgálati jellegű bejegyzés következik. A főszereplő egy nagy szálloda és egy nagy bank, a mellékszereplő egy régi barátom, aki másfél éve lépett be a szobalány-iparba.

A világ egyik legnagyobb szállodalánca (amit a Bárányok hallgatnak kórházigatgatója után nevezzünk Chiltonnak) alkalmazza a cimborámat. Magyarul a szálloda egyik/másik felsővezetőjének a sógora csinál egy céget, aki a szobalányokat foglalkoztatja, vagyis a szerencsétlenek fizujából kipréselnek maguknak egy kis önkéntes bónuszt.

A szállodában, ahol a legcsóróbb vendégnek is 20.000 forintba fáj egy éjszaka, egy szobalány nem kevesebb, mint 200 forintot kap azért, hogy kiganézza a szobát, megküzdve a gyakran gecitől merev hímmaggal dúsan áztatott törülközőkkel és lepedőkkel. Egy százalék (drágább szobáknál 0.5, 0.1) a takarító jussa. Azt hiszem, a szállodabiznisz elég nyereséges lehet, még úgy is, hogy az alkalmazó cég kábé 2-3x ennyit kap egy szoba kitakarításáért.

Egyébként törülköző. Ha a Chiltonba mentek, ajánlom a saját törülköző használatát, ugyanis a neves cég gyakorlata szerint a fürdőszobát (igen, a klozetet is) a használt törcsikkel súrolják fel. Persze utána tisztára mossák, és az majdnem ugyanaz, mintha csak simán a mosodába küldenék, nem?

Szóval ezért a bérért 15 vagy mennyi szobát kell tisztára nyalni egy nap. Ha kevesebbet csinálsz (mert mondjuk nem kell aznap sokat kitakarítani, vagy elúszol a melóval), akkor levonnak a béredből. Ha a minimumnál 2vel többet csinálsz meg minden nap, akkor a fizud máris 80.000 forintra ugrik egy hónapban. Ellenberger ha ennél is többet kell takarítani (pl. éppen tele vannak vendéggel), akkor nincs több pénz.

Ez a Kelet-európai sweatshop, az ilyen húzásokért jönnek ide szívesen a nyugati befektetők. Egy belga vagy holland igazgató felröhög, ha 100%-os haszonról hall, de csak addig, amíg be nem mutatják neki egy tetszőleges magyarországi vállalat munkafeltételeit és fizetési számait.

Idáig a sztori tulajdonképpen szokványos, mindenkinek van ismerőse, aki hasonló körülmények közt dolgozik. Most jön a nagy bazmeg.

Egy hónapja a cég (nem a Chilton, hanem az alvállalkozója) nem fizetett időben. Az erre szánt zsé nyilván elment valamelyik tulaj nyaralására, vagy terepjárójára, esetleg az árvízkárosultak megsegítésére. Huzamosabb ordítozásra 20-ika környékén hajlandók voltak utalni. De a nagy sietségben, nehogy feljelentsék őket, lehagytak ezt-azt az átutalás megjegyzés rovatából. Például azt, hogy ők most bért utalnak. A Lótépés bankban viszont nem túl rugalmas az alkalmazotti gárda, úgyhogy a késve érkezett pénzt nyilván valami drogügylet profitjának, vagy eladott mellékvese árának nézték, ami ugye nem bér vagy fizetés. Vagy 10 embernek egy csapásra megszüntették az X-hitelét, és most kérik a pénzt havi egyenlő részletekben. Kicsit nagyobb részletekben, mint a chiltonos fizetés egyötöde. Ők se az arany szívükből voltak nyereségesek a válság közepén.

Eddig a sztori. A Chilton leszarja, hogy a szobáit mennyire megalázott rabszolgákkal nyalatják tisztára. Az alvállalkozó adóügyi okokból megszüntette a céget, de már alapított is egy újat, akivel a Chilton persze újra leszerződött. A Lótépés bank nem gyakorol kegyelmet, méltányosságot, megértést, emberi hozzáállást, ezeket nyilván a hitelszerződés apróbetűs része zárja ki.

A munkaügyi felügyelet néhány embere biztosan ingyen pihenhet pár napot a Chilton ÜberLichKing lakosztályában, azért nem tűnik fel nekik semmi.

 

Parmezanidész

Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a  munkahelyiterror@gmail.com címre!

Munkajoggal kapcsolatos kérdéseket a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre küldheted!