Sziasztok,

44 éves vagyok és lassan egy éve küzdök azzal, hogy ismét azzal foglalkozhassak, amihez értek.

Majd 2 évtizede értékesítési vezetőként dolgoztam különböző cégeknél. Sikeres voltam mindig is, a cég, vagy a divízió, amely értékesítését irányítottam, mindig is sokkal jobb eredményeket ért el, mint amit a cég általános piaci helyzete indokolt volna.
Több, mint fél évtized után tavaly váltottam munkahelyet, de pár hónap után kiderült, hogy az elképzelések nem egyeznek, így távoznom kellett.

Mivel az adott iparág piacán ismert voltam és a sikereim is, azt vártam, gyorsan el tudok helyezkedni, akár kompromisszumok árán is.

Ehhez képest a felső/középvezetői álláspiac azóta is beállt, mint a cövek, alig vannak szabad pozíciók. A válság kitörése óta a vezetők a pozícióik mindenáron való megtartásával vannak elfoglalva. Ami lehetőség nagyritkán beesik, ott a következő esetek fordulnak elő:

1. Túlképzett vagyok, ill túl tapasztalt. Praktikusan ez azt jelenti, hogy mivel voltam már kereskedelmi igazgató, ezért pl. Key Account Managernek nem vesznek fel. Indoklás: jó vagyok ezért az első ker.ig.ajánlatra úgyis lelépnék.

2. Nem vagyok elég képzett: Eddig pirosorrú kertitörpét értékesítettem, a cégnél viszont zöldorrú kertitörpéket árulnak, ezért olyanokat keresnek igazából, akik zöldorrú kertitörpéket foglalkoztak eddig is. Igaz, hogy karrierem során az élelmiszertől a szerverig vagy 15 féle dolgot adtam el.

3. Ha felfelé pályázom, pl. ügyvezetői pozícióba, akkor ha a 2. ok nem ráhúzható, akkor pl. nem ismerek speciális könyvelési rendszerket. Mondjuk, értékesítőként semmi dolgom nem volt ilyenekkel és a bonyolultsága egy excel táblának felel meg, amit kb. 3 nap alatt felfognék, de mivel még nem láttam sosem......

Konklúzió, hogy a cégek ma max. 35 éves olcsó droidokat keresnek, aki beérik a 10 évvel ezelőtti fizetésekkel és a későbbi karrier ígéretével.

3+1: Na, mi az az egyetlen állás, amire egyik probléma sem illik? Hát a régi, sikeres állásom. Sajnos a főnököm örült, mint majom a farkának, mikor eljöttem, mert én lehettem volna az egyetlen potenciális utód. És mikor megkérdeztem a visszatérés lehetőségéről, tőle szokatlan kreativitással sorolta az ürügyeket, amiért "sajnos" "most" nem tud visszavenni, de drukkol és biztos, hogy hamarosan találok majd állást. Igaz, távozásom óta a cég értékesítése zuhanórepülésben van, de ez nem fontos.

Nemrég itt olvastam egy hasonló sorsú kollégáról, aki elment Ausztriába segédmunkásnak az ottani minimálbérért. Meg tudom sajnos érteni, bennem is megfordult a gondolat hasonló.Bár itt szeretnék érvényesülni, és szeretem is a hazámat, de ennek a szeretnek kétirányúnak kéne lennie. Ha nem megy, akkor nem megy. A hazámnál jobban szeretem a gyerekeim, akiket szeretnék tisztességesen felnevelni.

Kíváncsi vagyok a véleményetekre, elsősorban arra, milyen megoldást láttok. Előre is köszönöm.

 

Üdvözlettel