Kedves Olvasók!

A történet amit el szeretnék mesélni nem is annyira egy specifikus problémával foglalkozik, sokkal inkább egy általános, hárombetűs jelenség Magyarországon. Két megfelelője is van, mindkettő ugyanazt takarja: SSC és BSC, azaz Shared Service Center és Business Service Center. Mielőtt belevágnék mondandómba röviden ezekről.

Tőkeerős multinacionális cégek ilyen kirendeltésgeket hoznak létre a világ, úgymond „kevésbé pattogós” régióiban, mint például Magyarországon is. Ide centralizálják a munkafolyamatok szemnek kevésbé szép, adminisztratív oldalát, hogy a nyugati régióban folyhasson a kreatív tevékenység (ami sokszor a naplopással egyenértékű), itt pedig könyvelhessenek az emberek, számlákat dolgozzanak fel, kiadásokat / bevételeket monitorozzanak, cégek közti kifizetéseket riportáljanak, tehát azzal foglalkoznak ami egy cég életében valóban fontos: a pénzzel. Paradox, hogy még ezen is spórolnak, nem?

Na mindegy, a lényeg, hogy ezeknek a létesítményeknek van egy(etlen) jó tulajdonságuk: nagyon sok embernek biztosítanak munkát per SSC/BSC és ehhez sokszor még különösebb kvalifikáltság sem szükséges. Eddigi pályám során én 3, azaz három ilyen cégnél dolgoztam, széles spektrumban. Volt telekommunikációs, informatikai és ital vonatkozású is. Mint afféle multi, a munkafolyamatok zöme külföldről jön, elhanyagolható százalékban van beleszólásunk a dolgokba, de azt is jóvá kell hagyni „odakint”. Ergo ha valami rosszul jön át, szinte esélytelen, hogy változtassunk rajta, hisz ha lehetne, már megtették volna. És itt jön be a lényeg, hogy mivel napi szintű robotmeló ami átjön ide, viszont ehhez van több tucat manager, osztályvezető, meg mindenféle, ha a meló tökjól megy és nincsenek állandó lekűzdendő problémák, a vezetőség csakúgy lézeng, céltalanul. Ennél is rosszabb ilyenkor a HR, hiszen papíron jól megy a munka, nem kell ember, minden rendben. Csakhogy ez a legrosszabb hír, hiszen ahhoz, hogy minden jól menjen felesleges fenntartani egy hatalmas HR-t és több tucat managert. Úgyhogy azt csinálják (és ezt úgy higyjétek el ahogy mondom) hogyha nincsen probléma, akkor generálnak.

A gazdasági válság egyáltalán nem érintette vállalatokat olyan rosszul, mint azt mi hisszük. Pusztán hivatkozási alap született arra, hogy felfrissítsék az állományt. Én ezt a folyamatot öt éven keresztül néztem végig, mint említettem 3 különböző vállalatnál. Engem a legutóbbi helyről azért küldtek el, mert a munkám nem ütötte meg a „World Class” szintet. Megkérdeztem, hogyha ez így van és a jelek szerint ez nagyon fontos a cég számára, akkor mutassanak egy leírást, ami elmondja mi is az a World Class szint? Nos, ilyen nem volt. Mondtam, hogy mondják meg mi a konkrét gond a munkámmal? Mondták, hogy ilyen nincs, de látják rajtam, hogy ez „nem az én világom”. Hozzáteszem, igazuk van / volt, de lecsupaszítva a kérdést, kirúgják a hatékony munkerőt, mert úgy gondolják, hogy nem szívből csinálja? Egy órával előbb értem be mindig, mint a többiek, az egy órás ebédidőből jó ha a felét elhasználtam, túlzás nélkül az egyik legkedvesebb figura voltam a csapatomban, a többi kisvezetőtől sorra kaptam a szakmai dícséreteket, de az én főnököm szent meggyőződése volt, hogy alkalmatlan vagyok arra amit csinálok. Azért nem tudtam bosszankodni, mert az egész annyira abszurd volt. Mi lesz a következő lépés, ha a cégvezető közúti balesetet szenved és nem én vagyok az első a kórházban, aki felajánlja a vérét, akkor már megbízhatatlan munkaerő látszatát keltem?

Nem fogom felnagyítani az érdemeimet, mert nincs nagyon mire verni a mellem. Van egy érettségim, egy felsőfokú OKJ-s papírom, egy felsőfokú angol nyelvvizsgám, egy jó megjelenésem/fellépésem és passz, ennyi. Nem diplomáztam mert a) nagyon drága és b) látom hogy a diplomával még jobban lehet szívni, csak ott előjön az „Ön túliskolázott” egysoros is. Akit fel akarnak venni, vagy ki akarnak rúgni, azt nem a diploma miatt fogják, vagy nem fogják, sőt a srác akit előttem kirúgtak a cégtől diplomás volt és őt is hasonló okkal, mint engem. Sajnos ez ma a magyar helyzet kicsiben és nagyban. És akkor oltják az emberbe az ideget, hogy miért nem vállal erre a megélhetésre gyereket? Én 28 éves leszek, de sajnos ennek a blognak túl sok bejegyzése ismerős helyzet számomra már most is! Kifejezetten elszomorító belegondolni, hogy még több, mint 40 évig kell dagasztanom ugyanezt a sarat...

Üdvözlettel,

VimesDoboz