Gondolom az én esetem sem egyedi, de leírom, hogy járom az utam sikertelenül és kétségbeesve. 11 év úgymond köztisztviselői" biztos(?) állást adtam fel önként, mert már akkor két éve keményen vállalkoztunk és beindult a munka. Két embert kívánt, dönteni kellett. Minden szép és jó volt, míg a csúnya válság nevű szörny fel nem ütötte a fejét.

Egyre csökkent a forgalom, egyre kevesebbet vásároltak az emberek, egyre kevesebb pénzt tudtunk visszaforgatni a boltba, és emellett nőtt a lakás, a kocsi és a vállalkozás beindítását segítő(?) hitelek törlesztése. Kérdések: minek kellett a lakás? Mert nem volt hol lakjunk. Miért kellett a kocsi? Mert azzal biztosítottuk az áruszállítás 40-50 %-át. Miért kellett egyéb hitel? Mert mertünk egy nagyot gondolni és biztosítani akartuk gyerekeink jövőjét egy jól menő üzlettel, ami az akkori számításaink szerint nem is volt lehetetlen.

Aztán ahogy nőttek a gondok, úgy jutottunk újból arra a szintre, hogy munkát kell keresnem, nincs mese, kettőnket nem bír el a bolt. Nincs diplomám, de van nyelvvizsgám, van jó néhány szakképzettségem, amikkel lehet szépen tapétázni a falat, mert másra nem jó. Voltak "barátaim", akik nagyon jók voltak, míg azon a bizonyos közszférának nevezett munkahelyen dolgoztam, voltak "barátaim", akik nagyon jók voltak, míg ment az üzlet. Aztán segítségre lett szükségem, mert munkahely csak így lehet.

És ekkor jöttek a válaszok: " Ne haragudj, de ha jobbat tudnék én is mennék., Látod nem kellett volna ott hagynod a biztost, most nézhetsz magadon körül., Nagyon szívesen segítek, tudod, sok mindenkinek segítettem már...milyen csinos vagy még mindig, nem lenne kedved esetleg....., Bocsi most nem érek rá., Ne haragudj sietek., Többszöri telefon, amely süket maradt., Ó, nálunk is leépítések vannak, meg hát diplomád sincs, a főnök most is olyat vett fel gépírni, akinek két diplomája van., és stb, stb. Aztán a hivatalos elutasítások: önéletrajz küldés hetente 2x, 3x végzettségeimnek megfelelő helyekre, bevállalva még tanulást és utazást is....válasz? Nos, még egy e-mail és egy levél vagy telefon sem. A munkaügyi kirendeltség, pedig azzal vigasztalt, hogyha keresek magamnak munkáltatót, esetleg tudják támogatni, de mást nem tudnak felajánlani. Maradtam "barátok" nélkül, munka nélkül, pénz nélkül, két gyerekkel, egy életre szóló hitelhalmazzal és tehetetlenül, dühösen várom a holnapot.

Mindent megtennék, csak lenne hol és mit, ami még nem veszi el a maradék életkedvemet. Édesapám azt mondta: gyermekem, aki akar talál munkát de cseppet se félj, míg engem látsz. Őt már nem látom, csak a temetőben, és sajnos a munkát sem, pedig akarom!!

Akkor most hogyan tovább?