Tisztelt Blog,

 

Rendszeresen olvasom a MT blogot, és amikor valaki egy problémával fordul a nyilvánossághoz, sok tanácsot kap, ám igazából nem nagyon olvasni arról, hogy valaki kiáll az igazáért és győz, így hát leírtam egy régi történetet, ami akár most is megeshet bárkivel.

 

Úgy 10 éve, még pályakezdő voltam, elmentem egy nyugat-magyarországi autóalkatrész-gyárba szereldei munkára. Nevet nem írok, úgyis kitörölnétek :) Akkor a végzettségemnek megfelelően ezt ajánlotta a Munkaügyi Központ (most még ennyit se tud).

Eleinte napi 8 óra munka, majd később 12 óra (+ szombaton 8 óra), mert úgy érte meg a cégnek, ugyanis különbusz vitt minket. Nem terveztem, hogy a sor mellől megyek nyugdíjba, így elmentem egy nyelvtanfolyamra, hátha hasznát veszem később.

Emiatt heti 2 nap csak 8 órát tudtam lenni, ráadásul a
különbusz 12 óránként járt, emiatt saját magam fizettem az
útiköltséget ezeken a napokon. Addig is lenéztek minket a vezetők,
többször hangoztatták, hogy mi csak droidok vagyunk, de utána
hallgathattam azt is, hogy döntsem el, minek is járok oda, dolgozni
vagy tanulni. Egy hónap után abba is hagytam a sulit, mert ki is
merültem a heti 60 óra munkában és elegem is lett a sok beszólásból.

 

 

A sok lelki terror ellenére év végén osztottak prémiumot is, a havi
átlagfizetést kaptuk, vagy csak egy részét attól függően, mióta
dolgozik ott az ember. Én az év eleje körül kezdtem, tehát egész szép összeget kaptam a sok túlórának (papíron jutalomnak) köszönhetően. A trükk viszont az volt, hogy aláíratták az emberrel, hogy ha március végéig bármelyik fél felmondja a munkaviszonyt, vissza kell fizetni ezt. Mondhatni rabszolga-hűségszerződés volt ez.

Akkor még nem is tulajdonítottam neki jelentőséget, ám februárban lejárt a határozott idejű munkaviszonyom. Sajnos előtte egy hetet táppénzen voltam, így közölték, hogy emiatt nem hosszabbítanak szerződést. Pontosabban fogalmazva: "Kibírhattál volna még pár napot a betegséggel, akkor nem lenne gond".

Pár nappal későbbre visszarendeltek leszámolni. Ez idő alatt próbáltam úrrá lenni a kétségbeesésen, hiszen eszembe jutott az év végén aláírt papír. Bújtam a netet, hogyan lehet az, hogy vissza kell fizetni, mert hát hűséges munkás voltam és nem csináltam semmi rosszat, hogy kirúgtak volna. Úgy éreztem, átvertek, s részben magam hibáztattam, figyelhettem volna, bár gondolkoztam volna hamarabb. Aztán rátaláltam a megoldásra, miszerint a lejárt szerződés egy harmadik fajtája a munkaviszony megszűnésének, ám az aláírt papíron csak az volt, hogy ha
egyikünk felmond. Leszámoláskor elém is tolták a papírt, hogy vissza kell fizetni.

Nem akartam aláírni, de ott erősködtek, hogy addig nem
mehetek sehova és nem kapom meg a papírjaimat, míg alá nem írom, hogy átvettem. Aláírtam, csak mellé írtam, hogy átvettem, de nem értek egyet vele és leírtam, hogy miért. Persze jól kiröhögtek, hogy ilyet nem írhatnék oda, de nekik mindegy.

 

Később utalták a fizetésem, s küldték postán a bérpapírt, de ahogy
sejtettem, alig pár ezer forint lett, levonták az év végi pénzt. Itt
nem is hagytam annyiban a dolgot, írtam nekik egy tértivevényes
levelet, melyben leírtam nekik a fenti dolgot, hivatkozásként
bemásoltam az Mt. megfelelő paragrafusát és hozzátettem, hogy
amennyiben 8 napon belül nem fizetik vissza a megfelelő kamatokkal együtt, a munkaügyi bírósághoz fordulok. Így utólag visszagondolva, kissé eszement cselekedet volt mindenféle jogi képzettség és ügyvédi közreműködés nélkül, pusztán internetes forrásokból tájékozódva ebbe belefogni, de néhány nap múlva meg is jött a pénz, bár nem számoltam utána, nagyságrendileg egyezett, örültem, hogy nekem volt igazam és győztem.

 

Üdvözlettel,
Feri

Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.comcímre!

Munkajoggal kapcsolatos kérdéseket a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre küldheted!

A Munkahelyi Terror blog támogatója az Ajánlatguru.