Kedves MT,

 

Tisztán teoretikus kérdésem lenne mindenkihez, többek közt az örök észkombájn olvasók zöméhez is. Tegyük fel, hogy van egy cég, ahol dolgozik az egyszerűség kedvéért 100 alkalmazott. Beüt a válság és kirúgnak (a drámaiság kedvéért) 80-at. Marad mondjuk 20 ember, akivel ha fél lábon is, de megy a cég.

 

Csökkentek a költségek, valamennyit nő a munkaidő, így alig csökken a produktivitás, sőt, pár hónap alatt, minimális átszervezéssel, ha fogcsikorgatva is, de flottul megy az egész. Vége a válságnak.

 

Miért venne vissza a munkaadó bárkit is, nemhogy az eredeti 80 embert? Hiszen a legnagyobb gazdasági viharban 20 szolgával is kihúzta, minek lenne szüksége „békeidőben” ötször ennyi emberre?

Ha egy hajó kapitánya lennék, ahol a 100 fős legénységem helyett 20 fővel is tökjól elmegy a halászhajó, lehet, hogy őket vinném magammal akár egy nagyobb hajóra is (kis béremeléssel, hogy kuss legyen, így is jobban kijövök, mintha alkalmaznék hat másikat), ergó a cégbővüléssel nem okvetlenül járna az állomány növelése is. Azaz, nemhogy a válság vége, de a gazdaság kimutatható fellendülése sem okvetlenül járna a munkanélküliségi ráta szignifikáns csökkenésével.

Ennek kapcsán rém kíváncsi lennék egy kontra-elméletre, miszerint hihet-e az a hazai, bő 11% munkanélküli abban, hogy egyáltalán tervezik őket foglalkoztatni a jövőben? És nem 2020-ra gondolok...

Üdv, El Wray
 

Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.comcímre!

Munkajoggal kapcsolatos kérdéseket a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre küldheted!