Mi lesz velünk RATKÓ gyerekekkel?

Ratkó gyerek, vesztemre pedagógus vagyok (még).
Sajnos mindig azt kellett tennem,amit a társadalom diktált, de a jelek szerint nem helyes módszerrel és nem jó eszközökkel.

 


Meg kellett születnem, jó tanulónak,példamutatónak kellett lennem, mert a családom szigorúan elvárta, aztán közszolgalati jogviszonyaim során fegyelmezetten, pontosan, keretek között kellett elkötelezetten élnem, teljesítenem az iskolában és köztisztviselőként i, képeznem kellett magam,mert előírták, alap és szakvizsgáztam, pedagógusként is szakvizsgáztam, számítástechnikát is kellett kötelezően tanulnom, vizsgáznom kellett a hivatal által szervezett ECDL tanfolyam után (aztán az maradt állományban nem is soká, aki évekig nem tudott levizsgázni...). azt hittem becsületesen, minden energiámmal, a korruptciótól távol kell dolgoznom, hogy elismerjenek  (tévedtem ebben is, mert maradt, aki...)


A legnagyobb tévedésem: azt hittem 55 éves koromig dolgozom és utána segíthetem a gyerekeimet úgy, ahogyan a fenti életpálya mellett nem tudtam mindig úgy, ahogyan szerettem volna.Azt hittem lesznek eddigre unokáim és babusgathatom őket, ha szükség lesz rá, süthetek illatos sütiket, míg a szüleik dolgoznak, együtt jönnek ebédre, vacsorára, mert ugye milyen jó lett volna, ha nekem (nekünk is így lett volna) Azt gondoltam lazíthatunk még egészségesen, és örülhetünk kicsit egymásnak...


Tévedtem, elhasználódtam a több évtizedes hajtásban, 55 évesen nagyon komoly egészségügyi problémám vannak. Rokkant nem vagyok, mert az ORSZSZI úgy ítéli meg, nyugdíjhoz még fiatal vagyok és egyébként néhány éve csak átszervezéssel tudtak végre megszabadulni tőlem, mert a munkám alapján nem volt egyszerű okot találni, s nem is sikerült éveken át, de hát egy átszervezés az ugye más :D Mondanom sem kell, kinek is kell az ember...Az 1-2 évvel idősebbek pedig mosolyogva mondják, hogy végre boldog nyugdíjasok.

 

És, hogy mi lesz velünk RATKÓ gyerekekkel, no azt csak
"odafenn" tudják, de nem mondják (ki), még nem, de rövidesen... :(
 

 

Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.comcímre!

 

 

Munkajoggal kapcsolatos kérdéseket a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre küldheted!