Életemben már többször kellett új állás után kutatnom, a sors pedig úgy hozta, hogy fél évet egy nagy közintézmény személyzeti osztályán dolgoztam. Az eddig összegyűjtött tapasztalataim alapján az kell mondanom: jobb ma egy középfokú szakmai végzettség, mint egy (pláne több) diploma. Egyrészt a diplomásokat futószalagon „gyártják“ a főiskolák, egyetemek, ami a minőség rovására ment az utóbbi időben (mondjon bárki bármit), és természetesen túlképzés van, másrészt egy jó szakmával (pl. festő, asztalos, vízvezeték szerelő stb.) jóval nagyobb eséllyel lehet külföldön is elhelyezkedni, ha már valaki itthon nem boldogul (márpedig ínséges időket élünk).

Tőlünk nyugatra (hiába hangoztatják az ottani politikusok a szükségességét) a cégek nem keresik a külföldi diplomásokat, sőt általában már első körben kiszelektálják a külföldi jelentkezőket. Talán még mérnökök, informatikusok és egészségügyi végzettségűek reménykedhetnek, persze ha magas színvonalon beszélnek angolul (esetleg németül). A használható(!) nyelvtudás egyébként itthon is nagyon nagy előnnyel kecsegtet, így érdemes már a középiskolai évek alatt egy évre külföldre utazni nyelvtanulás céljából (persze nem olcsó mulatság, általában milliós tétel).Az előbb említettek miatt a diploma elértéktelenedett.

Vannak szakemberek, akik úgy vélik még pár év, majd a szelekció a felsőoktatásában is meghozza eredményét, és a színvonal újra helyreáll. Nekem ezzel az elképzeléssel az a bajom, hogy szerintem nem csak mondjuk egy-egy tárgy oktatási színvonalán múlik, hogy az álláspiacon mennyire életképes, versenyképes értelmiséget nevelnek ki az iskolák, hanem az oktatás tágabb értelemben vett kultúráján. Mert hogy néz ki ma egy tipikus hallgató? Általában kényszerböl tanul, és nem érdeklődésétől motiváltan.

Ez már eleve determinálja, hogy milyen szinten sajátítja el az adott tudományt. Kénytelen sok felesleges ismeretre időt, energiát szánni a többi rovására, mert az intézmények valamiféle érdek (kényszer) miatt nem szabadulnak meg ezektől az irreleváns tárgyaktól. A tipikus hallgató szabadidejében hedonista életmódot folytat (ezt a kereskedelem is generálja), ami nem tartozik az értelmiségi léthez, és egyáltalán nem készíti elő öt a diplomaszerzés utáni pályakezdésre. Az igazi nehézségekkel ugyanis ekkor szembesülnek a fiatalok, aminek persze nem okai, hanem áldozatai. A hiba a rendszerben van. Az főiskolai, egyetemi évek alatt a diákok általában a szüleik pénzéből élnek, nagyon sokan pedig elöre eladósodnak, felveszik a diákhitelt.

Az államvizsga után hirtelen a legtöbbek számára egy jövedelmi deficit keletkezik, kivéve ha valaki azonnal el tud helyezkedni (pl. saját családi vállalkozásban, ismeretség útján), de ez a ritkább, mert (azt is tapasztalatból tudhatjuk) pályakezdő senkinek se kell.

Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Munkajoggal kapcsolatos kérdéseket a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre küldheted!