Szia Despota!

Nem szó szerint munkahelyi terror, de azt hiszem, érdemes erről is beszélni.

Manapság nagyon sok az olyan állás, amit nem az a cég hirdet meg, ahová a munkaerő kell, hanem különböző közvetítő cégek. Ez a cégeknek jó, mert kevesebb a macera, a dolgozni vágyóknak már kevésbé, mivel ha közvetítőn keresztül helyezkednek el, a fizetésük 20-30%-át a közvetítő kapja, nem a dolgozó, ráadásul nagyon nagy arányban vannak a rövid távú, 1-2-3 hónapos munkák, ami után lehet az egész mizériát újrakezdeni.

Sajnos a pénz nagy úr, így én sem zárom ki, hogy elmenjek közvetítő cégekhez interjúra, ha behívnak. A múltkor az egyik ilyen céghez mentem ún. tájékoztatóra.

Maga a lakás, amit irodának használnak, tipikus régi nagypolgári lakás, nagy belmagassággal, több szobával, azonban gyakorlatilag berendezetlenül. Mindenkit egy recepciós hölgy fogadott az előszobában, ahol volt összesen 6 db szék, az előszoba végén a recepciós pult (ami egy bárhol kapható számítógépasztal volt), és a recepciósnak egy fél méter magas szekrényke, ami jobb napjaiban egy nagyobb szekrénysor felső része lehetett. Ja, és egy fogas.

Voltunk kb. tizenketten, 6 székre, amikor is kezünkbe nyomtak egy-egy jelentkezési lapot, hogy töltsük ki. A szerencsésebbek, akik ültek, ki tudták tölteni a térdükön, a táskájukon, vagy a náluk lévő könyv hátlapján, a többiek a falnak támaszkodva próbálkoztak. Ezután mindenkit behívtak az egyik szobába, ahol volt 5 db asztal, és 4 db szék. A recepciós hölgy elmondta, hogy mit kell tudni a munkáról. Ezután mindenkinek ki kellett menni, és ott, az előszobában megírni három tesztet. Kérdeztem a recepcióst (én, a naiv) hogy ugye visszamehetünk a szobába, de nem, erre utasítás van, az előszobában kell megírni a teszteket. A jelentkezők egyik fele ismét a falra tett papíron írt, mivel más lehetőség egyszerűen nem volt. Ezek után a recepciós megoldósablonok segítségével kiértékelte a teszteket, és akiknek sikerült, azokkal interjút is készített.

Ez úgy zajlott, hogy behívta a pult (számítógépasztal) mögé, ő leült, a jelentkező állt, és feltett 4-5 kérdést a munkatapasztalatokkal kapcsolatban. Ezek után kaptunk ígéretet, hogy mindenképpen visszajeleznek, ha mehetünk második körre is a megbízóhoz. Mással nem is találkoztunk, végig a recepciós foglalkozott velünk. Ő vette fel a telefonokat, faxolt, gépelt, nyomkodta a kapucsengő beengedő gombját. Nem irigylem a munkáját, de azon sem csodálkozom, hogy a körülmények miatt többen leléceltek, igazából én is csak azért maradtam végig, hogy utólag ne tehessek magamnak szemrehányást.

Nekem minden tesztem sikerült, az előnyként értékelt több éves gyakorlatom is megvolt, mégsem kaptam ezek után egyetlen hívást sem. Gondolom, egy olyan helyen, ahol nem telik szakemberre, megfelelő számú székre, asztalra, ott a telefonköltségen is spórolni kell. Egyáltalán nem bánom, hogy nem hívtak vissza. A slusszpoén pedig az, hogy a hirdetésüket azóta is látom a E betűvel kezdődő hirdetési újságban, ahányszor csak megveszem, és még mindig ezt a pozíciót hirdetik.

 

Üdv,
BK
 

Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Munkajoggal kapcsolatos kérdéseket a munkahelyiterrorjog@gmail.com