Régóta szerettem volna nyilvánosságra hozni a történetemet, azonban nem igazán tudtam, hova is fordulhatnék. Most bukkantam rá erre a blog-ra és úgy gondoltam, megosztom másokkal, hogyan is jártam.

Húszas éveim elején járó lány vagyok, levelező tanulmányaim mellett szeretnék állást vállalni. Hosszas keresgélés után sem igazán jártam sikerrel, pedig igazából semmi elrettentő nincs bennem, jól beszélek angolul, vidám, mosolygós vagyok és mások szerint dekoratív. Végső elkeseredésemben jelentkeztem az egyik gyorsétterembe, ahol nagy örömömre fel is vettek. Kimondhatatlanul nagy kedvvel álltam neki dolgozni, úgy éreztem végre eljött az én lehetőségem is. Igaz nem a legjobb munka, de legalább tudtam volna gyűjteni az egyetemi tandíjra.

Arról volt szó, hogy az első négy nap alatt mellettem lesz egy oktató, aki megtanítja nekem a kasszázás rejtelmeit, de ha esetleg nem elég ennyi idő, akkor még néhány napig nem hagynak egyedül. A probléma ott kezdődött, hogy nem oktatót kaptam magam mellé, hanem egy türelmetlen, nagyszájú kasszást, aki körülbelül egy éve dolgozhatott azon a helyen. Már az első pillanattól éreztem, hogy nem kedvelt. Első nap elmondta, hogy neki nincs kedve senkit tanítani, és amúgy sem fogok ott maradni csak pár napig. Rengeteg olyan helyzet volt, hogy megalázóan bánt velem amitől először nagyon ideges voltam, de minél több idő telt el, annál inkább csak nevettem az egészen és úgy voltam vele, hogy hiába beszél, hiába szeretné elérni, hogy felmondjak, nem fogok neki örömet okozni! Második nap kikérdeztek, és szinte mindenre tudtam a választ.

Még meg is dicsértek, hogy milyen ügyes vagyok mert ők annak idején még nem tudtak ennyit ilyen rövid idő alatt.. Később aztán valahogy a főnökhöz mégis az jutott el, hogy nem tudtam egy választ sem..Az "oktatóm" negyedik nap azt mondta, hogy már mindenkinek elmesélte, hogy biztos nem fogok bemenni dolgozni... Volt egy másik kasszás is és az az igazság, hogyha szemmel ölni lehetne, már rég nem élnék.. Vicces, hogy egy szót nem váltottunk soha, de úgy nézett rám mint a legnagyobb ellenségére és folyamatosan megjegyzéseket tett a jelenlétemre.

Negyedik napon utolsó két órában már egyedül kasszáztam, az egyik főnök meg is dicsért. Következő nap közölték, hogy végig egyedül kell kasszáznom. Kicsit lassú voltam, de nagyon igyekeztem és biztos voltam benne, hogy hamar belejövök. Amikor reggel bementem az öltözőbe, köszöntem az egyik lánynak, aki bent volt. Elfordultam, akkor vettem észre, hogy kiszáguldott az egyik kasszás és annyit mondott köszönés helyett: "Ez meg ki??".. Persze tudta, hogy én vagyok csak gondolom meglepődött, hogy még mindig nem mondtam fel.

Este fél10 körül hazaértem, láttam, hogy volt egy nem fogadott hívásom a munkahelyről. Visszahívtam, az egyik főnök közölte telefonon(!), hogy sajnos nem tudnak tovább engem foglalkoztatni, mivel még nem tudok egyedül kasszázni. Érdekes, egész nap egyedül voltam, ráadásul tökéletes zártam a kasszát, hiány nélkül.. Az is érdekes, hogy ezt miért nem tudta akkor közölni, amikor még ott voltam.. Mondtam neki, hogy igazából az "oktatóm" nem engedett egyedül kasszázni, erre pedig az volt a válasz, hogy tudja jól, hogy nem az én hibám, hanem azé akire rá voltam bízva, de nem tud mit csinálni és hogy egyébként is mondták neki, hogy kikérdeztek, és semmit sem tudtam...

Egy ott dolgozóval a mai napig tartom a kapcsolatot, miután kirúgtak, elmesélte milyen durva dolgokat mondtak rólam a hátam mögött illetve hogy tudja, nem azért rúgtak ki mert nem feleltem meg, vagy hibáztam, hanem mert bizonyos emberek akiknek nem voltam szimpatikus, elintézték, hogy így legyen, mivel magamtól nem mondtam fel, ahogy a legtöbben szokták 3-4 nap után....

 

Az eset után szóltam annak a közvetítő cégnek, ahonnan a munkát szereztem. Elmeséltem a történetemet, ígérték, hogy segíteni fognak. Azt kérték menjek be személyesen és át tesznek egy másik étterembe. Pár órára rá be is mentem hozzájuk, ahol egy szót sem szóltak, csak aláírattak velem egy papírt, hogy közös megegyezés alapján lett vége a munkaviszonynak és annyit mondtak, hogy várólistára tesznek...

Így utólag tudom, hogy nekem kellett volna gondolkodnom, de annyira ideges voltam a történtek alapján, hogy csak később láttam tisztán a helyzetet.

Hihetetlen, hogy ennyire rosszindulatú emberek vannak és nem gondolnak bele, mennyire tönkreteszik mások életét. Csupán azért képesek rosszat okozni a másiknak, mert nem szimpatikus számukra. Nem is ismertek, semmit sem tudtak rólam, mégis mindent megtettek azért, hogy elveszítsem a munkát, amire nagyon nagy szükségem lett volna.

Eltelt pár hónap, munkát azóta sem találtam. Legutóbb az egyik bevásárlóközpontba hívtak, ahol joghurtokat kellett volna árulni. Mindenki nagyon kedves volt, az üzletvezető a végén még meg is ölelt azonban azt mondta, hogy azért nem tudnak felvenni, hogy nem jár Start kártya a levelezős tanulmányaim miatt.. Más helyekre viszont azért nem vesznek fel mert pályakezdőként nincs tapasztalatom.. Eléggé kétségbeesett vagyok, hiszen soha nem is lesz, ha nem adnak esélyt.

Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Munkajoggal kapcsolatos kérdéseket a munkahelyiterrorjog@gmail.com