Tisztelt MT Olvasók!

Tavaly novemberben úgy alakult, hogy több mint 10 éves munkaviszonyomat egy kedvezőbb ajánlat elfogadása miatt megszüntettem. A cég mind anyagilag, mind munkakörileg sokkal szimpatikusabb volt. Nem beszélve a nagy multi utáni kis létszámú barátságos légkörű irodákról. Szóval úgy éreztem magam, mint a mesében. A jelentkezésemnél nagyban számított az is, hogy szinte azonnal tudtam kezdeni. Mint mondták lett volna másik jelölt is, de rá várni kéne vagy 2 hónapot és nekik azonnal kell az ember.

Legfurcsább volt, hogy a legelső napon a külsős könyvelő nevetve csak annyit mondott az új főnökömről: Ne izgulj, téged nem fog annyira utálni, mint az elődödet! Poénra vettem, de nem kellett volna. Már az első héten úgy éreztem, mintha a folyón felfelé szeretnék úszni. Segítséget a betanuláshoz semmit nem kaptam. Mindent magamnak kellett kibogozni, visszanézve az előző havi- évi hasonló anyagokat. Dicséretet semmiért, egyetlen egyszer sem kaptam.

Előfordult nem egyszer, hogy a kötelező, ledolgozandó ebédidő nála a duplájára nyúlt, mikor visszajött a szobába, akkor tett az asztalomra egy nagy köteg iktatni valót (ami már reggel óta pihent az ő asztalán, de én nem vehettem el, míg rá nem bólintott), Nekem így aztán nem hogy ebédidőm nem volt, de még a munkaidőm végére sem készültem el. Ha hibát vétettem, és hát betanulási időben ki ne hibázna, iszonyú stílusban teremtett le, de magyarázatot vagy segítséget a javításhoz nem kaptam. Többször próbáltam vele beszélni, hogy tisztázzuk a helyzetet, mi is a problémája velem, de csak azt tudta mondani, hogy vannak hibáim a munkában. Ilyenkor megkértem, segítsen, nézzük át együtt, és én is törekszem, hogy hibátlan legyen a munkám. Több kollégával is beszéltem, tanácsot kérve, de mindenki ellenszenves kiskirálykodó, egómánnak jellemezte, mondván próbáljam elviselni. Mikor már két hónapja dolgoztam, bementem az igazgatónőhöz, nem mószerolni, hanem, hogy megkérdezzem, szerinte hogy áll a szénám? Megnyugtatott, hogy most még csak betanulok, ne izguljak nem lesz baj. És hát a „Amálkának” ilyen a stílusa, ezt mindenki tudja, többen már panaszkodtak rá, de ne vegyem magamra.

Rá két hétre jött a hideg zuhany. „Amálka” akciózott. Reggel eleve később jött be, ahogy az többször is szokása volt, majd elment egy maratoni ebédre, de onnan már nem a szobába jött vissza, hanem csak telefonon szólt át, hogy menjek raportra. Közölték, hogy mivel még próbaidő alatt vagyok, így élnek a jogukkal és azonnali hatállyal megszüntetik a munkaviszonyomat. Indok: szakmai elégtelenség. Miután pontról pontra levezettem, hogy ez nem teljesen állja meg a helyét, akkor személyi összeférhetetlenség lett a felmondási ok.

Mikor négyszemközt maradtam az igazgatónővel, csak annyit mondott: egyszer még meg fogom neki köszönni, mert ez a nő előbb-utóbb kikészített volna.

Így csak az készít ki, hogy próbaidő alatt elküldtek egy cégtől, ami nem a legjobb ajánló levél. Nincs munkám, nincs keresetem és egyelőre még egyetlen visszajelzést sem kaptam sehonnan, ahová beadtam a jelentkezésem. Valószínűnek tartom, hogy az eredeti jelölt, akire várni kellett, elintézte a dolgait és már nem volt rám szükség.

Jogszerűen jártak el?

Sajnos igen. Igazságos volt? Szerintem nem. Hogyan adjam ezt elő pl. az önéletrajzomban?

Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Munkajoggal kapcsolatos kérdéseket a munkahelyiterrorjog@gmail.com