A szemüveg átka az álláskeresésben
Tisztelt Munkahelyi terror blog!
Sok történetet végigolvastam már az önök oldalán, most eljutottam odáig, hogy én is leírom a saját történetemet. 46 éves nő vagyok, már benne vagyok a korban, ami a munkakeresés nehézségeit illeti, pedig nem érzem magamat öregnek. Az ismerőseim, barátaim között is szép számmal találni olyanokat, akik egyszerűen nem tudnak elhelyezkedni, pusztán azért, mert már nem húsz évesek. Sajnos nálam egy másik tényező is megnehezíti az álláskeresést.
Korábbi munkahelyem sajnos a válság hatására megszűnt, így nekiálltam én is keresni. Sajnos gyerekkorom óta szemüveges vagyok és az évek folyamán nagyon súlyosan elromlott a szemem. Az egyik -9, a másik -12 dioptriás. A pénztelenségnek köszönhetően lézeres szemműtétre reményem sincsen, így marad a szemüveg. Ez viszont a munkáltatóknál nem igazán jó pont, sőt. Nem egyszer kaptam meg az interjúkon, hogy pápaszemes, rovar, stb. , persze nem szemtől szembe, hanem a hátam mögött,, ennek ellenére rosszul esett. Sok olyan eset is volt, amikor finomabban fogalmaztak, de megmondták, hogy ilyen rossz szemmel sajnos nem tudom majd ellátni a feladataimat, én pedig hiába igyekeztem elmagyarázni, hogy így is tudom használni a számítógépet és mindent meg tudok csinálni, ugyanolyan tempóban, mint mások.
Sajnos már több, mint egy éve nem sikerül elhelyezkednem, és úgy érzem, lassan már reményem sem lesz rá. Kereskedelmi szakképesítésem van, két felső fokú nyelvvizsgám (angol, orosz), mégsem kellek senkinek. Az egészség a legnagyobb kincs, de ha az nincs, akkor az élet teljesen el kell lehetetlenüljön?
Virág
Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!
Munkajoggal kapcsolatos kérdéseket a munkahelyiterrorjog@gmail.com
Az utolsó 100 komment: