Tisztelt Munkahelyi Terror blog!

Miután személyesen, emailben megkerestek egy konkrét állásajánlattal, idén márciusban felvettek a világ egyik vezető telekommunikációs vállalatához, a British Telecomhoz 3 műszakos, két idegennyelvet igénylő munkakörre. Én nem sokkal az előtt tudtam meg, hogy terhes vagyok (ekkor alig 8 hetes voltam), de mivel ilyenkor még a magzat megmaradása még egyáltalán nem biztos, és nem is láttam előnyösnek, nem mondtam el az interjú során.

 

A cégről időközben kiderült, hogy hatalmas emberhiánnyal küzd, emiatt a meglévő alkalmazottaikat legalább 3 ember helyett dolgoztatják, a fizetetlen túlórázás is szinte elvárás. A szervezetlenség maximális, és minden eddig tapasztaltakkal ellentétben ezt a helyzetet a vezetőség, illetve a főnökök úgy kezelik, hogy a felelősséget mindig az eggyel lejjebbi szintre hárítják, mintha a határidők be nem tartásáért, illetve a pontatlan munkáért csakis a legalsó szinten lévő service desk-esek lennének felelősek.

 

A munkaerőhiányra jellemző, hogy míg a hivatalos tréning mindenkinek 3 hetes, nekem, és a velem együtt érkezett kolleganőmnek ezt 4 nap alatt lezavarták (amelyből az első 2 nap arról szólt, hogy a BT a világban milyen fontos szerepet tölt be, hogy néz ki egy router stb. – tehát a munkában egyáltalán hasznosítható gyakorlati ismeretek átadására a maradék 2 nap jutott). A következő héten beraktak minket a számítógép és a telefon elé, hogy kezdhetünk dolgozni, és miután mindenki elismerte, hogy ez így nem is működhet, minden lényegi segítség nélkül (mivel mindenki túlterhelt) elkezdhettünk magunktól belejönni a munkába, természetesen rengeteg hibát vétve, amiért azután minket vontak felelősségre.

 

Azzal kapcsolatban, hogy a terhességemet bejelenthetem-e a próbaidő alatt, illetve hogy annak milyen következményei lehetnek, megkérdeztem két megbízhatónak tartott HR-szakértőt is. Mindkettő egybehangzó véleménye az volt, hogy mindenképp érdemes elmondani (pláne mivel a próbaidő lejártakor már majdnem 6 hónapos lettem volna), mert a cégeknek, pláne az ilyen nagy presztízsű multiknak nem érdeke, hogy kirúgjanak, és egyébként is, „a terhesség alatti védelem felülírja a próbaidőt”. Tehát AMIATT, hogy terhes vagyok, nem rúghatnak ki még a próbaidő alatt sem. Úgyhogy elhatároztam, hogy a legtisztább lesz, ha elmondom a közvetlen főnökömnek, úgyis olyan nehéz a műszakokat átrakosgatni az orvosi vizsgálatok miatt, ha nem mondhatom meg, miért van szükségem rá. Amikor kértem tőle megbeszélésre időpontot, az egyik kollégám utólag mondta, hogy a „nagyfőnök”, aki az ő főnöke is, félve megjegyezte neki, hogy én meeting-időpontot kértem a főnökömtől, most nagyon fél, hogy azért, mert fel akarok mondani.

 

A főnököm nagyon pozitívan fogadta a hírt, gratulált, és mondta, hogy természetesen minden rendben, ezt el kell mondania az ő főnökének is, és hogy nagyon örül, hogy csak ezt mondtam el. És mellesleg hívjak akármilyen ismerőst, aki beszél két idegen nyelven, mert nagyon nagy szükségük van rá. Onnantól azonban kicsit gyanússá kezdett válni a dolog, hogy amikor pár nap múlva az egyik kollégám felajánlotta, hogy átvesz velem egy ügyet, hogy specializálódni tudjak, ezáltal fejlődjek, és ezt jelezte a „nagyfőnöknek”, ő minden magyarázat nélkül leállította.

 

Ez után 1-2 héttel egy igen súlyos influenzavírust kaptam el, ami miatt 8 napig betegszabadságot kellett kivennem, mert levegőt sem kaptam, és beszélni sem tudtam. Mellesleg amikor már beteg voltam, még dolgoztam egy napig, és amikor visszamentem, akkor sem voltam teljesen egészséges, de nem mertem több táppénzre menni, és mindennap hívtak a főnökeim is, és hallották, hogy milyen a hangom, tehát nem viccelek.

 

Pár nappal azután, hogy visszatértem a betegszabadságról, a „nagyfőnök” (a főnököm társaságában egy meeting-szobában) bejelentette, hogy egyáltalán nem elégedettek a munkámmal, nem fejlődtem semmit, és most azonnal megválnak tőlem, nekem csak alá kell írnom a papírt. Miután rákérdeztem, hogy miért, dühös lett, hogy erre nem kell indok, és olyan képtelenségeket mondott, amire konkrétan szóbeli bizonyítékaim vannak, hogy nem igaz (ezek mibenléte már egy újabb hosszú fejtegetést és kommenteket igényelne, lényeg, hogy még csak valóságalapjuk sem volt). Ezután odakísértek az asztalomhoz, és a főnököm addig nem állt el mellőlem, amíg szó nélkül ki nem kapcsolom a gépet, átadom a belépőkártyát, és el nem megyek. Senkihez egy szót nem szólhattam, csak el kellett hagynom az irodát.

 

Ennek ellenére még aznap este elterjedt az egész csapatban, hogy kirúgtak engem, MERT terhes vagyok. Úgy, hogy jóformán senkinek sem mondtam meg addig azt, hogy terhes vagyok, tehát addig ezt sem tudták – de a hír már ilyen formában kezdett terjedni, mint ahogy az teljesen egyértelmű volt számomra is, hogy egy szinte tarthatatlan munkaerőhiánnyal küzdő cég, ahol több kollégámtól is kaptam dicséretet és megjegyzéseket, hogy ügyesen fejlődök, és ahol 5-10 kollégámat meg tudnám nevezni, hogy több hibával dolgozik, mint én, de ők nem terhesek, nem azért rúgott ki, mert nem vagyok elég produktív a számukra.

 

Ez az eset másfél hete történt. Kb. 7 ügyvédet kerestem fel az ügyben, akik közül aki hajlandó volt egyáltalán foglalkozni egy kicsit a kérdéssel, mind azt válaszolta, hogy valóban, jogilag nem rúghatnak ki a terhesség miatt semmikor, de mivel próbaidő alatt nem kell indoklás, ezért olyan nehéz lenne erre bizonyítékokat találni, hogy nem érdemes semmit sem tenni az ügyben. Azóta lenyugodtam, és részben boldog vagyok, hogy nem kell ilyen körülmények között dolgoznom többet, és nem vagyok részese ennek az egész gusztustalanságnak, ami itt folyik, és lehet, hogy ezzel megelőzték, hogy akármilyen fejlődési rendellenesség alakuljon ki a babában ennek a munkahelyi légkörnek és stressznek a hatására.

 

Üdv:

Tóth Krisztina

Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Munkajoggal kapcsolatos kérdéseket a