Tisztelt MT!

 

Egy raktárban dolgozok immár 3 esztendeje, sajnos az utolsó egy évben rengeteg problémával kellett szembesülnöm munkahelyemen.A cég nagyrészt belterjes, rajtam kívül még egy alkalmazott van, aki nem tartozik a családhoz, sajnos pont kettőnket pécéztek ki maguknak, nyilvánvaló, hogy el akarnak távolítania cégtől, csak indokot keresnek hozzá. Az első probléma, hogy már körülbelül egy éve folyamatosan késnek a fizetésünk átutalásával. Már hónap 10-ig meg kellene kapnunk, ehelyett rendszeresen csak 13-15 tájékán érkezik meg a pénz, ha egyáltalán megérkezik,Kértük, hogy akkor ne utalják, hanem fizessék ki kézbe, de erre nem hajlandóak, azt nem árulták el, hogy miért. Ezen kívül egy egész havi bérünket úgymond lenyelték, persze ígérgetik hogy ki fogják fizetni, de ez már lassan négy hónapja megy.

 

Sajnos nemrég egy újabb érdekesség állt elő, ugyanis megrágalmaztak azzal, hogy viszonyt folytatok az egyik munkatársammal (azzal a hölggyel, aki szintén nem része a családi vállalkozásnak) és azzal fenyegetőznek, hogy beszámolnak feleségemnek a dologról. Mindez nem probléma, hiszen a rágalomnak az ég világon semmi alapja nincsen, emellett a feleségem is tudja, milyen a légkör és a helyzet a munkahelyem, sőt, el is meséltem neki, hogy mivel szurkálnak bent a mindennapokban, de az elég kellemetlen, hogy folyamatosan szívják bent a vérünket a kolléganőmmel.

 

Ha egymáshoz szólunk egyáltalán, akkor jönnek a megjegyzések, hogy mennyünk szobára és hogy ne a munkahelyen édelegjünk, amikor ezt kikértük magunknak és megpróbáltuk elmagyarázni, hogy alaptalan az ő rosszindulatú szemétkedésük, akkor pedig a fejünkhöz vágták, hogy nem fogunk okáig ott dolgozni, ha vissza szólogatunk nekik. Egyértelműen azt éreztetik velünk, hogy hozzájuk képest mi senkik vagyunk, vagy tűrjük, hogy belénk töröljék a lábukat és meghunyászkodunk, vagy kereshetünk magunknak új munkahelyet.

Persze jó volna innen megszabadulni és olyan helyen dolgozni, ahol megbecsülik, nem elüldözik az embert, csakhogy ez nem ilyen egyszerű. A környéken egyszerűen nincs más munkalehetőség, még közmunka sem, pedig néha azt gondolom, már az is jobb volna ennél a helynél. Persze az sem biztos, ha volna álláslehetőség, akkor pont engem választanának 42 évesen, mondjuk egy fiatal 20 éves helyett. Sajnos ilyen világot élünk. Nem igazán tudom, hogy mi volna a megoldás. A feleségem munkanélküli, a gyerek iskolás, valamiből fel kell tudni tartani a házat és őket is el kell tudni tartani, így kénytelen vagyok beletörődni, hogy kutyába sem vesznek.

 

Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Munkajoggal kapcsolatos kérdéseket a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre várjuk