Körlevélből tudtam meg, hogy kirúgnak
Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!
Munkajoggal kapcsolatos kérdéseket a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre várjuk
Sziasztok!
Egy elég érdekes történetet küldenék be nektek arról, milyen tapintatos főnököm van (egyelőre, ugyanis hamarosan ki fognak rúgni). Már érzem egy ideje, hogy nagyon kifelé áll a szénám, mondjuk nem volt nehéz rájönnöm. Akármikor a főnökömmel találkoztam, beszéltem, egyrészt minden alkalommal valami hibát talált a munkámban, másrészt nem hagyott ki egyetlen olyan alkalmat sem, hogy ne említse meg, milyen nehéz anyagi helyzetben van a cég, és hogy a talpra álláshoz bizonyos leépítésekre lesz szükség. Többször leégetett a munkatársak előtt és előszeretettel gúnyolódott rajtam, és azon, hogy milyen bóvli ruhákban járok (valóban nem tehetem meg, hogy luxusra költsek, de ezen kívül nem gondolnám, hogy bármi baj volna az öltözékemmel). Egyértelműen az volt a célja, hogy elüldözzön. Ezt a játékot már lassan fél éve játssza, de úgy voltam vele, hogy magamtól nem fogok lelépni, legalább végkielégítést ki fogok sajtolni belőle, ha egy mód van rá. Közben pedig azért nekiláttam az álláskeresésnek is, biztos, ami biztos alapon. És akkor most érkeztünk el e hét szerdához, és a történetem lényegi részéhez, ami miatt megkerestelek titeket.
Ahogy rengeteg más helyen is, nálunk is rendszeresen küldözgetnek körleveleket a főnökségtől. Ebben általában nem túl lényeges dolgok találhatóak, illetve személyesen is el van mondva minden, ami benne található. Ezúttal azonban a hagyományostól kissé eltérő volt a körlevél tartalma. Sok más mellett benne volt az is, hogy hétfőn, azaz 27-én érkezik egy új kolléga, aki majd az én munkámat fogja ellátni a jövőben, és hogy a beilleszkedésének elősegítése érdekében mindenki tegye meg a maximumot. Kissé leesett az állam, amikor ezt elolvastam, ugyanis nem tudtam, hogy már meg is van az ember a helyemre. Miután felfogtam az egészet, bementem a főnököm irodájába és megkérdeztem, hogy hogy is van ez az egész. Mondta, hogy úgy, ahogy olvastam, a pénteki nappal megszüntetik a munkaviszonyomat, írjam alá a közös megegyezést. Kissé felpaprikázva rákérdeztem, hogy mégis hogyan gondolta ezt, hogy így, ebben a formában adja tudtomra a helyzetet, mire annyit válaszolt, hogy így gondolta a legkevésbé kínosnak. Puff, tapintat magasiskolája.
Megmondtam neki, hogy nem vagyok hajlandó aláírni a közös megegyezést, erre elkezdett fenyegetőzni, hogy bárhova is akarok menni a jövőben, elintézi, hogy ne legyen ott maradásom. Bár nem vagyok túl ijedős, de elég jó kapcsolatai vannak. Végül annyiban maradtunk, hogy kapok egy kis lelépési pénzt, ha hajlandó leszek normális keretek között elválni tőlük, nagy nehezen rábólintottam, így már csak két napom van hátra, pénteken megyek be utoljára.
Remélem hamar sikerül új munkahelyet találnom, hétfőre már be is vagyok hívva két helyre is, de azért aggódok is egy kicsit. Nem vagyok még idős(34), van 12 év munkatapasztalatom, viszont a kapcsolati tőkém elég szerény. Márpedig anélkül a mai világban nem könnyű elhelyezkedni, de azért bízom benne, hogy menni fog. Jelentős tartalékaim nincsenek, a számlákat fizetni kell és néha enni sem árt. Azért még nem vagyok pesszimista.
GAbi