Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Tisztelt MT!

 

Úgy 5 éve elkezdtem dolgozni egy személyszállító vállalkozónál,
akkor még B kategoriás jogosítvánnyal, személyautókon.Korrekt volt (legalábbis annak tűnt...) így elhatároztam, hogy maradok. Fél év után megemlítettem a bejelentést, amire igent mondott és pár nap múlva aláírtam valami munkaszerződésnek látszó papírt. Lehet, hogy az volt csak a szemétbe ment rögtön, mert hogy mint kiderült bejelentett állásom azóta sincs!

Tavaly év elején az unszolására, mindenféle támogatása nélkül, saját költségekre elmentem és leraktam a C, D kategóriás jogosítványokat. Azóta semmiféle pihenőidőt nem tudok betartani, folyamatosan rettegek ha rendőrt látok, mert ami az én korongjaimon van azért gyanítom a maximális kiszabható birság jár, annyira pofátlan. Nem ritka a 20-24 vagy akár 26 órás munkaidő sem. Amikor ezért szóltam finoman, hogy hát én lassan ráborulok a volánra, közölte hogy "munka van, dolgozni kell", később pedig már azzal fenyegetett, hogy keressen-e mást?

Azt tudni kell még emellé, hogy a keressen-e mást kijelentés már egy ideje tisztázta, hogy "az neki szívás és akkor a fizetésemmel fogja kárpótolni magát". Ezek mellett az autók, buszok műszaki állapota borzalmas és bármiért szólok elbagatellizálja és mennyek csak tovább nyugodtan.

Pár napja például egy nagyon durván fékhibás kisbusszal kellett dolgoznom, amit csak akkor volt hajlandó lecserélni mikor második nap az utasok egy része közölte, hogy ők ebbe nem ülnek vissza. Idén tavasszal mikor egy autó részletre vásárlásához kértem volna tőle munkáltatói igazolást, kiderült szépen lassan, hogy én tulajdonképpen nem is vagyok bejelentve. Utána türelmesen próbálkoztam unszolgatni, hogy akkor bejelent-e, mikor fog. Majd pár napja arrogánsan ordítozva közölte, hogy "van-e egyáltalán fogalmam róla mennyibe kerülne neki csak a bejelentés?" és "erre neki nincs 100 000 forintja". Együtt tudnék érezni vele, mert mindenkinek lehetnek gondjai, de minden második hónapban nyaralni megy, hol a Balaton egy nívós-sokcsillagos részére, hol a Maldív szigetekre, hol pedig az Olasz Alpokba síelni.

Tudom ilyenkor elsőre mindenkinek az a tanácsa, hogy más munkahelyet kell keresni. Viszont attól tartok az sajnos nem olyan egyszerű. Elsősorban a kialakult helyzetet szeretném megoldani. Ha valakinek van tanácsa, tapasztalata kérem írja meg!