Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre.

Tisztelt Mt!

 

Nemrég fejeztem be a gimnáziumi tanulmányaimat. Úgy volt, hogy továbbtanulok valamelyik főiskolán, vagy egyetemen, de sajnos nem jött össze, pedig elég jó lett az érettségim, meg lett volna a kellő pontszám, de a családom anyagi helyzete miatt kénytelen voltam állás után nézni a tanulás helyett. Sajnos nagyon hamar szembeültem vele, mennyit ér egy frissen érettségizett fiatal a munkaerőpiacon. gyakorlatilag semmit.

 

Elkezdtem keresgélni, minden álláskeresésre szakosodott oldalt végigböngésztem, küldözgettem az önéletrajzomat mindenfelé, de semmi reakció nem jött sehonnan. Ahol telefonszámot tartalmazott a hirdetés, természetesen felhívtam, így azért két-három állásinterjúra sikerült eljutnom június óta. Ez azonban szinte jelentéktelen szám ahhoz képest, hogy legalább 100-150 helyre küldtem magamról cv-t.

Az interjúkon aztán személyesen is közölték velem, hogy gyakorlatilag semmit sem érek. Szépen elbeszélgettünk mindegyik helyen, kifaggattak, kikérdeztek, elolvasták az iskoláimat, majd elmondták, hogy sajnos nem feleltem meg. Az egyik helyen azért rákérdeztem, hogy mégis miért nem felelek meg egy szakképzettséget egyáltalán nem igénylő munkánál, mire az volt a válasz, hogy nincs benne gyakorlatom, ők meg nem akarnak időt szánni rá, hogy mindent megmutassanak, mindent megtanuljak.

 

Itt állok a nyár vége felé mindenféle munka nélkül, eddig úgy voltam vele, hogy bármit, csak call centeres munkát ne kelljen, de most már ilyen helyekre is küldöm az önéletrajzot, mert nem válogathatok. Az viszont nagyon érdekes szerintem, hogy a magyar oktatási rendszer mennyire nem az életre nevel, mennyire nem ad semmit a munka világába való bekapcsolódáshoz. Egy érettségivel az ember gyakorlatilag kitörölheti a hátsófelét. Bezzeg amikor általánosba jártam, ott azzal biztattak minket állandóan, hogy tanuljunk jól, mert csak úgy kerülhetünk b egy jó gimnáziumba. Én tanultam, jó helyre is jártam, jó lett az érettségim, de mivel nem tehettem meg, hogy tovább képzem magam, ezért ugyanúgy állok, mint aki gyenge gimibe ment és ott érettségizett.

 

Így visszanézve már tudom, nem kellett volna gimnáziumba mennem, sokkal jobban jártam volna egy szakközéppel. Ott is érettségizhettem volna, de mellette szerezhettem volna valami rendes szakmát, amivel most el tudnék talán helyezkedni. A szüleim már nem fiatalok, késői gyerek vagyok, de ők mindig azt mondják, hogy az ő idejükben az érettséginek még volt értéke. Hát ma nincsen. Csak nem értem, hogy ezt miért nem lehet tényleg időben, az iskolákban közölni.

 

Olivér