Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre.

Tiszelt Munkahelyi (T)error!

 

Nem rég bukkantam rá az oldalra, aztán ahogy végigolvastam a bejegyzéseket, úgy gondoltam, talán ideje, hogy megosszam a saját történetem.

2008-ban érettségiztem le egy "elit"-nek számító budapesti gimnáziumban, ahol az érettségire való felkészüléssel paralel készültem az angol nyelvvizsgára is, így mire májusban kezdődtek az írásbeli érettségik, nekem már 2 hónapja megvolt a "nemzetközileg elismert" középfokú nyelvvizsgám. Aztán a szóbelik befejeztével 5 helyett 6 tárgyból érettségizve 5 tárgyamból ötös, egy tárgyból hármas jegyekkel zártam a középiskolai éveimet. A jó eredményemnek és nyelvvizsgámnak köszönhetően felvételt nyertem az egyik szintén "elit" egyetem jogi karára, ahol meg is kezdtem a tanulmányaimat, aztán jött a gazdasági válság, édesapám több mellékállását elvesztette, ráadásul 2006 nyarán, a nagyszüleim halála után nagyobb lakásba költöztünk, ezzel egy időben felvettünk egy japán yen alapú hitelt, aminek a törlesztőrészlete egyik napról a másikra hol a duplájára, hol a triplájára változott, így egy év után kénytelen-kelletlen ott kellett hagynom az egyetemet, mivel a mellékállások elvesztése és a hitel törlesztőrészlete együtt már egy harmadik ember jövedelmét is megkövetelte.

2009 májusa óta keresek munkát. Eddig összesen kb. 800 önéletrajzot küldtem el, körülbelül 15-20-ra jött ebből nemleges válasz és olyan 5-10 interjúra hívtak be. Az interjúk nagy része arról tanúskodott, hogy a cégek nagy része 99%-ig kihasználja a válság okozta iszonyatos munkanélküli-dömpinget, ezért egy ételfutár, vagy egy kisebb biztosító cég is eljátszhatja a multinacionális cég szerepét, tehát a jelentkezők elé állított követelmények egyszerre tűnnek koholtnak, szükségtelennek, illetve embertelenek. Buktam el olyan interjút is, ahol azt mondták, hogy azért nem vesznek fel, mert ugyan bejelentett állást ígértek, de "hát a cég megmaradt BT-nek, és ezért vállalkozói nélkül sajnos nem lehet." Annak, akinek egy fillérje nincs, nem hogy arra pénze, hogy kiváltsa a vállalkozói engedélyt, ez elég nagy érvágás.

A legutolsó, nem is olyan régi tapasztalatom egy praktikeres online jelentkezés volt, ahol a jelentkezés feltétele egy 5 kérdéses kvíz kitöltése volt. A kérdések zöme olyasmiről szólt, hogy elvárom-e a vásárlótól, hogy udvarias legyen és/vagy tudja, hogy pontosan miért jött, ezekre sikeresen válaszoltam, aztán jött az utolsó kérdés: Sherlock Holmes nyomoz egy lopott nyaklánc ügyében. Amikor elolvastam, azt hittem, rosszul látok, de nem. Valóban arról szólt, hogy 4 gyanúsított és egy bűntárs van a palettán, ha X volt, akkor Y nem lehetett, ha Y volt, akkor X és Z ártatlanok, és így tovább. Elhibáztam a választ, ezért nem engedett jelentkezni az állásra.

Jelenleg ott tartok, hogy bár az eredményeim jók, a nyelvismeretem is az, sehova nem kellek, mert nincs tapasztalatom. Azt persze nem tudom, hogy azok, akik most tapasztalattal rendelkező embereket vesznek fel, mégis hogyan szereztek tapasztalatot, valószínűleg így születtek. A küszöbén vagyunk annak, hogy a saját lakásunkból kidobjon minket a bank és a bútorokat is elvigyék, pedig két rendszeres jövedelemmel rendelkező ember 30-35 éves munkaviszonnyal lakik benne, meg persze én, a kényszer-munkakereső. Napi 4-5 órát ülök a gépnél állások után koslatva, az egyetlen dolog, amire tényleg nemet mondtam, az a McDonald's-os munka volt, mert egy régebbi betegség miatt, hiába vagyok csak 22 éves, nem végezhetek olyan munkát, amit ott elvárnak, ez persze nem jelenti azt, hogy az állam vagy a munkaadó ezt megérti, ne adj' Isten segít ebben, csak azt, hogy simán oda sem vagyok jó.

Teljesen mindegynek tűnik, hogy hol érettségiztem, milyen eredménnyel, milyen más papírom van arról, hogy tudom, amit tudok, mindig van egy (de inkább több) ember, aki ezekkel az "értékekkel" ugyan nem, vagy csak félig-meddig rendelkezik, viszont valakije ismeri azt a valakit, aki szól a harmadik valakinek, így Ő kap munkát, én pedig folytatom a harcot, hogy akár minimálbérért felvegyenek valahova.

Kívánok több sikert és sok-sok kitartást azoknak, akik szintén ehhez hasonló cipőben járnak.

Üdvözlettel:
Dante