Egy nagyon hálás (vagy hálátlan?) témával szeretnék ma foglalkozni, méghozzá a különböző főiskolai és egyetemi szakok szükségességéről, illetve szükségtelenségéről. Már előre félek attól, hogy milyen háború lesz a kommentek között ahol a virtuális bitófán én fogok helyet foglalni és hajolgathatok a felém száguldó rohadt paradicsomok elől.

Miért születik meg ez a bejegyzés? A válasz nagyon egyszerű. Ezen a blogon, illetve más blogokon is rengetegszer olvastam, hogy az adott személy milyen életképtelen szakmát választott, miért nem ment inkább mérnöknek vagy orvosnak (furcsa módon általánosan mindig ez a kettő szerepel, de erről is lesz még szó). Megpróbálok egy másik nézőponttal szolgálni, illetve az eddigi információkat úgy kiegészíteni, hogy ezentúl ne alázzák porig azt a személyt, aki nem a fenti két szak közül választott valamit.

Mi alapján választanak a fiatalok a szakok között?

Amikor egy 17-18 éves tanuló a középiskolai pályafutásának a végéhez ér két utat választhat. Elköszön a magyar oktatási rendszertől és kipróbálja magát a munka világában, vagy a felsőoktatási rendszerbe folytatja a tanulmányait (esetleg valamilyen szakmát tanul, ha a középiskolában erre nem volt lehetősége). Kijelenthetjük, hogy a legtöbben a főiskolák és egyetemek világát választják évről évre, hiába szólnak arról a hírek, hogy hihetetlen mértékű diplomás túlképzés van az országban (2011-ben 141 ezren jelentkeztek valamilyen felsőoktatási intézménybe, ennek a 68 százaléka alapképzésre, további 7,6 százalék osztatlan képzésre, a többiek felsőfokú szakképesítésre, illetve mesterképzésre jelentkeztek).

Forrás: Felvi.hu

Miért van ez így, ha az ország szükségletei egészen mások? A jelentkezők nagy aránya soha életében nem dolgozott még (vagy ha igen akkor is maximum diákmunkát) így soha nem vettek részt az álláskeresési rítusokban (önéletrajz hegyek küldése majd várakozás, interjúra rohangálás stb.), aminek a következtében nincs reális képük arról, hogy ők a munkaerőpiacon jelenleg mennyit érnek, mennyire fontosak és, hogy mik a piaci igények. Nagy arányban vannak azok is, akik egyszerűen nem tudják, hogy mit akarnak kezdeni az életükkel így egy plusz 3 (4-5-6) éves képzés, ha nem is oldja meg, de az időben későbbre tolja ennek a problémának a megoldását. Ezt a főiskolák és az egyetemek is észrevették, így nagyon erős táptalajon indulhattak pár évvel ezelőtt az olyan szakok, mint például a Kommunikáció- és médiatudomány. Ugye ez a szak kapja a legnagyobb ostort (valljuk be nem véletlenül) hisz semmilyen olyan kézzel fogható tudás birtokába nem kerül a diplomás, aminek egyrészt hasznát tudja venni másrészről pedig rengetegen végzik el ezt a szakot, így a dömping miatt nem annyira kelendőek a munkaerőpiacon az ezt elvégzők.

Miért nem az orvosit vagy a mérnökit választják a fiatalok? A válasz viszonylag egyszerű, csak kicsit meg kell próbálni más emberek fejével gondolkodni. A mérnöki szak nem egy egyszerűen elvégezhető irány (legalábbis régen nem volt az, most nem tudom, hogy megy) főként a rengeteg reál tantárgy miatt, valljuk be, a társadalom nagy része nem jó matekból még a középiskolában sem, hát még egy egyetemen.

Az orvosihoz is fel lehet sorolni, hogy nagyon nehéz egyrészt a bekerülés, másrészt a bennmaradás az óriási elvárások miatt, de úgy gondolom, hogy ebben az esetben nem erről van szó. Ha valaki elvégzi az orvosit, akkor utána mehet medikusnak (vagy medikának), eztán rezidensnek és csak utána szakosodhat. Olyan 30-35 éves korában kezdődhet egy orvosnak az igazi karrier...azt ugye meg se kell említenem, hogy milyen fizetésekért, mert erről rengetegen cikkeztek már. Másrészről az egészségügyi karrier nem gyenge gyomrú embereknek való. Gondoljunk csak bele ha visszamehetnék az időben 18 éves korunkra és olyan szakot választhatnánk amilyet akarunk, az orvosit választanánk? Szerintem kevesen döntetnének így. Egész nap emberekben turkálni nem egy üdítő dolog, itt tényleg egy olyan szintű elhivatottság kell, ami kevesekben van meg (vagy ha nem is turkálni, hát beteg emberekkel foglalkozni).

A baj máshol van

Nehéz megmondani, hogy miért van így, de azt én is leszögezem, hogy a jelenlegi felsőoktatási rendszer rossz, elég csak a saját főiskolám környékén körbekukkantani. Több helyen is probléma van. A kezdésnek már az, hogy a felvételi rendszer (ha lehet egyáltalán így hívni) egy vicc. Az érettségi alapján felvételt nyerni nagyon nem szerencsés már csak azért sem, mert egy középiskolai elvárás köszönőviszonyban sincs az egyetemivel. Véleményem szerint amikor ezt a rendszert megalkották, akkor arra gondoltak, hogy nem baj, majd az évek folyamán az érettségi vizsga közeledni fog valamelyest a felsőoktatási rendszer követelményeihez, de ez sajnos nem így történt, sőt! A felsőoktatási szint butul évről évre folyamatosan, és ez nagyon erősen meglátszik a hallgatókon. Szörnyűnek tartom, hogy egy 20-22 éves ember nem tud fogalmazni se szóban se írásban és mégis valamely főiskolán vagy egyetemen tanul (és egyszer el is végzi azt...valószínűleg).

A bolognai rendszer és a kreditszámítási mizéria pedig még nehezebbé tette azt, hogy egy diáknak kitegyék a szűrét. Régen elképzelhetetlen volt az hogyha valaki megbukik, akkor ugyanúgy folytassa a következő szemesztert, a kérdéses tárgyat meg majd a későbbiekben leteszi (illetve az arra épülőket ha vannak). Ahogy a saját szememmel látom, az előadók többsége belefáradt a hülyékbe (elnézést a szóhasználatért) és ma már a követelményrendszer a közelében sincs a világszínvonalúhoz...vagy a 15 évvel ezelőttihez. Emellett a gyakorlati tudás korrelál a nullával, a tanultak max. 5-10 százalékát lehet a későbbiekben hasznosítani (esetleg egy munkahelyen). Rengeteg a kitöltőtárgy (pl.: filozófia) amire semmi szükség nincs, ellenben kötelező jelleggel ugyanúgy le kell belőlük vizsgázni. Persze ez a rendszer annyira nem rossz az iskoláknak, hisz minél több diák jár hozzájuk, annál több pénzt keresnek/kapnak.

Mesterképzés a margóra

Több ismerősöm is van, aki jelenleg a mesterképzésben tanul, de kézzel fogható indokot eddig senki nem tudott azzal kapcsolatban mondani, hogy miért teszi ezt. A nagyobb tudásért? Több pénzért? Jobb szakmai előmenetelért? Nem túl bátor bólogatásokat kaptam mindegyikre. Ellenben egy olyan munkáltatóval se hozott össze a sors eddig, aki azt mondta volna, hogy „nekem mesterdiplomások kellenek”. Megint csak oda lyukadunk ki, hogy a felsőoktatási rendszer és a piaci igények köszönőviszonyban sincsenek egymással.

Hogyan lehetne jobb a rendszer?

(Az alább felsorolt ötleteket csak az én véleményemet takarják.)

A jelenlegi felvételi rendszer mehet a kukába, az nem állapot, hogy valaki két 3-as érettségivel felvételt nyerhet alapképzésre. Újra legyen felvételi rendszer, hogy tényleg csak azok kerülhessenek be, akik kiemelkedő színvonalat tudnak majd a későbbiekben nyújtani a tudásukkal (feltételezhetőleg). A kitöltőtárgyak szintén mehetnek a szemétbe helyettük legyen gyakorlati oktatás vagy gyakornoki képzés. A főiskolák és az egyetemek működjenek szorosan együtt azokkal a cégekkel és vállalatokkal, akik olyan szakembereket keresnek, amit az intézmény tanít. Az iskolának biztosítani kell a gyakorlati helyet minden diáknak a második szemesztertől, ha 10-et tud elhelyezni évente, akkor 10-et vehet fel, ha 100-at, akkor annyit.

Sokan úgy jönnek ki a felsőoktatási rendszerből, hogy alig vagy egyáltalán nincs munkatapasztalatuk, így az elhelyezkedésük nagyon nehézzé (sokszor lehetetlenné) válik. Gondoljanak bele, hogy mekkora előny, hogy valaki az iskola elvégzése után 2-3 év kézzel fogható munkatapasztalattal rendelkezik (esetleg azt is el tudnám képzelni, hogy a felvételi követelmény 1 év munkatapasztalat legyen, persze ez nem működne mindenhol). A gyakorlati idő mehetne a kiszedett tantárgyak helyére. A jelenlegi kreditrendszert felejtsük el, ha valaki megbukik egy tárgyból, akkor addig ne vehessen fel más tárgyakat, amíg azt (vagy azokat) el nem végezte. Ez kezdésnek talán elég lehetne.

Tudom, hogy így sokkal kevesebben lennének a felsőoktatás részesei, hogy a kiesettek mit tehetnének (vagy hogyan nézne ki ez normálisan) arról egy másik posztban fogok írni.

Természetesen mint máskor, most is szívesen fogadom a kiegészítéseket.