Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre.

Üdvözlet Terrorék!

Próbálom tömören leírni a problémát, majd eldöntitek a végén, hogy sikerült, avagy sem.

Munkáltatóm üzletkötő munkakörben alkalmazott (múlt idő, mert idén áprilisban elbocsátott). Feladatom a cég termékeinek és szolgáltatásainak értékesítése volt (kiemelem, hátha fontos, hogy építőipari területről van szó, még pontosabban kerítés- és kapuértékesítés és kivitelezés). A munkámhoz biztosított volt gépjármű, laptop és mobiltelefon, mint általában az értékesítői pozícióknál.

Munkába állásom napján alá kellett írnom egy Nyilatkozatot, melynek értelmében munkaidőben (mely munkaszerződés szerint 8.30-tól 17.00-ig tartott) a munkáltató gyűjthette a mobiltelefon cellainformációit. Ezt azzal magyarázta, hogy a gépjárművek jobb kihasználtsága és a gazdaságosság vizsgálata a célja.Idővel kiderült (többi hasonló pozícióban dolgozó munkavállaló elmeséléséből), hogy a valódi cél a munkavállalók figyelése, mert a cégvezető alaptulajdonsága a bizalmatlanság.Ezzel sincs még semmi gond, én is odafigyelnék az alkalmazottaimra, hiszen pénzt kell fizetni az idejükért.

Azonban munkáltatóm munkanapjaimon folyamatosan munkaidőn kívül, és többször még szabadság alatt is lekérte ezeket a cellainformációkat a mobilszolgáltatótól. A teljes igazság az, hogy a nap 24 órájáról megvolt neki ez a cellainformáció.

Véleményem szerint ez eléggé sérti a személyiségi jogaimat, ráadásul nem az általam aláírt Nyilatkozat szerint cselekedett a munkáltató.Aggályomat többször kifejeztem a munkáltató felé. Kértem időpontot emailben ennek átbeszélésére tavaly szeptemberben és októberben, de válaszra sem méltatott. Decemberben, a szokásos év végi értékelő beszélgetésen (két fős zárt körű megbeszélés) sikerült szóba hoznom. Reakciója annyi volt, hogy kérhetné csak munkaidőre, meg a szabadságos napok kivételével az információt, de az neki plusz költséget jelentene. A legszebb mondata pedig ez volt, mikor úgy érezte, hogy nekem ez tényleg szúrja a szememet: "Nem kell itt dolgozni." Mint említettem, ez két fős megbeszélés volt, tehát ezen mondat elhangzását nem nagyon tudom bizonyítani, hiszen szerintem elhangzott, szerinte pedig nem.

Közel 3 év munkaviszony után idén bocsátott el munkáltatóm (mint korábban említettem áprilisban). Természetesen megtámadtam a felmondást a Munkaügyi Bíróságon több dolog miatt is, amiből az egyik ez a bizonyos megfigyelés volt.

Az első tárgyaláson a munkáltató jogi képviselője azzal védekezett, hogy semmilyen írásos dokumentum nem készült arról, hogy én nem kapcsolhatom ki a mobiltelefonomat munkaidőn kívül. Kvázi az én hibám, hogy "látható" voltam munkaidőn kívül és szabadság alatt is. Aki egy kicsit is ismeri az értékesítői munkát, az tudja, hogy az ügyfél (akinek a pénzéből él a munkáltató és ezáltal a munkavállaló is) bármikor hívhatja az értékesítőt ügyes-bajos dolgai miatt. Az építőipar sajátossága, hogy sokszor már reggel 6-kor kezdik a munkát és sokszor még este 10-kor is dolgoznak.

Kérdésem: milyen bizonyítási alapot hozhatnék fel a tárgyaláson, amivel bizonyítani, vagy legalábbis feltételezni tudnám, hogy a munkáltatóm bár írásban nem tiltotta meg a mobiltelefon kikapcsolását, de a munkakörömből adódóan mégsem tehettem meg? Például kár is érhette volna a munkáltatómat, ha bizonyos esetekben nem álltam volna rendelkezésre az ügyfeleknek munkaidőn kívül (megjegyzem ilyen eset valóban elő is fordult).
A volt kollégákra nem igazán számíthatok, mert a munkáltató ügyvédje már az első tárgyaláson jelezte, hogy a legtöbbet használt mondatuk, ha tanúként szólítom őket ez lesz: "Nem emlékszem."

Ötletek?

Előre is köszönöm.