Kedves Szerkesztő!

 

Alkalmankénti olvasója vagyok a blognak. Időnként benézek, a versenyszférába történő sikertelen átugrási kísérleteim felett búslakodva, elolvasok egy-egy történetet és győzködöm, lehűtöm magam, jó nekem közalkalmazottként. A tavalyi évben tértem vissza a munkaerőpiacra (GYESről – az eredeti munkahelyem megszűnt), viszonylag gyorsan sikerült, bár nem az álom-pozícióba, de ezt két kicsivel nem is vártam. Az álmot azért nem adtam fel, mostanra viszont kezd elegem lenni a sok kudarcból. Ebben a szituációban jött szembe a minap két álláshirdetés, ami nem a szokásos érdeklődést váltotta ki belőlem.

http://jobline.hu/hu/allas/rn-6482/vegyesztechnikus-allas-budapest-pest-megye.aspx

A következő „apró” problémáim vannak vele:

1. Vegyész technikust hirdet, de a követelmények között okleveles vegyész, vegyészmérnök szerepel. Na most kell a munkához egyetemi végzettség vagy se? Vagy netán azt fedi: egyetemi végzettség szükséges, de technikusi bérért?

2. Pályakezdőknek hirdet, de GMP, GLP területen szerzett tapasztalat előny. Most akkor pályakezdőt szeretnének vagy sem? Amikor hasonló szituációban az egyetemi (nyári) gyakorlatok alatt szerzett tapasztalataimat hoztam fel az interjúztatóknak, az nem volt elég.

3. Ugyanazon ügynökség másik hirdetése (http://www.jobline.hu/hu/allas/ow-4777/vegyeszmernok-allas-budapest-pest-megye.aspx) vegyészmérnököt keres – 99 %, hogy ugyanoda, annyira egyeznek a hirdetések, csak az egyiket kicsit bőbeszédűbben fogalmazták. Ugyanazok a feladatok, ugyanazok az elvárások, ugyanazokat tudja nyújtani a cég. Vagy egy technikusnak, vagy egy mérnöknek. Szerintem baromira nem mindegy.

Vajon a HR-es van eltévedve, milyen végzettséget igényel az adott munka? Ezt aligha ő határozza meg, sejtésem szerint inkább a leendő főnök, a munkáltató. S a leendő munkáltató szerint egy technikusnak is el kéne tudnia látni ugyanazokat a feladatokat, amiket egy mérnöknek? Akkor kit vesz fel a technikus feladataira? Nem is értem az egészet. Saját tapasztalataim viszont új megvilágításba kerülnek ezáltal, kezdem érteni, miért is nem elég egy állás betöltéséhez az, hogy mérnök vagyok és alaposan megtanultam egy módszer elméleti hátterét, ergo minimális betanulási idő után a gyakorlatban is meg tudnám csinálni. Nem, a munkáltató nem hajlandó még azt az 1-2 havi bért sem befektetni egy diplomás alkalmazottba.

Véleményem szerint mindez a munkáltatói elvárások irreális szint felé csúszását jelzi. Néhány évtizeddel ezelőtt ha szakmát szerzett valaki – akár csak kétkezit – az szerény, de biztos megélhetést jelentett. (Általában beszélek, nem Magyarországról, az itthoni helyzet más tészta volt, boldog-boldogtalannak-alkoholistának is volt munkahelye.) A diplomás ember valaki volt, normális, biztos megélhetéssel, nem olyan létbizonytalanság okozta gyomoridegtől görnyedő szánalmas figura, mint manapság. Persze, tudom, ehhez nagyban hozzájárultak a „diplomagyárak” és a rengeteg „büfé-ruhatár szakos” főiskolás/egyetemista, de ma már a fajsúlyosabb szakmákat is érintettnek látom. Aggódva szemlélem ezeket a folyamatokat. Mi lesz, mire felnőnek a gyerekeim? Hiába lesz teszemazt biológus diplomája, nem kap majd munkát, ha nem tud vízen járni?

Nagyon kíváncsi vagyok rá, mit gondolnak erről a blog olvasói.
Üdv,

egy vegyészmérnök

Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre.