Ami mostanában az oktatási intézményekben folyik, az a szörnyűnél is szörnyűbb. És itt most nem csak a - sajnos - elkerülhetetlen iskolabezárásokra gondolok, hanem arra a szörnyűségre, ami az egyházi iskolákban folyik - a szeretet nevében? Itt ugyanis bevett gyakorlat, hogy 1 éves szerződéssel alkalmaznak akár 20 éves tanítói - tanári gyakorlattal rendelkező pedagógusokat, hogy aztán az 5x1 év elteltével az utcára küldjék őket, fiatalabbakkal váltva fel az idősebb, tehát "anyagilag veszteséges" pedagógust. (Ezt közalkalmazottak esetében nem tehetnék meg, legalábbis nem ilyen egyszerűen.)

 

 

Tessék elmagyarázni, mert én valóban nem értem, mi történik itt? Miért fontos az egyházi iskolának, hogy évente megújuló szerződéssel tartson bizonytalanságban akár 45-50 éves, gyakorlott tanítókat - tanárokat is? A jubileumi jutalmat sem adják ki nekik, mert ők nem "közalkalmazottak"! Ezt sem értem, ha a pedagógus állami/önkormányzati intézményben dolgozik, akkor a közt szolgálja, ha egyházi iskolában, akkor magáncélokért dolgozik? Mit akar megspórolni az egyház?

 

Azt az 1 havi végkielégítést, amit az 5 év után kidobott pedagógusnak ki kellene fizetnie? Kérem, magyarázza el nekem valaki, miért ez a gyakorlat az egyházi iskolákban, és miért jó ez nekünk? Ugyanolyan gyerekeket tanítunk, a munkahelyi feladataink nem kevesebbek, mint a közalkalmazottaké. Miért bánhatnak velünk mégis így - a szeretet nevében?

Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre.