Kedves Despota és kedves Olvasók!

Több éve, hogy ez a történet megesett velem, így már semmi aktualitása, de tanulságként megosztom veletek.10 évig voltam pénztáros az egyik helyi multinál. Ez alatt az idő alatt soha, hangsúlyozom, egyetlen egyszer sem volt se hiányom, se többletem (leszámítva azt a párszáz forintot, ami abból jött össze, hogy a vevők a visszajáróból otthagyták az aprót.)

Aztán külföldre mentem dolgozni, de balul sültek el a dolgok, így hazajöttem pár hónap után. Ekkor láttam meg egy újsághirdetést, hogy egy kis boltba vesznek fel pénztárost. Fel is vettek, leadtam a tulajnak a papírjaimat, és két nappal később már kezdtem is. Azt mondta, hogy majd műszak végén hozza a szerződést. A tulaj felesége egész műszak alatt mellettem állt. A pénztárgép fiókját nem csukhattam be. Ha a tulaj elment a nagyker.-be áruért, akkor a kasszából vette ki a pénzt. Azt sem tudtam, mennyit. Persze szóvá tettem, de azt mondta, hogy ne aggódjak, ő megszámolta, és az elszámolásnál belekalkulálja majd. Persze, az sem változtatott volna semmit, ha én is meg tudom számolni, mert a kassza elszámolásnál sem lehettem jelen. Mikor a tulaj megjött az áruval, akkor ki kellett mennem segíteni neki behordani. Addig a feleség volt a kasszás, ő kezelte a pénzt. Aznap ez kb. ötször negyed óra volt.

Vége lett a műszaknak, átöltöztem, majd félrehívott a tulaj, hogy másnap már ne menjek. Azt a magyarázatot kaptam, hogy nem köszöntem a vevőknek. Ez akkora abszurd baromság volt, hogy értelmét sem láttam, hogy védjem magam, hiszen mindketten tudtuk, hogy ez nagyon kamu kifogás. Alapvető dolga a pénztárosnak a köszönés, pláne, ha kisboltról van szó, ami sokkal személyesebb, vevőközpontúbb. Mondtam, hogy akkor adja oda a pénzemet, és viszlát. Erre ő a pénzem helyett a papírjaimat adta vissza. Ez azért érdekes, mert már az első munkanaptól le kellett volna adnia a papírjaimat, az illetékes szerveknél. Pénzt meg nem kaptam, mert pont annyi volt a kasszahiányom, mint amennyi járt volna aznapra. (Tehát többezer forint.) Nem vitatkoztam. Semmit sem tudtam volna bizonyítani. Meg volt bennem egy olyan, hogy mi van, ha 10 év után tényleg én hibáztam. Hiszen senki sem tévedhetetlen.

Később tudtam meg, hogy azon a héten több kolléga is szabadságon volt, és több embert felvett a tulaj. Mindenkinek más napot adott meg kezdésnek, és mindenkivel eljátszotta ezt. Tehát, amíg a dolgozók nyaraltak, addig ingyen pótolta őket.

Nem pereltem be őket. Egyrészt nem tudok semmit bizonyítani, másrészt többet ér a lelki békém, harmadrészt én is hibás vagyok. Szerződés nélkül kezdtem el dolgozni, és hagytam, hogy más hozzányúljon a pénzhez. Úgy kell nekem!

"A"

Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre.