Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre! Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre.

Tisztelt Munkahelyi (T)error!

Ebben a szösszenetben nem (csak) a saját problémámra szeretném felhívni a figyelmet, hanem arra a jelenségre, ami itthon van és érinti a korosztályomat. Félreértések elkerülése végett, ez a kettes számmal kezdődik. Természetesen a hitelesség érdekében megtűzdelem személyes tapasztalatokkal.  Tudni kell, hogy idén töltöttem be a második x-et, de nem szeretném, ha ez bárkiben is előítéleteket ébresztene, ugyanis: tizenöt éves koromban kezdtem el dolgozni, hol diákmunkát, hol ami akadt, nem azért, mert nehéz körülmények között éltem, hanem hogy a saját kis tinédzser szórakozásaimat tudjam finanszírozni. Ezzel nem is volt gond, hiszen lehet hétvégén, iskola után, vagy a nyári szünetben dolgozni, remek tapasztalat és egy kis pénzszerzési forrás. 

Aki dolgozott már diákszövetkezeten keresztül , az tudja, hogy itt az átlag órabér az 500ft körül mozog. Eddig ez nettóban, most már ezek bruttók inkább, mióta 16%-os adót fizetnek a diákok is. Ez gondolom senkinek nem újdonság, meg az sem, hogy átlag ennek a felével többet fizetnek a megrendelők. Tehát, amikor én kézhez kapok 420ft-ot, akkor körülbelül 700ft-ot fizet a megrendelő. Persze a diákszövetkezeteknek is fenn kell tartaniuk magukat valamiből.  Számomra a probléma ott kezdődik igazán, hogy mint a legtöbb fiatalnál, eljött az az idő, hogy muszáj elkezdeni az önfenntartó életet. Én azon szerencsések közé sorolhatom magamat, akiket tudnak a szülei támogatni. De engem sem a végtelenig. Az utóbbi hónapokban napi szinten küldözgettem önéletrajzokat, komolyabb, hosszabb távú munkák után kutatva, természetesen még csak válaszra sem méltattak.

Marad két lehetőség: nem keresek munkát, nem dolgozom, élősködöm és sírok, hogy szar minden, szar ez az ország. Vagy: dolgozom bármit, (alkalmit) és sírok, hogy szar ez az ország. Ugyanis ne akarja nekem senki megmagyarázni, hogy bruttó 550ft- os órabérből meg lehet élni, bárhogyan. Azt se akarja senki elmondani, hogy normális, hogy szó szerint talpon vagyok 6-7 órán keresztül, fizikai munkát végezve, bármilyen szünet nélkül(!) és ezzel megkeresek három ezer forintot. Hogyan kéne ebből gazdálkodni? Mi van azokkal, akiket nem tudnak semmilyen módon otthonról támogatni? Ez egyre gyakrabban eszembe jut. Hogy tisztázzam méginkább a dolgokat, nem vagyok sem tapasztalatlan, sem kétbalkezes, de finnyás méginkább nem.

Az általános iskolámtól kezdve, a jelenlegi egyetemem, minden oktatási intézmény, amiről papírom van, az országon belül a legjobbak között vannak. Tizennégy évesen csináltam felsőfokú nyelvvizsgát és azóta más nyelvet is tanultam. Megszámolni nem tudnám a kéz- és lábujjaimon hányféle munkában van tapasztalatom. Ezek mellett kifejezetten potenciális munkavállalónak érzem magam, de úgy tűnik nem elég. Komolyan érdekelne, hogy mit kéne húsz évesen letenni az asztalra, hogy egy olyan munkahelyen dolgozhassak egyetem mellett, ahol nem rabszolgaként kezelnek és csináltatnak mindent meg velem, csupán azért, mert értem nem kell sokat fizetni.

Mert ugye azt is kihagytam, hogy gyakran 9-12 órában dolgoztam, ami diákmunkaként nem fér bele a jogszabályba. Egyáltalán kinek jut eszébe, és milyen ember az, aki kitesz fiatalokat 12 órában dolgozni a szabad ég alatt, változékony időjárási körülmények között és fizet 530ft-ot óránként? És ki az a balek, aki elvállalja? Hát bárki, mert nem nagyon van más. Felháborítónak és gusztustalannak tartom, amit látok és tapasztalatok, amit tesznek a fiatal generációval, akik vergődnek és próbálkoznak.  Tudom, hogy sokakat érint ez a probléma, és azt is, hogy nincs rá megoldás, pedig nem vagyok egy pesszimista elmével megáldott. Szomorúnak érzem, hogy húsz évesen sikerült oda eljutnom, hogy, innen menekülni kell, mert nem elég az, hogy az ember mindenféle megalázó, pitiáner munkát elvállal, hogy aztán kiszúrják a szemét egy lehetetlen fizetéssel.

Együttműködő partnerünk a Gránátalma Szépség- és Egészség Központ