Rengeteg állás betöltetlen marad
Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre! Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre.
Kedves MTBlog!
Nem nagyon szoktam „tollat” ragadni olyan célból, hogy írjak, de most megteszem. A minap olvastam egy amerikai és egy osztrák cégvezető panaszait és erre szeretnék reagálni röviden és velősen, illetve kérnélek titeket, hogy ha lehet nekik is tegyétek elérhetővé ezt a posztot.
Szeretném leszögezni, hogy nem vagyok sem külföldi, sem cégvezető (leszámítva a saját 1 fős cégemet), sem nagytőkés, se fizetett blogger. „Egyszerű” 30-as polgári ember vagyok, diplomákkal, középvezetői munkával - informatikai területről.
Bele is vágnék a közepébe.
Elolvasgattam ezt a két bejegyzést, illetve a hozzá tartozó kommentek egy jelentős részét és elképesztőnek tartom. Aki nem akar tovább olvasni, annak lelövöm a poént: én itt magyar dolgos emberként elhiszem, hogy mind az amerikai, mind az osztrák vezetőnek – sajnos – igaza lehet. Miért gondolom ezt?
Van nekem egy nagyon jó ismerősöm, aki HR vezetőként dolgozik már sok-sok ideje a férjével együtt. Több száz, sőt ezer interjút készítettek már jelentkezőkkel, sokat beszélgettek cégekkel, nagyon benne vannak a HR területben évek óta – saját céggel is. Csúnyán mondva „rekruitálnak”, úgy „igazán”, fő profiljuk a jól képzett, diplomás, általában műszaki, nyelvtudást igénylő pozíciók, nagy cégeknél. Akármikor szóba kerül ez a téma, sajnos mindig azt mondják, hogy a jelentkezők kvalitásai és az elvárásaik nagyon messze esnek a jelenlegi realitástól. Mire gondolok? A leggyakoribb dolgok, amiket említeni szoktak:
- Ő nem utazik, messze van. Ha meg utazik adjanak autót. Vagy lakást.
- Ennyi pénzért? Nem. Hiába csak 1-2-3 év a tapasztalat, fél millió alatt nem mozdulunk. Illetve 30 fölött jellemzően 7 számjegyű fizetés.
- Persze, hogy tud németül és angolul. Igaz most nem megy, ezért inkább ne próbáljuk ki az interjún (!), de írja csak be.
- Nagyon jól kommunikál, csak most rossz napja van, ezért nem tud magáról 3 percet összefüggően beszélni. Magyarul sem.
- Ő már vezetői pozíciót szeretne, 25 évesen ez a minimum, ennyi tapasztalattal. És persze céges autót.
- Ügyelet? Hétvége? Esetleg más munkaidő (pl. amerikai) szerinti beosztás? Túlóra? Köszönöm, nem. Akkor sem ha kifizetik. Vagy fizessenek sokkal többet.
Összességében azt meséli mindig el, hogy neki nagyon sok jó nyitott pozíciója van, neves, valóban korrekt multiknál. Viszont a jelentkezők pont azon tüneteket „produkálják”, amiket az említett két posztban a vezetők leírták.
A 20-as korosztály teljesen el van szállva értékrend-tudás viszonylatban, itt a legfőbb baj, hogy az említett juttatásokat úgy várják el, hogy a tudásuk nem elég a pozíciók betöltésére, még ha 5x annyit fizetnének nekik, akkor sem. (Az akár egy másik poszt is lehetne, hogy ez valójában az egyetem/társadalom hibája vagy az egyéné...)
A 30-as pedig azt hiszi, hogy ő már nagyon-nagyon képzett és körülötte forog a világ.
Elmondásuk szerint nagyon kevés az olyan ember a 20-as, 30-as éveiben, aki reálisan fel tudja mérni a tudását és azt, hogy ő mire alkalmas és mi az, amire nem. Emiatt persze nagyon sok álláshirdetése egyszerűen betöltetlen marad, mivel vagy „csak” irreálisan sokat kérnek a jelentkezők, vagy irreálisan sokat kérnek és nem is ütik meg a megfelelő szakmai szintet.
De hogy egy vidám történettel zárjam eme keserű szájízzel írott levelet: elmesélte, hogy egy nagyon korrekt egykori középvezető úr eljött hozzá egy interjúra. Az 50-es éveiben járt, ami ugye nem éppen „kilátásokkal teli” életkor a munkaerő piacon manapság. Elbeszélgetés után a fent említett „tüneteket” nem produkálta, így az önéletrajzot továbbküldte az elektronikával foglalkozó cégnek, ahova az urat az első körben fel is vették. Ő apró ajándékkal jött vissza hozzá, köszönetként.
Kedves 20-as, 30-asok! Ti meg tudjátok köszönni, ha valaki tesz értetek, vagy csak a markotokat tartjátok?
