Botrány a kaposvári postán
Szia!
Létszíves jelentesd meg a blogodon ezt a leírást. Lehet, hogy egy kicsit hosszú, de ha nem gond, akkor menjen az egész. (Ha úgy gondolod, hogy megjeleníthető) A cikk egyébként a posta vezetőségének szól, de nem reagáltak semmire, így küldöm a botrányos fejleményeket. A nevemet ne írd bele, ha lehet ilyet kérni és az email címemet se add ki. A cikkben lévő neveket se takard ki, hanem maradjanak benne.
Ha esetleg kikerülne az index főoldalára az sem lenne baj. De ha egyéb indexes meg más fórumon is látható lenne, azt is megköszönném. Ez a cím lenne jó : "Botrány a kaposvári postán !" (mert ez egyébként tényleg az) K
Köszönöm
Tisztelt Posta vezetősége !
Biztosan nem nehezteltek ránk, ha nem fedjük fel a kilétünket, mint levélírók. Azért látjuk jobbnak így, mert félünk az atrocitásoktól, ami a nyilvános felfedés esetén érne minket. Ez nem jelenti azt, hogy az, amit leírunk, nem fedi a valóságot. És azt sem jelenti, hogy csak „fröcsögni” szeretnénk ezen levelünk megírásával. Amit írunk, az a kaposvári 1. posta jelenlegi állapotát mutatja a maga valóságában. Mint levélírók, személyesen tapasztaljuk meg ! , hogy mi történik. Így látják majd, hogy amit írunk, az nem egy kívülálló írása, hanem a dolgozóké. A kollégáink természetesen osztják a véleményünket, de mi vagyunk azok, akik ezt felvállalják ebben a levélben.
Már a levél elején szeretnénk kiemelni, hogy a cikk természetesen olyan állapotban van, hogy az önök részéről történő negatív válasz esetén vagy semmilyen válasz esetén is elküldésre vár - akár elektronikus formában is - különböző médiák felé (index.hu, origo.hu, mno.hu, nol.hu). Blog-ok felé is : Tékozló Homár, Munkahelyi Terror. Fórumokra is kitesszük és figyeljük a reakciót. A postán belül minden dolgozó el fogja érni majd ezt a levelet, azok is, akik még nem tudnak erről a kezdeményezésről. Ha megtudják, gyanítható, hogy mellettünk foglalnak állást, mivel tudják, hogy nem írunk valótlan dolgot. Biztosan megértik, hogy maradandó változást szeretnénk és ez esetben azt, hogy mindenki előtt ismertté váljon a dolog. Azt sem titkoljuk, hogy ha ez a cikk megjelenik, akkor a többi posta is jelezni fogja, hogy náluk is tapasztalható-e hasonló hozzáállás. Így országos kampányt indítunk ezzel a kezdeményezéssel. Persze csak akkor, ha ez nem változik rövid időn belül! Levelünk célja, hogy néhány szóban feltárjuk, hogy milyen helyzet és hozzáállás uralkodik a kaposvári 1-es postán és a hozzá tartozó postákon. Ez valóban mindegyikre jellemző.
Gyorsan szeretnénk hozzátenni, hogy minden dolgozó jelenleg is örül annak, hogy ebben az országban legalább van munkahelye, és nem kell munkanélküliként tengetni az életünket. Azonban ezt a helyzetet nem lehet arra felhasználni, hogy ez fenyegetés legyen a dolgozók irányába, vagy ez legyen a megfélemlítés eszköze, vagy pedig ezzel a dologgal tartsák sakkban az embereket, akik bejárnak dolgozni.
Minden dolgozó megérti azt, hogy a posta is szeretne bizonyos fokú szemléletet váltani, így a bevétel növekedése érdekében olyan területekhez fordul, ahol ezt meg tudja tenni. Pl.: értékesítés, biztosítás, mobiltelefon, sorsjegy, stb….. Hadd ne soroljam. Talán az országban mi (Kaposvár) ismerjük a legjobban azokat az irányelveket, amik a biztosítás megkötésével, újságok előfizetésével, sorsjegyek árusításával vannak kapcsolatban. Ennek oka nagyon egyszerű : nap mint nap elhangzik, hogy mi milyen emberek vagyunk, hogy nem vagyunk képesek hozni azokat az elvárásokat, amiket a postavezető szerint kellene hozni. És mindjárt oktatásban is részesítenek bennünket, hogy még véletlenül se felejtsük el, amit nem kellene.
Vezetőink természetesen nem kímélnek. Kertész Tamás, Bihari Sándor a fő-fő teherrakó felelősök. Korábban próbáltuk megérteni, hogy miért ezekkel az érvekkel jönnek, de most már régebb óta elértük azt a pontot, ahonnan nincs vissza. Szabályok, szabályok hátán. Horváth Dénes pedig áldozata ennek a helyzetnek. Ha azonban a vezetés nem lenne ilyen, valószínű, hogy ő sem volna olyan. Persze, valaki kedveli, valaki nem. Magyarul : az illető rossz irányba van befolyásolva. De ő is tehetne azért, hogy ezt a fajta rossz vezetést a dolgozók ne érezzék meg. Teherrakás a vállunkra a naponta változó elvárásokkal. Ezeket az elvárásokat annak fényében teszik, hogy éppen milyen statisztika jön le a központból. Ezért naponta vagyunk kiképezve, hogy éppen attól a naptól fogva hogyan alakítsuk a teendőinket.
Emellett pedig naponta frissítik az elménket, hogy „sorban állnak az ajtónál azok, akik szeretnének munkát” vagy „nem kell itt dolgozni”. Ez persze nem igaz, mert a diplomások nem jönnek ide ennyi pénzért dolgozni (átlagban : 85.000 Ft – 10-15 éves munkaviszony), akik meg szeretnének jönni, azokat meg nem veszik fel, mert nincs meg a végzettségük. Akik, meg dolgozni akarnak jönni, azok elég rövid időn belül szembesülnek azzal, hogy itt bizony nem érdemes dolgozni, mert nem szeretik a dolgozó embert. Nem véletlen az sem, hogy rövid időn belül (mindössze hat hónap) több dolgozó is munkahelyet váltott (felmondott), sokan pedig már most másik munkahely után néznek. Ez azért is lesz kellemetlen, mert ha az új munkahelyek összejönnek ezeknek a dolgozóknak, akkor a kaposvári posta igen nagy bajban lesz, mert nem lesz megfelelő mennyiségű ember. Gyorsan betanítani meg nem lesz kit, ugyanis egy hónap alatt nem sok mindent lehet megtanulni, nemhogy postáskodni. Rutint nem lehet ilyen rövid időn belül szerezni. Ahhoz legalább három hónap kell, ha nem több. Akkor hogyan fog menni a nagyra becsült értékesítés ? Nos, ezek a vezetők szeretik azokat, akik a logikát nélkülöző, ésszerűtlen rendeleteket és minden „házi törvényt” betartanak, és maximálisan alkalmazzák azokat, akkor is, ha ezeket lehetetlen betartani. Ide tartozik az értékesítés is abban a formában, ami Kaposvárra jellemző. Akkor is csinálni kell, ha ez nem megy, mert az embereknek nincsen pénzük. De hát ez nem számít. Egyébként elég, ha valaki lekéri a PSZÁF ide vonatkozó adatait vagy megnézi a KSH weboldalát. Ebből aztán tényleg még a laikus is ki tudja olvasni, hogy hogyan változik a helyzet Magyarországon, főleg a szegényebb régiókban. Vissza a témához : vagy értékesít a kolléga, vagy egy fabatkát sem ér, mint dolgozó. Ha ezt szóban esetleg nem értené meg, akkor a faliújságra még ki is kerül a neve, hogy mindenki lássa, hogy mit nem valósított meg. A reggeli eligazításon a pénzszámolás előtt a neve természetesen ismét előkerül. Több dolgozó is világosan látja – a saját példájából is – hogy ha önmagának kellene újság előfizetést venni vagy szeretne hazavinni kenyeret a családjának, akkor az utóbbit fogja választani. Ha ezt Kertész Tamás és Bihari Sándor kollégák nem értik meg, akkor ez azért van, mert nem szembesültek még a szegénység fogalmával !! Bár hogyan is szembesültek volna, ha a fizetésük eléri a 300-400 ezer Forintot havonta. Megértjük, hogy év végén is kell egy ki ösztönző, mert nem megy a cég. 1,5 millió Ft éves jutalom meg nem kapása esetén mi is boldogtalanok lennénk, és kiabálnánk meg keresztbetennénk a dolgozóinknak, ez érthető. Fentebb megemlített két személy is ezért szeretné széthajtani azokat, akik a fennhatóságuk alá tartoznak. Itt már rég nem arról van szó, hogy a levél kézbesítve legyen, nem is arról, hogy a megfelelő körülmények biztosítva legyenek, hanem a lényeg, hogy az év végi jutalom legyen meg. A pénz az úr !!
Kiegészítésképpen : Sok dolgozó saját magának értékesít, mert egyrészt „értékesíteni kell”, másrészt nem tud kinek, mert nem akar senki venni semmit. Főnök reakciója : „Hülyék vagytok, hogy magatoknak értékesítetek ?”
Erre a válasz csak az lehet, hogy : „igen, azok vagyunk, mert a cég ezt kívánja meg”. A kollégák, azért, hogy legalább sorsjegy értékesítésük legyen, a munka után kaparnak néhány sorsjegyet, ezzel is növelve a pontszámot. Ami persze minimálisra csökkent. Így már azt sem lehet elérni, amit korábban el lehetett ugyanezzel.
A vezetőség részéről a lojalitás a cég iránt tehát abban merül ki, hogy havonta kapok sok pénzt és abból, hogy évente van sok jutalom. Nem abból, hogy dolgozzunk együtt, mert megy majd a bolt. Nem abból, hogy a dolgozót „szeressük”, mert az nekem is és a cégnek is jó. Mert ha esetleg ezt tennénk, akkor a dolgozó is jobban odatenné magát, mert azt látja, hogy meg van becsülve a munkája és érdemes dolgoznia. Azonban meg kell kérdezni a dolgozókat, hogy „ki szeret itt dolgozni ?” Kérem szépen, a választ érdemes lesz majd értékelni. Azok, akik ezt a fajta „brutális” vezetést érzik a bőrükön, azt mondják majd, hogy „NEM szeretünk itt dolgozni”.
Kérjük, ne gondolják, hogy most olyanokat írunk, ami kizárólag a mi érdekeinket szolgálja. Nem a dolgok felnagyítását olvassák a levelünkben, hanem a tények puszta közlését. Mert valóban ez megy Kaposváron. Mellékesen jegyezzük meg, hogy sokan keresünk már most másik munkahelyet, mert ezt sokáig nem lehet elviselni. Azonban fontosnak tartjuk ismét kiemelni : HA a dolgozó iránti megbecsülés meg lenne figyelhető és az elvárások nem lennének ésszerűtlenek, hanem figyelembe vennék, hogy a mi régiónkban nem lehet olyan mértékben értékesíteni, mint az ország más régióiban, akkor nem tekintenénk így a helyzetet. Emellett a dicséret legyen őszinte és nem erőltetett. Ne azért mondja, mert tudja, hogy majd később megszidhat minket. Ezek a vezetők nem veszik észre, hogy miattunk tudnak vezetők lenni és nem azért, mert kinevezték őket.
Ha a sportban egy csapat nem tud eredményt elérni, akkor nem a csapatnak a tagjait fogják elküldeni, hanem a vezetőedzőt. Ugyanis nem tudta kihozni a csapatból azt, amit kellett volna. Holott a csapat megtett mindent. Tisztelettel jegyezzük meg, hogy ez a csapat mindent megtesz annak érdekében, hogy a maximumot kihozza a körülményeikhez képest ! A saját sorsunk is jelen esetben ezen múlik, hiszen fizetéshez vagyunk kötve. Így nem is tehetjük meg, hogy ne dolgozzunk erőteljesen.
Ha egy rúdugrónak azt mondja az edzője, hogy az elvárás mostantól nyolc méter, és „te ezt úgyis meg tudod csinálni”, de a sportoló tudja és látja, hogy ez ebben a sportágban nem megy, akkor vagy azon gondolkozik, hogy az edzője normális-e, vagy az jut eszébe, hogy valóban ennyire értéktelen maga a sportoló. A nyolc métert pedig soha nem fogja tudni megugorni, akkor sem, ha a munkaszerződéseit naponta módosítják. Akkor meg pláne nem, ha emiatt még a fizetését is csökkentik, mert nem képes átugrani egy nyolc méter magasan fekvő lécet. De ha az edzője meg tudja mutatni, hogy hogyan kell csinálni, akkor a sportoló elgondolkodik azon, hogy hátha mégis meg lehet csinálni. De amíg az edző csak beszél erről, addig a cél nem látható.
A baj az, hogy nálunk a rúd hossza adott. Az edző korrupt és ésszerűtlen. A pályán ellenségek vannak és nem támogatók. A csapattársak viszont támogatóak és megértők (nem véletlen). Viszont egy csapatban, ha a sportoló az elvárhatónál nagyobb mértékben terhelve van, akkor mentálisan kifárad és nem tud teljesíteni.
Sztrájkot nem szeretnénk előidézni, mert akkor a szegedi esethez hasonlóan jogilag felelősségre lennénk vonva. De ha belegondolunk, hogy esetleg mégis sztrájkolunk, akkor sem sokat változik a helyzet, mert amúgy is mindenki munkát keres. Veszíteni valója a postának van, nem a dolgozónak. Sajnos nincs olyan fórum, akihez azért fordulhatnánk, hogy a jogainkat érvényesíthessük. A szakszervezet nem segít és nem áll a dolgozók mellé. Bólogatni természetesen tudnak, mert különben „szőnyeg széle”.
Jelenleg is vannak olyan dolgozók, akik már a korábbiakban is megfogalmazták, hogy tipikusan látszik a régi, begyöpösödött vezetés, ami régen is jellemezte az országot és a vállalatokat. Meg kell félemlíteni az embert, hogy megrettenjen, és akkor majd úgyis elvégzi a feladatot. Na kérem, ebből a világból maradandóan és visszavonhatatlanul is kinőttünk. Minden körülmények között igaz a mondás, hogy „amilyen a vezetés, olyan a cég”. Kaposváron tehát amilyen a vezetés, olyan a cég. És figyeljék meg, hogy az ország többi részén miért szeretnek dolgozni a kollégák ? Azért, mert a vezetés nem ilyen. Az ország másik postáin miért érzik jobban magukat a dolgozók ? Azért, mert nem ilyen a vezetés, amilyen Kaposváron ! Természetesen reméljük, hogy ez így van és csak Kaposváron érezhető ez a fajta hozzáállás.
Csak lesünk, amikor a postás újságban azt látjuk, hogy milyen versenyeket szerveztek, meg hogyan nyilatkoznak az újságban lévő kollégák arról, hogy így meg úgy kell most minden erőnket arra fordítani, hogy a versenyképességünket megőrizzük. Csak azonosulni nem tudunk vele, mert eközben Kaposváron egészen más folyik, mint a csapatszellem erősítése. Az újságból ez látszik, de valahogy Kaposváron ezt nem erősítik.
Mert ugye milyen vezető az olyan, aki csak azért ösztönzi a dolgozót, mert tudja, hogy az év végén fel van neki dobva egy nagy összeg, amit megkap ? És ennek érdekében mindenre hajlandó. Parancsot teljesítünk gondolkodás nélkül. Ez a feladatunk. Ne gondolkodj, csak cselekedj, mert ezt mondta a főnököd. Megmondható : Nem vagyunk különbek annál, ami a lágerekben folyt. Ott is parancsot teljesítettek a hatékonyság érdekében. A hatalom miatt pedig emberek kerültek bajba. Nem is volt egyéb választásuk.
Önök biztosan nézik, hogy Kaposváron miért ilyen a statisztika. Kérjük, hogy vezessék vissza arra, hogy NEM MEGFELELŐ MÓDON van a dolgozó ösztönözve. Nem a dolgozó a hibás, hanem a vezetés a hibás itt, Kaposváron. Tudjuk, hogy ugyanannyit teszünk meg, mint más postán. Vannak kiváló és eredményes kollégáink, akik régóta lelkiismeretesen teszik a dolgukat. Ők olyan versenyeken is részt vettek a posta keretén belül, ahol a szakmai felkészültséget mérték. Ezeken a versenyeken jól teljesítettek. De az ő beszámolójuk szerint is negatív irányban változik a helyzet. Ez leginkább a pénztelenségnek tudható be.
Miért is ? Ha egy régóta köztiszteletben álló kolléga, aki mindig eredményes volt az elmúlt hosszú évek során, mi okból kezd rosszabbul teljesíteni ? Kevesebb a fizetése ? Nem. Több a munkaideje ? Nem. Több pénzt kap ? Nem. Az ok : a napi stressz. Egyrészt, hogy nap, mint nap rápirítanak, másrészt, nem tudja hozni az elvárást, mert az embereknek éppen most nem kell semmi a felkínált palettából, ami a postákon megtalálható. Emellett a dolgozó azon rágódik, hogy nehogy elrontson valamit a leszámolás során, mert akkor bizony igazoló jelentés következik. Bizony! Igazoló jelentés. Tehát nem az jön, hogy „nem baj, de erre legközelebb figyelj”, hanem igazoló jelentést kell írni. Ha ebből három vagy több összegyűlik, akkor fizetés megvonás következik vagy valami olyan, ami számára hátrány. Bár ez biztos országosan megy így (nyilván), de a lényeg, hogy mindenki hibázik. Többször volt már, hogy a csoportvezető elrontott valamit és ezért nekünk keletkezett több munkánk. De nem volt semmilyen atrocitás. Persze, hogy nem, hiszen a csoportvezető nem irat önmagának igazoló jelentést, majd mindjárt ki is értékeli. Több empátiát, több megértést, TÖBB TISZTELETET kérünk, mert az itt nincs.
Volt a közelmúltban is olyan eset, hogy a dolgozóval kiabált a Kertész Tamás az irodájában. Szerencsétlen dolgozó, meg úgy érezte, hogy a főnöke ajtaját be kell csuknia, mert mások is meghallják, hogy a főnöke hogyan ordít. Még meghallják a folyósón. Még a dolgozónak volt kellemetlen, hogy el merészelte mondani, hogy miért érkezett a főnökéhez. Nem másért, mert csökkent a munkaideje, így a fizetése is, amiből nem tud megélni. (A srác nagyon szerény és alkalmazkodó !!!!!!) Na ennyire lábbal taposni a saját dolgozót………….ahhoz aztán kell ész. A hír nem titok. Az iroda ajtó nyitva volt, úgy kellett becsukni szerencsétlen dolgozónak. Ahogy szokták mondani : „Az ordítozást az hallotta meg, aki nem akarta”
Kérjük, hogy ellenőrizzék, hogy valóban mi az igazság ezen eset kapcsán, ha ezt így ítélik meg. A továbbiakban néhány kérdés :
- miért kell a dolgozókat kivenni a fix járásaikból, akik ráadásul több éve viszik ugyanazt a járást, azt gondolva, hogy majd egy helyettes elvégzi ugyanazt a feladatot ? Ez pont olyan, mintha felvennének valakit és azon a területen betanítanák. Előrébb nem jutottunk, csak lassítjuk a feladatot.
- ha egy helyettes eleve később ér be a járásból, mint egy törzskézbesítő, akkor miért ugyanaz az elvárás vele szemben ? Ráadásul, ha a szerencsétlen még túlórába is belefut, akkor az nincs neki kifizetve, de később lecsúszhatja. Persze ha túl sokat csúszott már le, akkor az sem jár neki. A túlórába pedig bele fog futni, ugyanis el kell kérni mindenkitől az igazolványokat, nem úgy, mint ha a törzskézbesítő menne arra.
- ha egy helyettes megjelenik egy törzskézbesítő járásában, miért várhat el a kaposvári vezetőség olyat, hogy az értékesítés jobban fog menni, mintha ugyanezt az a törzskézbesítő teszi, akinek a járása volt ?
- ha a helyettes kézbesítő szeretne értékesíteni, akkor hogyan értékesítsen egy olyan területen, ahol nem is ismeri az ott lakókat, a lakók pedig nem ismerik őt ? Következésképpen sokkal bizalmatlanabbak.
- hogyan várható el egy idős mamától, hogy olyan szerződést kössön, ami számára kedvezőtlen ? (biztosítás, nyugdíj elő-takarékosság, újság előfizetés)
- ha világosan látszik és mindenki tudja, hogy ebben a rendszerben senkinek nem lesz nyugdíja, akkor miért kell valamilyen nyugdíj szerződésre rábeszélni embereket, amiről nagyon jól tudjuk, hogy meg sem fog valósulni ? Persze, nem csak a nyugdíjasokról van szó, hanem a többi értékesítésre váró dologról is, amit fel kell kínálnunk. Például : lakásbiztosítás. Ez néha megy, de a többségének nem megy. Valamikor összejön a kötés és valamikor nem jön össze. Ezt előre megmondani nem tudjuk, azonban mivel mindenki ismeri a maga járását és naponta átmegy ugyanazon a területen, így nem fogja naponta elmondani az ügyfélnek, hogy „megint itt vagyok, esetleg nem érdekli egy biztosítás ?”
- ha mindenki az Interneten olvas híreket és a tv-ben néz híradót, akkor hogyan kössünk olyan hírlap előfizetést, ami a vezetőség szerint kell az ügyfélnek, mert az jó neki ? Megfigyelésünk szerint nagyon nehezen lehet rábeszélni olyan dologra valakit, aki nem akar részesülni abból, ami éppen akkor őt nem érdekli. Ebből a példából kiindulva, ha nekünk az Ön irányába kellene eladnunk valamit, akkor Ön venne tőlünk, ha ez Önt nem érdekli, vagy éppen akkor nem érinti ? Pl.: venne-e Keresztény Élet éves előfizetést tőlünk, ha egyszer az Önt nem érdekli ? Ráadásul minden nap amúgy is böngészi otthon az Internetet és ott majd elolvassa, ha hazaér.
- ha a mobiltelefon előfizetés azért kedvezőtlen, mert a percdíja és az előfizetése drágább, mint máshol, akkor miért kell kötelezően elvárni, hogy embereket rábeszéljünk arra, hogy ez bizony a legjobb nekik ? A Vodafone is nyilatkozott arról, hogy többet várt el a postától annál, mint amit teljesített. Nem véletlen, mert ezek olyan csomagok voltak, mik sok esetben értékesíthetetlenek a drágaságuk miatt. A Posta nyilván több megfontolásból vállalta be ezt az üzletet, de látni lehet, hogy ez nem jött be. Itt valaki megint jól járt, de azok nem mi vagyunk, dolgozók. Mi értjük, hogy a vezetőségnek sok pénzt kell juttatni, de ha a dolgozó nincs ezért megfelelően megfizetve, akkor látni kell, hogy nem olyan kedvvel csinálja a munkáját, mint kellene. Kaposváron pénztelenség van. Más régiókban nem. Azokon a területeken érdemes inkább ilyeneket kötni, ahol jobban megy az embereknek.
- Ha a pénzügyi intézmények komoly összegeket kérnek azért, hogy kioktassanak embereket a pénzügyi területre, akkor a postás dolgozó 20 perces ingyenes oktatásból hogyan magyarázza el egy ügyfélnek, hogy pénzügyileg mi jó neki és azt a biztosítást miért kösse meg ?
- Ez a kérdés azért is fontos, mert nem csak több dolgozót foglalkoztat az erre a kérdésre adott válasz, hanem a PSZÁF is csak olyan személyeknek adhat jogot pénzügyi tevékenység végzésére, akik elvégeztek egy tanfolyamot, ami minimális áron is üti a 30.000 Ft-ot. Emellett vizsgát kell tenni több területen. Egy postai dolgozó ugyanezt teszi, csak éppen 5-10 percet fordít egy ügyfélre – jó esetben – és nem egy órát, ami alatt legalább kiderül, hogy hogyan is lehet a legjobban segíteni egy ügyfélnek. Azon kívül nincs ilyen végzettségünk, hogy erre jogosak lennénk.
- Félünk, hogy a postának ez nem lesz jó, ha kiderül, hogy úgy köttettek szerződések, hogy nem láttuk el az ügyfeleket minden információval ebben a tekintetben. Nekünk pedig erre nincs időnk. A napi nyolc órába nem fér bele a teljes körű tájékoztatás. De legyen inkább öt óra. Reggel két óra elmegy a levélválogatással és egyéb teendőkkel. Ha valaki szeretné nyolc órában befejezni a napi munkáját (mert ugye nincs túlóra), akkor a legjobb esetben is 40 perccel előbb be kell érnie, hogy mindennel le tudjon számolni. És itt a gyors kollégákról beszélünk, nem az olyanokról, akik nem elég rutinosak. Nekik több idő kell. Egy óra legalább. Akkor a reggeli és a délutáni időt összeadva marad összesen öt óra arra, hogy minden levél ki legyen kézbesítve (ajánlottak is), minden pénz ki legyen fizetve. Ha valaki nincs otthon, akkor az értesítők tömkelegének a megírása. És még értékesíteni is kell. Mikor ? Hol ? Kinek ? Na erre már nem sok idő marad. Valakinek több is jut, mert a járása olyan, hogy belefér minden. Ráadásul nem visz annyi adag levelet, így jut neki valamennyi idő arra, hogy az értékesítéssel is foglalkozzon egy keveset.
- De valakinek a város legtávolabbi részére kell menni, valakinek pedig a postához közel. Eleve hátránnyal indul mindenki, aki buszhoz van kötve, vagy gyalog kell mennie a járásába, ki a búshomályba.
Levelet kell kézbesíteni, meg pénzt kell fizetni. Ennyi a fő feladatunk. Ráadásul nincs meg a megfelelő végzettségünk sem, hogy a biztosítással kapcsolatban vagy bármilyen pénzügyi területet érintően jogosak lennénk arra, hogy valós szerződéseket kössünk. Még arra se, hogy ilyen dologról hitelesen és hozzáértően tájékoztassuk az ügyfeleket. De ha valaki mégis szeretne valamit kötni, akkor is teljesen jogosan oda fog menni az illető, ahol eleve értenek ahhoz, amit ő kérdezni akar. Vagyis mondjuk egy bankba fog bemenni és nem a postást kérdezi, akinek a szakmája igen csak messze áll minden biztosításos meg pénzügyi dologtól.
Ha majd az ügyfél rájön, hogy becsapták, akkor fog igazán kiborulni a bili. Ezen nem fogunk csodálkozni. Nyomás alatt, parancsra szerződéseket kötni, boldog-boldogtalannal, nem jó vállalkozás. Mi ezt tesszük nap mint nap. Ezzel szemben az elvárások nőnek, a pontok, amiket ezek után kapunk, pedig egyre csökkennek. Minek kössünk szerződést, ha úgy sem kapunk pontot ?
Önmagunkból kiindulva : Ha minket megkeres valaki, hogy kössünk ilyen meg olyan szerződést, mert az eladó szerint ez jó nekünk, de mi nem akarunk, vagy látjuk, hogy minket ez most nem érint, akkor miért kellene megkötnünk ? Országos szinten is Somogy megye a legszegényebb régió. Mind fizetésben, mind munkahelyben. Miért kellene olyan szinten menni a dolgoknak, mint mondjuk egy olyan régióban, ahol az emberek ráugranak a szerződésekre ? Még az EU-s pénzek is, amik arra lettek félretéve, hogy vállalkozások fejlődni tudjanak és ezeket ugye a pályázatokra tették félre, még ez is megkülönböztet régiókat. Éppen abból a célból, hogy az országban a legszegényebb régiók tudjanak fejlődni. A Dél-Dunántúl is ide tartozik ! Az EON szerződések is nevetség tárgyát képezték. Lehetetlenül meghatározott pontok, amiket azért kapunk, hogy hajtsuk be a tartozást. Hogy is néz ez ki valójában ?
Cég megkeresi EON-t, hogy majd mi jó pénzért behajtunk egy kis tartozást. EON mondja, jó. Adunk nektek (vezetőknek) sok pénzt, ha ennyit meg ennyit behajtotok. Helyi (kaposvári) főnökség eldönti, hogy a dolgozónak mennyit ad ebből. Mi be is hajtunk, de kiderül, hogy ezért bizony csak 300 Ft jár a dolgozónak. Ráadásul csakis akkor, ha elér egy bizonyos mennyiséget ebből. Melyik az a dolgozó, aki 300 Ft-ért behajtást vállal ? És mennyit kapnak ezért megint azok, akik lehetetlen szerződést írtak alá az EON-nal ? Ha ennyire fontos, hogy behajtsuk az EON-os pénzeket, akkor nyilván a helyi főnökök szép summát tesznek el szerződésenként. Különben nem érné meg nekik. Vajon mi okból van ennyire hajtva ez a dolog ? Nyilván nem 300 Ft-ért behajtott pénzekért ! Akkor mégis mennyiért ?
Ezért a munkánkhoz tartozóan (most már ez is) a dolgozó kénytelen kimenni és a saját érdekében tenni valamit azért, hogy a tartozását rendezze az EON-os előfizető. Mindezt a postás dolgozó teszi meg. Ki biztosítja, azt, hogy eközben ne verje meg senki, mert éppen tartozás behajtása miatt jött ? Az ismertség SEMMIT nem számít. A tapasztalatok nem azt mutatják, hogy az, aki pénzért megy valahová, mert nem fizetett valaki valakinek, azt tárt karokkal fogadják ! Úgy megverik, hogy örül, ha életben marad. Lásd Providencia alkalmazottja, aki egy tartozásért ment : megölték, bebetonozták egy kútba. Mivel ezt a tevékenységet hétvégén is végezhető, így legalább három nap kell, míg kiderül, hogy a postás dolgozó eltűnt. Nem egyszer fordult elő, hogy a kollégát elhajtották oda, ahonnan jött. Főleg az etnikum, akit most nem nevesítenék. Egy behajtó cég nyilvánvalóan nem kevés összegért vállalta volna el, hogy az EON részére ezt a munkát elvégzi. De a kaposvári postának ez csak dolgozónként 300 Ft-ot ér. Kiváló !!
Majd a hülye postás úgyis arra megy, majd beszedi. Sok ügyfél a felszólításunkra be is ment az EON-hoz, hogy ugyan miért akarja a postás elkérni a pénzt, de az EON azt, mondta, hogy ne a postának fizesse ki, hanem inkább menjen be hozzájuk, és rendezze le ott. Na erre mit lehet egy postásnak mondani ? Azt, hogy fizessen inkább nála, mert akkor nem kapja meg a 300 Ft-ot ? Sok ügyfél nem is tudta, hogy tartozása van. Így bement az EON-hoz és ott érdeklődött. A postást pedig elküldte. Kérem, ne akarják, hogy mindenről nyilatkozzunk, mert ezt elmondani nem lehet. Ezt meg kell tapasztalni. Mi is úgy gondoljuk, hogy érdemes lenne itt tölteni egy kis időt, hogy a maga valóságában tapasztalják meg önök is, hogy nálunk milyen dolgok vannak. (Amint látják, tudatosan magázódunk, bár postások közt a tegezés megengedett).
Nagyjából összefoglalva a következőket kívánnánk a részünkről :
- ha a kaposvári vezetőink VALÓBAN kikérnénk a véleményünket és oda is figyelnének az újításainkra, amiket mi belső szemmel látunk. Szakmailag közelítünk, tehát értünk hozzá. Nem íróasztal mögül beszélünk és nem menedzseri székből.
- azért, mert a kaposvári posta vezetősége hozzááll valahogy a dolgozóhoz, még nem kell, hogy azt jelentse, hogy a csoportvezető is így áll hozzá. Többször fültanúi voltunk már olyan beszélgetéseknek, hogy mit csináljon egy csoportvezető a dolgozókkal, bizonyos esetekben. Pl.: ellenőrizze többször, gyakoroljon rá nyomást, stb…… Ha a csoportvezető ezt nem akarta megtenni, akkor még ő járt rosszul ! Hát ez valami eszméletlen ! Ha valaki nem áll be a sorba, akkor azt mindjárt kicsinálják. Szerencsére vannak itt olyan csoportvezetők, akik emberek tudnak maradni. Tudják, hogy mi a postásmeló. Tudják, hogy nem könnyű sokszor a munka. Szerencsére úgy is állnak hozzánk. Velük nagyon jó a kapcsolatunk. És érdekes, hogy ennek ellenére megy a meló továbbra is ! Nem kell ahhoz szigor, hogy az ember jól dolgozzon. Lehet rugalmasságot gyakorolni bármelyik területen. És mégis minden rendben lesz akkor is.
- Kérjük, hogy vizsgálják ki ezeket az ügyeket, mert szeretnénk pozitív irányú előrelépést
- Szeretnénk továbbra is itt dolgozni, de nem ilyen nagy nyomás alatt és ilyen vezetés mellett - Kezeljenek munkatársként, ne rabszolgaként
- Lehessen felszabadultan beszélni, tudva, hogy nem lesz következménye annak, amit mondunk !
- Lehessenek javaslataink, amikről néha beszélhetünk annak, aki megérti
- Jöjjenek le ide és mindenki előtt védjék meg a dolgozót és pirítsanak rá a vezetőkre, mert ezt a rossz vezetésük ellenére nem tette meg senki És látják, hogy nem fizetésemelést kérünk. Bár ez sem volna rossz. Ezzel a tájékoztatással a körülményeinkre összpontosítottunk és erre a területre szeretnénk rávilágítani.
Kérjük, hogy levelünkkel kapcsolatban szeptember 1-éig tegyék meg az intézkedést a fent vázolt okok (következmények) miatt ! Tisztelettel köszönjük, hogy végigolvasták levelünket !
Együttműködő partnerünk a Gránátalma Szépség- és Egészség Központ