Lefokoztak, kihasználtak, megaláztak

Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre! Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre  

 

Tisztelt MHT!

 

Most jöjjön az utóbbi 10 évem (munka) története: 2002. májustól egy belga nemzetközi kiskereskedelmi csoport és multinacionális vállalatnál dolgoztam adminisztrátorként, munkaköröm: minden élelmiszer bolti adminisztráció, amit csak el lehet képzelni... (munkámmal meg voltak elégedve) 2005-ben veszélyeztetett terhes lettem. Ez a terhesség, és a köv 2,5 év megérne egy újabb levelet.  Közben otthon töltött idő alatt ismét teherbe estem, lett még egy babánk. GYES után, amikor visszamentem dolgozni, a területi vezető keresztbe tett, ahol csak tudott, és elkövetett mindent, hogy ki akarjak lépni. 2010 áprilisától akartam dolgozni újra, de csak októbertől sikerült visszamennem, akkor Budáról jártam át Csepelre két hétig, majd hirtelen ötlete volt a területisnek, áthelyezett Békásmegyerre.

 penztaros.jpg

Napi 2x1,5 órát utaztam (Buda egyik végéből a másikba jártam bkv-val), plusz még kasszázás+árufeltöltés 8-9 órában. Kisebb gyerekem bölcsis volt, nagyobbik ovis, alig láttuk egymást, mert sokszor heti 6 napot dolgoztam, alig 70ezer forintért. A karácsonyt és szilvesztert lehúztam így, ez volt a legkeményebb időszak. Aztán majdnem sírva könyörögtem az ottani boltvezetőnek, hogy helyeztessen át egy hozzánk közelebbi boltba, és átkerültem februárban a Moszkva térhez, egy éjjel-nappal nyitva tartó üzletbe. Szerencsére éjszakáznom nem kellett, de 6-22 óráig bármikor bármennyit dolgozhattam, és a pénzem nem hogy több lett volna…  Itt éppen egy olyan boltvezetővel hozott össze a sors, amilyenről a megjelent cikk írója számolt be! (http://munkahelyiterror.blog.hu/2012/11/17/embertelenul_bannak_a_penztarosokkal)

 

 A kaput az tette be nálam, amikor helyettesítésre kért a boltvezető, és két hétig csinálhattam a saját munkámon kívül a kolléganő munkáját is, ami gyakorlatilag az én munkaköröm volt még szülés előtt, s amit állítólag bolti szinten megszüntettek. És akkor közölte velem egy szép napon a boltvezető, hogy ő tudja, hogy én alkalmas lennék boltvezető helyettesnek is, de nem engedi a két kisgyerekem miatt! Na, ez mindent vitt, bennem. Ekkor döntöttem úgy, hogy ha ő így, én is így. A munkámat továbbra is maximálisan elláttam (hiszen ilyen ember vagyok), de már nem tudott többet ártani nekem. Beszéltem a szakszervezettel, nem tudtak segíteni. Beszéltem a területi vezetővel, meg sem próbált segíteni, hiszen az ő érdeke más volt. Remélem, bánja a mai napig! Aztán beszélt velem a boltvezető, mentette, ami menthető, de nem hatott meg, ahogy kaptam egy másik lehetőséget, máris mentem a HR igazgatónőhöz, aki nagyon megértő volt, és kedves, és próbált marasztalni, de már nem tudott. Nem akartam egy olyan cégnek dolgozni, ahol semmibe vettek szülés után, ahol leírtak, lefokoztak, kihasználtak, megaláztak, diszkrimináltak. Perelni meg nem akartam őket, így azonnali felmondással kiléptem és másnap kezdtem dolgozni egy másik diszkontáruház-láncnál, mint értékesítő.

 

(2011. szeptembernél tartok) Itt határozott 6 hónapra kötöttek velünk szerződést (erről szerződéskötés előtt nem beszéltek), azt ígérték, 6 hónap után határozatlan idejűre változik majd a szerződés. Én azok közé az emberek közé tartoztam, akik kitették a lelküket is, akiknek nem volt akkora gond a munkájukkal, ez mégsem volt elég az ottani régióvezetőnek, és megszűntette a szerződésemet. 6 hónap alatt 4 boltban dolgoztam, mindenhol gyorsan-gyorsan legyen rend és tisztaság, és minden OK, aztán mehetsz tovább, erről szólt a dolog.

 

Miután felbontotta a szerződésünket (többünknek, gyak. indokolatlanul), nem sokkal később, kirúgták őt, mert rájöttek, hogy visszaél a hatalmával. De ez rajtam spec már nem segített. Engem azóta sem hívtak vissza, így meg kellett próbálnom valahol máshol elhelyezkedni.. Ez a máshol 2012.márciusban annál a cégnél történt, külső munkatársként, ahol férjem is dolgozik. Raktári adminisztrációt végeztem. Szezonális munka volt, autókon cserélik olyankor a téli abroncsot nyárira, ennek az összes vele járó papír munkáját végeztem. Nyáron jött egy lehetőség, és felvett a CÉG, számlázásra. Az a nő, aki számlázott, Németországba ment férjével, és megkaptam a munkakörét, ő távmunkában maradt a céggel. Sajnos (v nem sajnos) visszajöttek Magyarországra, a csaj visszakapta a munkakörét, és olyan jól időzítettek, hogy én még próbaidőn voltam, és mivel nem tudtak -állítólag- nekem más munkakört szerezni, így bontották velem a szerződést 2,5 hónap munkaviszony után!

 

Aztán a szerződésbontás után két héttel kezdődött ismét a szezon annál a cégnél, amikor a nyári abroncsokat cserélik télire. Ismét jelentkeztem a bérembereket foglalkoztató cégnél, és ismét a raktárban adminisztráltam nekik. Ennek lett vége nov. 14-én. A cég ismét nem tudott átvenni, létszámstopra hivatkozva. (Azóta már ismét vannak új emberek a cégnél, nem tudom, nekik hogy sikerült?)  Most ismét munkát keresek, és ha sokáig nem találok, akkor kénytelen leszek márciusban ismét béremberként dolgozni nekik...

 

Remélem, azért összejön vmi addig, vmi ami tartós.  Mivel több van bennem egy sima pénztáros-árufeltöltőtől, így egyelőre adminisztrációs, asszisztensi, vmi irodai munkát keresek. Ebben vagyok teljesen önmagam. (Meg írásban vagyok még jó :) , írni nagyon szeretek, és többen mondták már, hogy tudok is, és írjam meg könyvben az életemet. Még nem éltem a lehetőséggel. Nem mondom, hogy nem csinálok meg mást is, de ha választhatnék…

 

Több helyre is leadtam az önéletrajzomat, visszajelzésre várok. Maga lesz a csoda, ha ezen az úton sikerül vmi munkát intéznem.  A fenti példákból kiindulva, bennem átfogalmazódott a "régi seprű jól seper" mondás értelme, azt sem becsülik meg, aki régen dolgozik egy cégnél, aki mindig csak a cég érdekeit tartotta fontosnak, és mostmár a protekció fogalma is füstté vált. Nem tudom, mi lesz így ezzel az országgal, de messzebbre ne menjek: velünk! Két kisgyerekünk van, az egyik mostmár elsős, a másik még ovis, 1+2 félszobás albérletben lakunk, anyósommal kell éljünk, mert sem ő nem tud nélkülünk, sem mi nem tudunk nélküle anyagilag megélni, plusz van egy autóhitelünk, melyet még 3 évig kell törlesztenünk.

 

Nem kívánnék sokat az élettől, csak hogy TUDJUNK ÉLNI négyesben a férjemmel-gyerekekkel (anyósom tudna másik fiával is élni, ha muszáj), hogy legyen esetleg HOVA szülni egy harmadik gyereket, és ne kelljen azon agyalni, hogy akarunk még babát, de a körülmények miatt nem lehet.... és tudjunk dolgozni! Mert azt hiszem, a többi tényleg csak rajtunk múlik. Aki AKAR dolgozni, az TUD is, ha HAGYJÁK!  Köszönöm a figyelmet! 

 

Üdvözlettel: Egy alkalmazott