Tisztelt Szerkesztőség!


Röviden egy a mai világban már szinte mindennaposnak számító történetet írnék le az alábbiakban, legfőképp azért, hogy okuljunk belőle, s bemutassuk, mit eredményez a munkahelyi terror, a pénzsóvár álnok emberek, naív segítőkészség, és a nem kellő utánajárás elegye.


A történet a Magyar Posta egyik nagyforgalmú fiókjában játszódott. Sokan nem tudják, hogy a Magyar Posta saját dolgozóira minden létező módon nyomást gyakorol, annak érdekében, hogy a Magyar Posta Biztosító számára ügyfeleket hajtsanak fel! A dolgozók tudják, hogy hozni kell a kvótát, mert az állásukkal játszanak. Ezért a mindenféle pénzügyi terméket nem csak erre kiképzett munkatársak, de akár egy levélkihordó postás vagy ajándékbolti eladó is árul. És ebben benne van az is, hogy tájékoztatást ad a termékről, a maga módján. A lényeg a kötés, mondanom sem kell. Így történt 2011-ben, hogy a Magyar Posta egyik alvállalkozójának dolgozó hölgyet is megtalálták egy ajánlattal. Mivel napi kapcsolatban állt az ottani munkatársakkal, jó viszonyban is voltak, s tudott a kíméletlen kötési kényszerről, nyitottan állt az ajánlat felé, amit neki nyugdíjelőtakarékosság névem mutattak be. A termék neve is "PostaNyugdíjProgam" volt, s azt állította a reklámozó illető (főállásban levélkihordó), hogy havi 5500 forintot elég két évig fizetni, aztán fel lehet mondani a szerződést. Minden más, lényegi információ homályban maradt, vagy ki lett dumálva frappáns szöveggel. Avval érvelt még, hogy a szerződőnek mindegy, a bankszámlájára vagy ide fizeti a pénzét, így is úgy is megkapja a végén, de ha megkötik a bizniszt, akkor őt nem rúgják ki! Sajnos a hölgynek szimpatikus volt az illető, megsajnálta, s ráállt a dologra. Rohantak is egy másik alkalmazotthoz, akinél kitöltötték a szükséges papírokat. Bocsánat, túlzok, egy db kis fecnit, ami tartalmazta a szerződő adatait, és ami a legfontosabb, a két postai munkatárs nevét, azaz kik hozták az üzletet, és kik kapják a jutalékot.




Ezek után a hölgy két évig rendszeresen fizette is a havidíjakat, amit időközben 5800 forintra emeltek egyoldalúan. Azzal, hogy így akart segíteni ugye eleve lemondott pénzének aktuális vásárlóerejéről, s a betétkamatról, amit egy bankban kapott volna. Segíteni akart, önzetlenül, talán túl naívan is. A befizetésekről kapott értesítésekből kiderült, hogy a Magyar Posta Biztosító még valami 2% körüli hozamot is ki bírt magából préselni a végeredményben több, mint 130 000 forintot meghaladó befizetésekre. A két év letelt, s ő ment felmondani a szerződést, amit ezúttal már más postai megbízott munkatárs gyorsan el is intézett. Ekkor derült ki, hogy ő valójában egy életbiztosítást kötött anno (szép teljes nevén: folyamatos díjas díjvisszatérítéses elérési életbiztosítást), amit fizethetett volna még 18 éven keresztül, de a felmondással most a biztosító visszavásárolja tőle kötvényét 60 000 forinttért. Azaz elbukott kb. 70 000 forintot! S mindezt azok után, hogy mindent lepapíroztak! Persze az első lesápadás után felháborodva vonta felelősségre a "beszervező" kollégát, aki csak mosolygott rajta, s minden állítását tagadta! Ezek után kezébe nyomtak egy tájékoztató füzetet, mely erre az életbiztosításra vonatkozott, s melyet jó két évvel ezelőtt kellett volna megkapnia. Ebből aztán kiderült, semmit sem lehet tenni, véglegesen bukta a pénzét. Maximum átváltoztathatta volna egy jelentéktelen életbiztosításra leszámitolással, de akkor természetesen semmit sem kap vissza pénzéből, vagy fizethette volna tovább az egyébként rendkívül előnytelen életbiztosítást az eredeti feltételekkel. Elég annyit megemlítenem, hogy egy sajnálatos haláleset bekövetkeztekor mindösszesen 300 ezer forintot fizetett volna a biztosító...


A nem megfelelő informáltság, a jóhiszeműség és a karvalytőkés szemlélet munkahelyi átvezetése ezt eredményezte tehát. Megmaradt egy sunyi, aljas munkatársnak a munkahelye, még némi jutalék is ment a fizetésére két évig, s a Magyar Posta Biztosító szép haszonra tett szert. Maradt még egy átvert, kifosztott hölgy is, aki szintén gazdagabb lett egy tapasztalattal. Az ő részbeni felelősségét sem vitatva, azét az elgondolkoztató, hogy az ilyen és ehhez hasonló pénzügyi termékeket egyáltalán lehet árulni legálisan az országban. Hiszen kockázatot gyakorlatilag semmit sem vállalnak ezek a cégek, s az ügyfél vagy belekényszerül egy időközben egyoldalúan módosított összeg további fizetésébe, egy előnytelen, nem értékálló "szolgáltatás" igénybevételére, melyen biztosan veszít, vagy próbálja menteni befizetéseit, de sajnos rablással egyenértékű az, ami ilyenkor rá vár. Mindezt persze lehetővé teszi az ebben résztvevő postai dolgozó is, aki valószínűleg a kínált terméket annyira ismeri, mint Győzike a kvantumfizikát. Ha mégis tisztában van vele, az rosszabb, hiszen szándékosan hazudott és átvert egy kollégát saját érdekében.


Én személy szerint mindenkinek azt javaslom, ha netalán lenne havonta pár ezer forintja, melyet szabadon elkölthet, hogy költse bármi másra, de messziről kerülje el a bankokat, biztosítókat, vagy más hasonló szervezetet, s különösen a Magyar Posta Biztosítót. Fent említett postai alkalmazottnak kívánom, jutalékát költse gyógyszerre!


Üdvözlettel:


Egy rendszeres olvasó, ki szeretné megőrizni névtelenségét