Tisztelt MH Terror blog!

Elég rég óta olvasótok vagyok és nem csak a posztokat, hanem a kommenteket is igyekszem gyakran átfutni. Volt már, hogy dolgozóként próbáltam átérezni mások ügyes-bajos problémáit, álláskeresési nehézségeit de jelenleg, mint álláskereső írok nektek és legfőképpen a kommentelőknek.

A két legfrissebb poszt arról szól, hogy hazánkban és máshol milyen nehézségekkel néznek szembe a fiatalok és kevésbé fiatalok az álláskeresés során. A kommentek nagy része "ekézés", okoskodás és tanácsok tömkelege arra nézve, hogy ki mit és miért csinál rosszul. Ezek a hozzászólások többnyire pár sorosak és olykor eléggé szélsőséges véleményeket képviselnek, amelyekkel az egyszerű - és általában szorult helyzetben lévő, állástalan - poszter nemigen tud mit kezdeni, netán hasznosítani.

A legtöbbet előforduló "nézet" a fiatal állástalanokkal kapcsolatban, hogy miért éppen azt - a kommentelő szerint - teljesen felesleges szakmát/főiskolai vagy egyetemi ruhatár-büfé szakot végezte el, amit, pedig tanulhatott volna olyat, amivel talál magának állást. Kihagynám az ezzel kapcsolatos indulataimnak hangot adó sorok tömkelegét, csak annyit írnék, hogy jómagam mikor jelentkeztem, egy államilag kötelezően előírt - akkor még újként bevezetett és üres - munkahelyeket betöltendő szakra, naivan hittem. Hittem, hogy ha új képzést párosítanak az újonnan előírt üres helyekhez, ráadásul főiskolai szinten, akkor a közalkalmazotti törvényben nem az alacsonyabb (OKJ-s) végzettséget adják meg minimumnak, de nem így lett. (Igen, őket alkalmazzák kevesebb pénzért.) Amit a képzés során elsajátítottam, azt leginkább a közszférában tudnám hasznosítani - tekintve, hogy pedagógiai végzettségem van -, de értek a számítógépekhez felhasználói szinten és az átlagnál szélesebb interdiszciplináris ismereteim vannak a humán területen - melyek alkalmazhatóak a való életben, akármennyire hihetetlennek tűnik is továbbá van szakirányú ill. egyéb adminisztratív és call centeres munkatapasztalatom. A versenyszférában talán az oly sokat szidott humán erőforrás az a terület, ahol az ismereteimre szükség lehetne. De.

Tisztában vagyok vele, hogy erre a mondvacsinált, semmit nem érő és a társadalom (khm, a saját, a szüleim és nagyszüleim által befizetett) adóforintjaiból megszerzett tudásra, immár senkinek sincsen szüksége. Tisztelt kommentelők, legyenek okosabbak nálam, ha már én ilyen buta voltam és nem mentem sem mérnöknek, sem informatikusnak, de még csak közgazdásznak vagy jogásznak sem. Egyszerűen csak az önök gyerekeinek akartam egy biztonságosabb és szerethetőbb légkört az iskolában - de erre ugye nincsen szükség. Megkérnék minden kommentelőt, adjanak értelmes és hasznos tanácsokat nekünk, butáknak. Buta bölcsészeknek, társadalomtudósoknak, kommunikációs szakembereknek... Mivé legyünk mi, hogy megálljunk a saját lábunkon? Jómagam 26 éves vagyok, nő, budapesti lakos és hajlandó lennék akár asztalosnak, netán géplakatosnak is tanulni, ha esélyem lenne ezekkel elhelyezkedni és nem rögtön egy diszkriminációs tényező lenne a nemem. Várok minden olyan ötletet, amellyel 0 azaz nulla Forintból - tekintve, hogy jövedelmem nincs és nem a szüleimmel élek - továbbképezhetem magam azzá a jó munkásemberré, aki majd hasznosabb tagja lehet eme csodás nemzetnek.

Megjegyzések: Nem, sajnos nem értek a fizikához, kémiához, matematikához és kapcsolódó reáltudományokhoz és attól sem fogok jobb képességekre szert tenni ezeken a területeken, hogy egyesek szerint egyébiránt éhen halok. Az önkéntes vagy ingyen végzett munka ideje már lejárt esetemben, momentán a megélhetés a cél. BKV bérlet híján utazgatni sem tudok még éppen, hogy futja ételre és lakhatásra a közös háztartásban. A második idegennyelv tanulásának "ingyenessége" - amelyet oly sokan javasolnak itt - pedig otthoni internetelérés hiányában szintén kilőve. A javaslatokat legyenek szívesek alátámasztani munkaerőpiaci prognózisokkal, jelenlegi - legalább százalékos arányú - kereseti felmérésekkel, a szomszéd Mancika és a "haverom cége" nem érdekel addig, amíg fel nem vesz dolgozni. Önálló vállalkozást nem indítok, mert nincs miből. Külföldre nem megyek, mert kiutazni sincs pénzem és kölcsönkérni sem tudok.
Természetesen a kommentekre szívesen reagálok mivel érdemi párbeszédre számítok ez ügyben, ami nem csak számomra, de több száz - vagy ezer - sorstársam számára is hasznos lehet.

Ui.: Árufeltöltőnek, pénztárosnak akkor sem kellek, ha letagadom a diplomámat, alkalmi munkát vagy feketét pedig nem vállalok, mert szükségem van a TB-re, továbbá nem kívánok hozzájárulni az adóelkerüléshez és szeretnék egy biztonságos és biztos munkahelyet. Nincsenek irreális igényeim, netto 70-80 ezer forint az a minimum, amiből még nem halok éhen és laknom is lesz hol. A különböző értékesítő és ügyfélszolgálati call centerek nem perspektívák, mivel nem segítenek hozzá semmilyen karrierívhez vagy biztos megélhetéshez, - bár nem egynél dolgoztam már, természetesen bejelentetlenül.

Előre is köszönöm mindenkinek a konstruktivitást.