Ezt a rövid kis történetet nem jogi tanácsokért írom most le ide. Inkább csak unatkozom, és a trollok válaszait olvasva szeretném a hangulatom feldobni. Lesz benne vér, szex, fegyverek, okoskodás…

Egy magyar pénzintézet minőségellenőrzési területén dolgoztam. Friss közvetlen főnökkel és egy régi nagyfőnökkel megáldva. Az új főnök új módszertant hozott, szervezettebbek lettünk, vagy kissé elbizakodva: professzionálisabb irányba indított el minket. Az idősebb „én már x éve ezt csinálom” kollégák nehezebben viselték, de a következetesen, egyértelműen megfogalmazott elvárások miatt csak idő kérdése volt a pozitív változás. A konfliktusok és súrlódások száma és nagysága beesett az elviselhető, majd a nincs-gond szint alá. A kisfőnök jófejnek, korrektnek tűnt, csapatként működtünk. Még egy pár hónapig. Mert a nagyfőnököt egyre jobban zavarta, hogy jó a hangulat, tőle függetlenül is halad a munka, mintha a hatalmának az egyik szelete kezdene összeesni… és szép lassan megtörte, megmérgezte a jófej főnököt. Akiről kiderült, hogy a korrekt attitűd mégsem annyira a személyiségének elválaszthatatlan része, inkább az új környezetben rátörő kezdeti megfelelési kényszer szülte. Megvolt benne a tekintélyelvű, erőszakos, kétszínű hozzáállás csírája, és hagyta, hogy felülről locsolgassák. (Valószínűleg egy „Nárcisztikus ideológiák terjedése” típusú könyvhöz jó esettanulmány lenne. Lásd még: http://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%A1rcizmus )

Egy szó mint száz, újabb pár hónap alatt egyszerű báb, nagy seggfej lett belőle. Következetesen meg akart felelni a felülről jövő ideológiának. Nem számolt azonban vele, hogy a nagyfőnök hangulati hullámzásának völgyei az ő következetes álláspontjait is összezúzzák. Így lett belőle a hullámvölgyekben „alkalmatlan hülye”, akire minden problémát rá lehet fogni. És a hullámhegyeken visszaszerezhetett néhány piros pontot, ehhez csak seggfejnek kellett lennie a beosztottjaival.

A kritikus tömeget elért félrekezelt ügyek miatt a nagyfőnök összeírta a bűnlajstromot. Seggfejünk már hónapok óta érezte a feszültséget, mégis meglepte a pofon. Hipp-hopp kirúgták, hirtelen el is felejtett védekezni, visszatámadni. Távozása után minden bűn az ő számlájára lett írva. A legnagyobb hibát talán azzal követte el, hogy az események sűrű folyásában rosszul választotta meg a szövetségeseit és az ellenségeit. (Kár érte. Egy nem mérgező környezetben, érdemi munkával talán visszatér az önbecsülése.)

Pár hónapra a nagyfőnök is megszeppent, megsúghatták neki, hogy nem jó marketing, hogy ő vett fel egy ilyen seggfej vezetőt. És az sem jó pont, hogy ha már felvette, miért hagyta olyan sokáig seggfejnek lenni. (Na, vajon miért…) Még az eddig távolságtartóbb kollégáknak is elkezdett hízelegni, piros-pontokat szórni. A csúcsidőben jellemző „kényszeres beleavatkozás állandósult tüneti kezeléssel fűszerezve” kombinációt is takarékra állította. Már kezdett bízni benne a társaság, hogy szebb új világ jön.

De hosszú távon nem bírta levetni az ösztöneit, visszatért a csak néhány erőszakos és sunyi trükköt ismerő, dilettáns vezetési stílusa. A történtekből nem sokat tanulva, visszakapott sérthetetlenségének biztos tudatában csapott oda újra a beosztottakra. A folyosói pletyka beigazolódni látszott, a férje által intézett protekcióval ügyetlen beosztottból rögtön két szintet ugorva ült be a kiskirályi trónba. Nem tudott akkorát hibázni, hogy a pozíciója veszélybe kerüljön, a protekció kitartott. Újításként a kellemetlenebb döntéseknél felfelé mutogatott. 

(Apropó, idevágó filmajánlat: http://port.hu/fofonok_direktoren_for_det_hele/pls/fi/films.film_page?i_topic_id=2&i_film_id=84422&i_city_id=3372&i_county_id=1 )

Újra aktiválta a szeretem és a nemszeretem beosztottak csoportjait. Természetesen a szeretem emberek okosak, szaktekintélyek és példamutatóak. A nemszeretem emberek hülyék, szakmailag nullák, kirekesztendőek. Vicces változás, hogy amikor egy adott beosztott másik csoportba került a fejében, ezzel egyidejűleg egy pillanat alatt lett hülyéből okos vagy fordítva. A gyakorlatban olyan, mint egy bohózat, de senki sem nevet. Van, aki észre sem veszi. Más nincs humoránál.

Ahelyett, hogy az érdemi vezetői képességeit (fontos információk begyűjtése több forrásból; lényegkiemelés; döntési alternatívák felállítása; alternatívák előnyeinek, hátrányainak, költségeinek, kockázatainak elemzése; felelősségek, feladatok egyértelmű kijelölése) fejlesztette volna, azzal volt elfoglalva, hogy az önvédelmi mechanizmusait tökéletesítse (számonkérhetetlenség, hazugság, illúzióépítés, megfélemlítés, félretájékoztatás, letagadás, protekcionizmus). Munkavégzési módszerének alapja, hogy bármelyik ügy maximum két rövid mondatra leegyszerűsíthető – a komplexitásától, az események és szereplők számától függetlenül. És büszke rá, kérkedik vele. A beosztottaknak meg ott a feje fölött a gondolatbuborék, hogy ennyire dilettáns ember ritkán kerül ilyen magas pozícióba. Vagy ha mégis, akkor legalább meghúzza magát, nem provokálja a környezetét, hogy egy-két éven belül mindenki tisztában legyen a képességeivel.

Állandó kérkedésének tárgya nagyobb társaság előtt az is, hogy a „nehéz helyzeteket a női vonzerejének bevetésével tudja megoldani”. Tekintettel arra, hogy a munkaképes korú férfiak többsége bottal sem piszkálná meg, nem lenne váratlan a cég felső vezetésétől a finom jelzés, hogy „nem szükséges az értekezleteken minden erőforrását bevetnie a hatékony munkavégzés érdekében”.

Valószínűleg az értelmesebbnek tűnő döntéseit sem maga hozza. A hét utolsó munkanapjaiban még kínosan béna alternatívák közül választ, amit pech-ére nem tud magában tartani. Pedig csak a hétvégéig kéne egy kis türelem, Apu majd súg otthon a kandalló mellett. Apu tudja, hogy a stresszhelyzetben inkább az alkohol tanácsára hallgató anyu nem állna meg a saját lábán. Hétfőn aztán a munkahelyi hízelgő, szintén alkoholista kiskutya beosztottja látja rosszabb hangulatait, illetékes-elvtárs módjára rögtön megjelenik és „erős vagyok” „vonzó vagyok„  „rátermett vezető vagyok”  verbális post-it-eket nyalogat rá.   Ha ez sem segít, jön az erősebb drog: a hatalom gyakorlása, amivel mások fölébe kerekedhet, amitől fontosnak érezheti magát. Gyakran jönnek ki sírva tőle az érzékenyebb beosztottjai, a hatalom érzése a kezeletlen kissebségi komplexusait órákra elfelejteti. Ilyenkor érzi csak igazán, hogy milyen jó főnöknek lenni. Egyébként olyan ügyekbe avatkozik bele, amelyek a szereplése nélkül problémamentesek lennének, és ha csak egy kis határozatlanságot is lát az ettől meglepődő beosztottakon, le is csap hamar. Mindegy milyen lelkiismeretesen dolgozott a kolléga, utolsó hülye lesz belőle, akit a határozott főnök igazít a jó útra újszerű ötleteivel. De amikor egy meggondolatlan döntés következményei miatt kezdene egy ügybe beszorulni, jó érzéssel dől hátra a székében. Hiszen semelyik felelősséggel járó döntését nem adja írásban, úgyhogy csak választania kell a „sosem mondtam ilyet” és az „egészen mást mondtam, félreértetted” közül. Gyorsan ráfogja valamelyik beosztottjára, akit emiatt le lehet hülyézni. Újabb drog-adag…

Nem akar semmit letenni az asztalra a „csapatával”, ezért nem is kell foglalkoznia a munka hatékonyságával vagy a beosztottjai motivációjával. Elég, ha telik az idő, megkapja a fizetését, és még az önbizalmát is karbantarthatja a neki épített játszótéren. Eddig még nem volt belőle baja, ezután miért lenne? És ebben tényleg igaza van. Felszínes, dilettáns embereké a világ.

A vicc az egészben, hogy ha olvasná ezt az írást, a csapnivaló önismerete miatt magára sem ismerne. Mindenki jobban járna, ha nyugdíjba menne végre.

És akkor most a tekintélyelvű vezetési stílus az fasza? Helyzete válogatja...

Szemléltetésként tekintsük az alábbi szkeccseket.

Helyszín: autógyár

Szereplők: betanított munkás; felelősen gondolkodó mérnök; konfliktuskerülő mérnök; normális főnök; tekintélyelvű főnök

Első jelenet:

<betanított munkás a futószalag mellet kérdezi> „Miért kell a bal hátsó féklámpa izzót a bal hátsó féklámpa búrájába beszerelni?”

<tekintélyelvű főnök> „Csak!”

(kis felhő alakú táblán beúsznak a gondolatai: „Én vagyok a kibaszott főnököd, te meg a szaros beosztottam. Úgyhogy kussolj és csináld!”)

Második jelenet:

<betanított munkás a futószalag mellet kérdezi> „Miért kell a bal hátsó féklámpa izzót a bal hátsó féklámpa búrájába beszerelni?”

<normális főnök> „Csak.”

(kis felhő alakú táblán beúsznak a gondolatai: „Nincs arra ideje senkinek, hogy a kerék feltalálásától az űrsiklóig elmagyarázza neked a dolgok működését. Tegnap néztem a statisztikát, ebben a pozícióban átlagosan két hónapot bírnak az emberek, de maximum négyet. Annyiba bele sem férne igazán. Meg nem is biztos, hogy jó ötlet annyira felokosítani téged, hogy majd elkezdd „most már mindent értek, én sokkal jobbat építenék” alapon összerakni…”)

Harmadik jelenet:

<tekintélyelvű főnök> Szerintem elrontották a terveket, vegyük alacsonyabbra 20 centivel. (kis felhő alakú táblán beúsznak a gondolatai: „Tök igaza van a fodrászomnak, a jó autók pirosak és laposak!”)

<felelősen gondolkodó mérnök> „Hmmmm. Nem lesz jó, túl alacsony.”

<tekintélyelvű főnök> „Nem azért tartalak, hogy beleugass! Ki vagy rúgva!” (kis felhő alakú táblán beúsznak a gondolatai: „…baszod!”)

Negyedik jelenet:

<tekintélyelvű főnök> „Szerintem elrontották a terveket, vegyük alacsonyabbra 20 centivel.” (kis felhő alakú táblán beúsznak a gondolatai: „Ejjj, dugnám a fodrász feleségét!”)

<konfliktuskerülő mérnök> „Hmmmm. Rendben.”

Pezsgő, rézfúvósok… büszkén indul kifelé a gyár raktárból az első autó… de nem jut messzire, mert felakad az udvaron a még télen használt útszóró-só apró maradékain.

A mérnök családjának és névrokonainak bankszámláit zárolják, inkasszálják az első 127 darab selejtesen legyártott autó bekerülési költségét, ki is rúgják. Hiszen a főnök MEGMONDTA, hogy a MEGFELELŐ paraméterekkel kell legyártani az autókat.

A tanulság részt sem ússzátok meg:

Véleményem szerint a különböző munkakörök elenyésző részénél jelent hozzáadott értéket a tekintélyelvű vezetési stílus. Komoly képességhiány inkább, a „máshogyan nem tudom kezelni a felmerülő problémákat” kényszere szüli. Viszont a legtöbb munkahelyen gyakori jelenség, hiszen a munkaerőpiacon nagyszámú és olcsó alkalmazója megvásárolható. Ja, és a „feltételek nélkül a közvetlen vezetőhöz lojális” mellékszolgáltatása miatt mostanában különösen keresett.

Üdv!

Vége