Szeretném megosztani veletek a tapasztalataimat. Nem akarom húzni az időt a cég történelmével,a lényeg hogy többek között itt történik a HP,Dell,Toshiba  asztali számítógépek,laptopok,netbookok alkatrészeinek cseréje,ezen kívül még elég sok más cégnek is történik itt összeszerelő munka.. Tavaly jelentkeztem a cég által feladott álláshirdetésre,mely szerint Diagnosztikus Operátorokat keresnek, Fel is vettek a HP-Wur projectre(aminek lényege hogy a HP asztali számítógépek,laptopok,notebookok alkatrészeinek a cseréjét  kellett végezni. Nem kívánok a fizetésről beszélni,nem volt rengeteg,de ilyen fizetésért - akkor még naívan így gondoltam - jobbat nem találhatok. Hát nem így lett sajnos.  

Kezdődött egy pár hetes betanulási időszakkal ami arról szólt hogy rossz állapotban lévő laptopokat kellett egész nap szétszedni-összerakni. Egy mérnököt rendeltek ki mellénk hogy ellenőrizze az összeszerelési minőséget,illetve hogy instrukciókkal lásson el minket. (megjegyzem ő volt az egyetlen normális ember annál a cégnél)  Majd bekerültem a "sorra".Azt jelentette hogy asztalnál ülve vagy állva kellett a gépek alkatrészeinek a cseréjét megoldani. A dolgot nehezítette hogy darabszámra kellett dolgozni.Ami azt jelentette hogy napi 15 első és második teszten is tökéletesen átment megszerelt gépet kellett felmutatni.Ezzel nem volt gond,mert ugyanúgy 1nek számított egy 20 perces alaplapcsere is,mint egy fél perces hdd door csere. Mondhatnánk hogy könnyű lehetett de néhány dolog közrejátszott hogy a 15 ös 2 teszten átment darabszámot lehetetlen legyen véghezvinni. Ugyanis a régi rutinos dolgozok összejátszottak az anyagosokkal,így ők kapták a könnyű munkát,ezáltal napi 20-30 leszerelt gépük volt.

 Ebből következik hogy az újoncoknak csak az alaplapcsere,kijelzőcsere jutott.Ez nem is baj,hisz úgy tanulja meg az ember ha csinálja, de egy kijelző cseréje 20-30 perc,és ha egész nap azt csinálja akkor lehetetlen elérni a 15 darabszámot,hisz ennél többet kellene csinálni hogy  a teszten visszabukott darabokkal együtt is meglegyen a szükséges darabszám. Szereléshez abszolút nem értő műszakvezető járt körbe folyamatosan, és stresszelte az új dolgozókat hogy sajnos nem elég darabszám,így hamar el fogunk búcsúzni egymástól.Az új dolgozók tehát próbáltak keresni könnyebben szerelhető gépeket,aminek a vége vagy az lett hogy  a műszakvezető leordította őket hogy mit járkálnak soha nem lesz meg a darabszám így,vagy pedig a rutinos kollégák haragját vívták magukra nehogy már elvegye előlük a könnyű szereléseket. Mondanom sem kell ilyen folyamatos stressz alatt nem lehet teljesíteni.Ez a minőség és az egészség rovására ment.  

Az étkezési idő 8 óra alatt 1x 10 perc és 1x 5 perc volt. Ezzel az volt a probléma hogy a termelés le volt választva az épület többi területétől(pl étkezde,szekrények,büfé)így amikor eljött a szünet ideje, akkor egy mágneskapus biztonsági ellenörzésnél kellett sorban állni,átesni a mágneskapus biztonsági átvizsgáláson(adott esetben a manuális és kézi fémdetektoros személyátvizsgáláson)és csak ezután lehetett elmenni a szekrényhez,büfébe,vagy az étkezdébe. Sokszor 5-8 perc kellett hogy az ember átjusson az átvizsgáláson,ami a szünetidőből került levonásra,így 2-3 perc alatt kellett eljutni az étkezdébe,mozsdóba +visszaérni.Ez lehetetlen volt még úgy is hogy az emberek rohantak hogy visszaérjenek,hisz a müszakvezető már a kapuban azt leste ki nem jön időbe. A későn érkezőket mondanom sem kell nagyon csúnyán leteremtette,így ijedtükben kezükbe hagyván a telefont,pénztárcát mentek be a termelésre. Hiába vették észre azonnal a kezükben levő telefont,pénztárcát miután bejutottak,ezért már automatikusan fegyelmi járt mivel nem lehetett semmit bevinni.  

Sajnos más elfogadhatatlan módszerekkel is éltek. Sokszor előfordult hogy a túlórának bejelentésének másnapján kellett menni túlórázni. Az is előfordult hogy nem volt meg az elvárt pihenő idő két műszak között. Megtörtént ugyanis hogy hétfőn este 6ra kellett bemenni kedd reggel 6ig. Kedd este 6ra keleltt menni szerda reggel 6ig.Majd aznap szerdán vissza kellett menni kettőre este 10 ig.Mondanom sem kell milyen kimerültséget eredményezett ez,hisz  Szerdán reggel 8ra értem haza,11 ig aludhattam mert a déli vonattal már mennem kellett hogy beérjek 2re.

Természetesen csütörtökön és pénteken is be kellett mennem reggel 6tól-14:00ig.   Az már csak semmiség,hogy akkor közölték velem azt hogy nem tartanak a munkámra igényt,mikor már letelt a munkaidőm fele