Üdv!

Négy rövid történetet mondok.

1. történet
   Kávéautomata üzemeltető cég felvételt hirdet technikusnak. Csináltam
   én már ilyet korábban, jelentkezek, behívnak. Ott ül egy koma, a
   szokásos tánclépések után ilyet szól nekem: "én most mindenkit ki
   fogok rugni, mert hiába csökkentettem le a fizetésüket és hiába vontam
   meg a szabadságukat, az automaták mégis újra meg újra elromlanak, és
   ez nekünk rengeteg költséget jelent" ... "és egy javítás nem akkor van
   készen, ha az automatában az alkatrészt kicserélted, és újra működik,
   hanem akkor, ha a kiszerelt alkatrészt a telephelyen a műhelyben
   felújítottad, hogy a következő hibánál legyen mit beszerelni"..."mert
   ha én szeretek egy munkát, akkor nem esik ki 17:00-kor a szerszám a
   kezemből, hanem igenis még aznap befejezem, akkor is, ha vár a
   barátnőm a színház előtt" - na nekem ennyi elég is volt ebből a
   cégből, visszakértem az életrajzomat, és távoztam, nem dolgozó kell
   ezeknek, hanem rabszolga.

2. történet
Egy kábeltévé társaság keres műszerészt a digitboxok javítására.
Odamegyek, huszonéves kiscsirke "hr manager" kérdezi a szokásos
hülyeségeket. Az ilyet alapból rosszul viselem, de most hősiesen
tűrtem, egészen amíg odáig ért, hogy "és miért akar nálunk dolgozni?"
na jól van, gondoltam, ideje a lényegre térni, és lecsaptam a magas
labdát: "pénzért!"

De nem vette a lapot, visszakérdezett: "na jó, de miért pont nálunk?"
mondom neki: "drága hölgyem, tudom, hogy ön most azt akarja hallani,
hogy én már gyermekkorom óta csak arról ábrándoztam, hogy ennek a
társaságnak a digitboxait bütykölhessem, de ez hazugság volna, én
ugyanis gyermekkoromban űrhajós akartam lenni, vagy legalábbis
masiniszta a vadnyugaton." Leírhatatlan fintor... és ekkor esett be a
szakmai vezető. Elmondta, hogy az ügyféltől viszavett digitboxokat le
kell mosni, meg kell javítani, javítás után le kell tesztelni, be kell
csomagolni, és mindennek a normaideje 30 perc. (Teljesen reális,
hehehe.) Továbbá a készülékek 100%-át meg kell javítani, egyetlen
egyet sem lehet leselejtezni, még azt sem, amibe belecsapott a villám.
Na jó, ezek is tök hülyék, gondoltam, de azért még kíváncsi voltam,
mennyit akarnak mindezért fizetni. Ezt azonban nem voltak hajlandóak
megmondani, hogy mondjam én, hogy mit kérek. Mondtam, hogy akkor 120
nettó, erre a újabb fintorok, "majd értesíjük", oszt azóta sem
hallottam róluk. (Ez volt két éve.)

3. történet
Expressz hirdetés, magyar kisvállalkozó, hang és fénytechnikai
berendezéseket gyárt. Behív a lakására, kulturált, szimpatikus
embernek tűnik, elbeszélgetünk, megegyezünk havi bruttó 200-ban,
"hétfőn reggel gyere ki a gyárba a munkaügyi papírjaiddal!"
Hétfőn ott vagyok, a papírokat elteszi, "szabin van a könyvelő, majd
holnap megírja a szerződésedet, de addig is itt a Zoli, aki eddig
csinálta a munkát, megmutatja neked a terméket, meg hogy mi hol van."
Ez is történik. A koma nagy fanyalogva megmutogatja a dolgokat, közben
a tulaj elmegy valahova, munkaidő letelik, búcsú, haza.
Másnap reggel megyek, sehol senki. Várok egy kicsit... befut a
titkárnő, senki más. Ő mondja, hogy hát a tulaj az nem szokott itt
lenni, nem üzent nekem semmit, a Zolinak meg tegnap volt az utolsó
napja, menjek a műhelybe és várjak. Na ez már nekem nem annyira
tetszett... időközben befutott egy másik koma, aki géplakatos a
cégnél, megismerkedtünk, jószándékúan figyelmeztetett, hogy a cég
számlája meg van inkasszózva, hónapok óta nem kaptak fizetést, és még
csak megrendelés sincs, amiből pénzt várhatnának, a Zoli is ezért
mondott fel. Na erre felhívom a tulajt, hogy beszélnünk kell, elmegyek
a lakására, kérdezem tőle, hogy ez igaz-e, mondja, hogy "hát igen, ez
tényleg így van, de lásd be, hogy nekem nem volt más választásom, mint
előre menekülni..." Ezt belátom, de ennek nem ez a módja, akkor mondja
meg, hogy szarban van a cég, húzzuk ki belőle együtt, és akkor majd
holtomig lehet nála egy jó állásom, vagy valami... így azonban, mint
hazugságon ért személynek, kénytelen voltam felmondani.

4. történet
Disszidens magyar német cégének magyar leányvállalata. Tökéletes
össze-vissza hazudozás, és persze hiába egyeztünk meg benne, be nem
jelentés, végül elegem lett, fakép, naná, hogy az utolsó béremet is
úgy kellett belőlük kizsarolnom közös ismerősüknek való kipakolással
fenyegetve. Egy tragédia volt az egész. :-(

Na ez volt az utolsó csepp a pohárban, azóta kivettem az ipart, itthon
javítgatok készülékeket, nem egy kirobbanó bombasiker, de kenyérre és
vízre azért elég, és nem vagyok kiszolgáltatva ezeknek a bunkó
söpredék kizsákmányolóknak kényére-kedvére. Ajánlom e megoldást a
sorstársaimnak is! Ha napi 8e-t össze tudsz talicskázni, az már havi
176e, lejön belőle az 50e KATA, marad 126e nettóba, ennyiért a
zsizsegős dzsoggingos magyar tőkések legszívesebben még a beledet is
kitaposnák.