Kedves Munkahelyi Terror Blog!

 Nagyon szeretem olvasni ezt a blogot már évek óta, jó együtt elmélkedni egymás problémáin, hasznos, mert sokat lehet tanulni más történeteiből és a hozzászólásokból is. Jómagam írtam is már ide, és kommenteltem is sokat. Most megint van egy történetem, megpróbálom rövidre fogni, mert a teljes sztori egy véget nem érő szappanopera lenne. Nagyon leegyszerűsítve onnan kezdem el a sztorizást, hogy még tavaly ősszel egy átlagos munkahelyi délutánon, amikor ki sem látszottam a feladatokból, a főnök megállt velem szemben az ablaknál, megtámaszkodott, arcára hülye vigyor ült ki, és közölte velem, hogy talán már sejtettem amúgy is, de hamarosan meg fogunk válni egymástól. Hát nem sejtettem, néztem hülyén, és vártam a magyarázatot. Háttérinformációként tudni kell, hogy elvégeztem a kormányablakos képzést tanulmányi szerződéssel, miszerint a felajánlott állást köteles vagyok elfogadni, a közigazgatást 2 évig nem elhagyni, és ha ezen szabályokat megszegem, a képzési költséget (200 ropi felé tendál) köteles vagyok megtéríteni. Mindezek tükrében tehát a megállapodás inkább a céghez kötne mint lojális és tanulni, fejlődni akaró munkavállalót, főnököm viszont attól van beszarva, hogy felajánlanak nekem egy helyet az ablakban, ő pedig ember nélkül marad egyik napról a másikra. Emiatt inkább a jó munkám ellenére is, valamint csak magára gondolva,  igyekszik megválni tőlem, biztos ami biztos.

Jogosan kérdezi az olvasó, hogy miért, valami okot csak kellett erre adnom?? Nos, ahogy visszagondolok, talán az nem tetszhetett neki, hogy előtte végeztem el egy hároméves fősulit levelezőn, és volt, hogy péntekre esett a tanítás, ilyenkor rendszerint elmentem szabadságra, vagy elkéretőztem, és utána visszamentem ledolgozni, de soha egy óráról sem hiányoztam, és soha a munkámmal sem maradtam le. Ő viszont elvárta volna, hogy én mindig ott legyek a helyemen, akár beteg vagyok, akár elintéznivaló miatt szabadságra van szükségem. Tehát néhány ilyen pénteken bizony nélkülöznie kellett, cserébe rendszerint egész nyáron nem mentem szabira, 50 fokos, légkondi nélküli irodában tartottam a frontot, amikor a többiek nyaraltak. Még maradt volna szabim ilyenkor is elmenni egy-két hétre pihenni, de úgy voltam vele, hogy valamit valamiért, ha ő elengedett órákra, akkor én meg most, amíg ők pihennek, tartom a frontot, és akkor így mindenki jól jár. Utólag látom, hogy felesleges volt bárki lelkivilágával foglalkoznom, csak a saját érdekeimet kellett volna szem előtt tartanom, hiszen az enyémet sem nézi senki. Nem tanulmányi szabadságokat használtam el, a rendes szabadságomból fogyott, és csak akkor, ha végképp nem lehetett egy vizsgát hétvégére ütemeznem, vagy ha délelőttre esett a tanítás. Végig kitűnő voltam, a diplomám is az lett, de nagyon sokszor az én jegyzeteimből tanultak a többiek, mert én mindig részt vettem az órákon, sokan meg még hétvégén is lusták voltak lemenni. Én szeretem saját füllel hallani, ami elhangzik - de ennyit a suliról, most vissza  az eredeti témához. Szóval elővezette, hogy meg akar válni tőlem, de a röhejes rész csak most fog igazán következni:  Közölte, hogy a helyemet közmunkással kívánja majd betölteni.

 Tudni kell, hogy diplomával, FSZ OKJ-vel, szakmákkal, nyelvvizsgával, több éves jogi tapasztalattal végzem ezt a munkát, ami irodavezetői jellegű, de összetett, és mivel speciális szakterületen mozgunk, ismerni kell néhány ide vonatkozó jogszabályt és a szakterületen belül is sokmindennel tisztában kell lenni, a munkahely napi ügyfélforgalmat is bonyolít, akiknek nem mondhatunk hülyeségeket. Tehát nem az a fajta állás, amit 1-2 nap alatt fog betanulni és bárki, bármilyen végzettséggel. Ezzel nem magamat akarom fényezni, csak azért vázoltam fel a munka jellegét, mert ez kicsit azért több, mint gépelgetni, borítékokat címezni, esetleg kávét főzni :) Itt kezdődik a gond, ezt ugyanis a főnököm nem látja át, mert alig jár be, ő csak azt látja, hogy mindig minden elrendeződik, őt csak akkor keresik telefonon, ha egy jelentés mégsem érkezett volna időben, de miután ilyen visszajelzést nem kap, nyugtázza, hogy rendben zajlanak a dolgok. De nem tartom kizártnak, hogy így azt sem látja át, mennyit dolgozom (régebben túlóráztam is ingyen, hogy a határidős melók meglegyenek, na ezt ma már nem csinálom meg, minden elkészül határidőre, de már nem megyek be hétvégéken, talán ez lehet a baj :) ).

Visszakanyarodva a sztorihoz, tehát tudtam, hogy el leszek küldve, ennek szellemében vártam a karácsonyt, az új évet, és amit az majd hoz. Az év vége valóban hozott nekünk egy közmunkást decemberben. 50 év körüli hölgy, 1 szakmája van, ápoló, amit otthagyott, mert ő ugyan nem fog saját költségen OKJ-t végezni.  Minden munkahelyéről elküldték, külföldön is dolgozott, ott halmozott fel annyi pénzt, hogy nekünk azzal vagizik, hogy 300 ezer Ft-ért vett magának új gáztűzhelyet stb. Közmunkásként 30 ezer Ft-ot kap, de még annyi tartaléka van, hogy  étteremből rendel mindennap, divatozik, hetente fodrász, kozmetikus, sminktetoválások stb., és az én külsőmre mindennap tett valami megjegyzést, hol a ruhámra, hol a hajam hogy áll, valami baja mindig volt velem. Szóval egy elég kiálhatatlan, negédeskedő, megszólalásakor egyértelműen sötét nőszemély. Már az első napjaiban igyekezett mindenkit magához édesgetni a cégnél, csak túl átlátszó volt, mert a 2. munkanapján már odajött hozzám, hogy adjak több feladatot neki, mi több, intézzek neki egy céges laptopot, hogy azon tudjon tanulni. Új számítástechnikai eszközöket még mi, a több éve ott dolgozók sem kapunk, ezt mondtam is neki, és lezárult a téma azzal, hogy otthonról hordja be a laptopját, és egész nap facebookozik a hivatalban. Ehhez mostmár internetkábelt is igényelt, hogy tudjon nekem érdemben segíteni címszó alatt. A főnök az értekezleten már jelezte is a vezetők felé eme igényt. Persze, hogy ez idegesített, mert közben tudtam, hogy a főnök amúgy is le akar cserélni. A hölgynek nem számoltam be róla, hogy kifelé áll a szénám, csak arról beszélgettünk, hogy elvégeztem egy továbbképzést, amiben lehet, hogy majd ajánlanak fel munkát, de nem nagyon hiszem, mert már rég szólniuk kellett volna. Szóval tudtam, hogy előbb-utóbb mostmár le fognak valakire cserélni, de azt hittem, hogy legalább valami szakirányú végzettségűre, nem pedig egy tökmindegy milyenre.

Egy hónap után odáig "fejlődött" kapcsolatunk, hogy megkérdezte, amikor csak ketten voltunk, hogy el szándékozok-e menni, mert ha igen, ő szívesen jönne a helyemre (sic!) Tárgyilagos maradtam (leesett az állam, hogy lehet ilyen pofátlan, de ez kívülről nem látszott azért annyira), és közöltem vele, hogy ha valaha elmennék, akkor számíthat majd a támogatásomra, de tudnia kell, hogy szakirányú végzettség nélkül még nálam is kevesebb pénzt fog kapni, a munka pedig gyakori túlórát kíván meg, amit nem fizetnek. Ettől kissé elszontyolodott, a témát itt akkor le is zártuk. Aztán ki kellett vennem egy szabadnapot, hogy itthon tudjak haladni a dolgaimmal, és mert még tavalyról is áthoztam vagy tizet, ugyanis a sok meló miatt sosem mertem eljönni egy-két napnál hosszabb időre (hozzáteszem, tavaly államvizsgáztam, de arra is éjszaka tanultam, arra sem mertem használni, még jó, hogy szerencsés volt a kezem a tételhúzáshoz).  Szabadságról visszaérkezvén kedvenc közmunkásunk jött bazi nagy pofával, hogy ezt és ezt intézte, amíg nem voltam (még céges e-mailt is küldött a kollégáknak, amibe baromságot írt, így kellett nekik írnom tegnap egy helyesbítő mailt), viszont a legjobban azon esett le az állam, hogy közölte, a keddi továbbképzésemre (egy 50 km-re levő településen, ahova  saját költségen kell eljutni és visszajutni), a főnök azt mondta, neki is mennie kell. Mondtam neki, hogy felőlem jöhetsz, de azt a szoftvert te tuti, hogy sosem fogod használni (egy programról szól az oktatás, még nekem sem kell használnom, csak a főnök előtte már szólt, hogy azért nem bánná, ha én is megnézném). Ennél több sem kellett, besértődött rajta a hölgy, hogy én nem is örülök, hogy elmegy velem, akkor nem lesz a terhemre. Később hallottam, hogy a kollégámtól kérdezi, a továbbképzés helyszínére hogyan lehet eljutni, az pedig magyarázta neki az útvonaltervezőt. Tehát ezek szerint úgy döntött, hogy ő csakazértis pofátlanul elmegy, még ha nem is fogunk egymáshoz ott szólni. Számomra itt jött el a nyílt hadüzenet ideje.

Ez szerintem már keményen harc. Egy szar állásért, ami neki jobb, mint a közmunka, én pedig talán találnék jobbat, ha intenzíven keresek, csakhogy nekem meg ez elvi kérdés:  ha távoznom is kell, nem fogom ilyen könnyen félreállíttatni magamat, hogy egy épphogy érettségizett, teljesen máshoz értő, nulla tapasztalatú és szaktudású egyén négy év után kipöcköljön a helyemről. Sajnos azért teheti majd meg, mert a főnököm dilettáns, és nem is tudja ésszel felfogni, hogy milyen munkához milyen kompetenciák szükségesek. Nem az a bajom, hogy kiutáltak a cégtől, és mennem kell, csak még nem tudják, hogyan lehetne jogszerűen elküldeni (hozzáteszem, a munkámra senkinek semmi kifogása, csak a képem nem tetszik, szerintem ha valaki nem szimpatikus a főnökének, az már lehet bármilyen jó szakember, fejre is állhat, akkor is menni fog). Könnyebb lenne az egész szituáció, ha legalább egy tanult, szakmai tapasztalattal rendelkező embert akarnának a helyemre tenni, bizony isten betanítanám, én meg keresnék mást. De legalább meglenne a tudat, hogy bizony vannak nálam jobbak,  hadd bizonyítson a másik is. De felháborít, hogy egy olyan személy, akinek úgy egyáltalán az irodai munkához sincs/nem lehetne semmi köze, egyáltalán ilyet forgat a fejében, hogy a helyemre jön, és ezt ilyen palástolatlanul adja tudtomra. Vajon ő már valakitől hallotta, hogy engem ki akarnak rúgni, és ettől kapott vérszemet?

Mi a jó taktika szerintetek, ha diplomatikus vagyok vele, és inkább hátulról fúrom (ami nem a műfajom, én csak szemből támadok, és egyenesen megmondom, ha bajom van valakivel, sosem a háta mögött), vagy tegyem pokollá azt a pár napját, amíg a szerződése hozzánk szólítja (április vége, utána csak akkor marad, ha engem kirúgnak, őt meg felveszik, vagy ha a következő közmunkaprogramban megint őt kérjük - ő azonban szemlátomást nem is keresgéli az állásokat, nem is takarékoskodik, mert teljesen biztos benne, hogy úgyis a helyemre csücsül majd). Netán hagyjam az egészet a fenébe, csináljon mindenki, amit akar, én viszont gőzerővel keressek állást, és tiplizzek? De ez valahol megalkuvás is, mert határozatlan idejű szerződésem van, a munkámmal nincs baj, ha önként számolok le, vissza kell fizetnem egy kazal pénzt is, ha ők rúgnak ki, méltatlan, mert erőmön felül dolgoztam a cégnél, és nem azt érdemlem, hogy még én maradjak munka nélkül, míg a közmunkás két kézzel szórja a pénzt, pedig elméletileg 30 ezer Ft-ot kap havonta. Egyáltalán hogyan képzeli azt is, hogy ilyen kondíciók mellett majd betanítom?

Szóval tényleg: Ti mit tennétek, vagy mit taktikáznátok? Nem tudom, mennyire tudtam diplomatikusan, csapongás nélkül leírni a sztorimat, szerintem semennyire, mert túl sok most bennem az indulat az igazságtalanságok miatt. Mindig sajnáltam a közmunkásokat, és méltatlannak tartottam, hogy ennyi pénzért egyáltalán felkeljenek, és intézményekhez kihelyezve napi nyolc órát ilyen nevetséges bérekért dolgozzanak. De normális-e egy országban az, hogy az ilyen nem túl versenyképes szakmával rendelkező állástalan embereket a már bevált, szakképzett, tapasztalt régi munkavállalók HELYÉRE tegyék, megalázva, seggen rúgva a régi dolgozót ezáltal, hogy még csak nem is szaktudás, önéletrajz stb. alapján, rendes kiválasztási eljárás keretében keressenek utódot számára? Ez a mai Magyarország. Szerintem egy normális értékrenddel működő fejlett államban egy képzett, jó munkaerőnek sosem kellene attól tartania, hogy egy aluliskolázott közmunkásra cserélik le. Talán csak a közigazgatásban történhet meg ez, nameg Magyarországon.. Köszönöm a lehetőséget, várom a véleményeket. Mindenkinek további szép napot! Kérem, hogy a valódi nevem egy foszlánya se szerepeljen, nem azért, mert nem vállalom fel magamat, hanem mert a sztori friss, és egyértelműen beazonosítható vagyok, ha a cégtől ezt valaki olvassa. Így maradnék inkább csak:

Munkahelyiterror Olvasó