Kedves Szerkesztők!

Már nem tudom kihez forduljak vagy mit csináljak...

Nem olyan rég, karácsony előtt kiderült, hogy terhes vagyok, bár nem terveztünk nagyon boldogok voltunk, és vagyunk párommal.

Én jelenleg nappali tagozaton tanulok és mellette dolgozom egy ismerősünknél rugalmas beosztásban. Mivel a főnökömmel korábban párom baráti jó viszonyban volt eszem ágában sem volt, hogy ne mondjam el neki, hogy terhes vagyok.

Feltételeztem, hogy leülünk és megbeszéljük, hogyan tovább... azaz mikortól tudok elmenni betegszabadságra, hogyan szeretnék pótolni a munkámat stb... Én rugalmas szerettem volna lenni, azonban ennek ellenére, nem tehetem, meg hogy egyáltalán ne dolgozzak, most hogy kiderült hogy terhes vagyok.

Ennek ellenére már az első perctől ő azzal szeretett volna érvelni, hogy nekem szabad időre van szükségem, biztos sok idő hogy a suliba járjak, továbbá a gyerekkel kell foglalkoznom, biztos nem marad időm dolgozni. Először nem is értettem, mondtam neki, hogy mivel úgy vettél fel hogy suliba járok, ez most is így van semmi változás nem történt. Az orvoshoz meg jó esetben havonta egyszer kell menni. És azt is meg lehet többnyire munkaidő előtt/után oldani, de mint már mondtam, rugalmas munkaidőben dolgozok.

Azonban az elmúlt hetekben egyszerűen, mintha már nem is ugyanaz lenne a munkahelyem. Állandó stresszel indulok dolgozni, mert a főnököm mindig egzecíroztat, mindig rám akar hárítani minden felelősséget, és minden nap megkérdezi, hogy mi a feladatom, mért vagyok ott!? Ide menjek-oda menjek? HA tudja hogy orvosi időpontom van akkor húzza az időt hátha elkések, ha sok feladatom van hazaküld, mintha azt várná mikor hibázok, hogy nem tudom elvégezni a feladatom. Továbbá olyan hangnemben kezdett el beszélni velem amit én már megalázónak érzek... És természetes, az állandó stressz és kapkodás hatására már én sem tudok úgy teljesíteni, és úgy érzem arra vár, hogy belém rúghasson.

Ma például elfelejtettem előkészíteni egy papírt, mire ő megkért, hogy most mindenki előtt mond ki: "Elnézést T...." - erre mondtam én: "T... igaza van de leszeretnék ülni beszélgetni Önnel ezzel kapcsolatban" (el szerettem volna mondani a bántalmaimat, azt amit most Önöknek leírtam), "Nem, én vagyok a főnök. Kimondod, hogy elnézését T..., vagy hazamész!?"

Nekem itt ma betelt a pohár és hazasétáltam, és fogalmam sincs mi lesz, vagy van. De szerintem ez így nem normális.


Igazából én már félek tőle. Nem tudom mi lenne a megoldás, félek, ha nem találok munkát terhesen akkor nem lesz semmi bevételem, azt azért így családalapítás előtt nem tehetjük meg. Mit tudok ilyenkor csinálni? Kihez fordulhatok? Van olyan hogy pszichésen nem tudok dolgozni és ezért vagyok táppénzen?

Várom a válaszukat.

Üdv.:
M. Kata