Tisztelt blog!

Édesanyám kért meg, hogy küldjem el önöknek a levelét.

„Kedves olvasók!

Nagy nagy elkeseredésemben írom ezt a levelet önöknek, mert már tényleg nincs ötletem, mihez kezdjek. 53 éves múltam és több, mint egy éve vagyok munkanélküli. 32 éven át mindig volt munkám, de most teljesen reménytelen helyzetben vagyok. Ha nem lennének szerető gyermekeim, akkor régen az utcára kerültem volna. Ők az én támaszaim, de úgy érzem rendkívül méltatlan, hogy egy munkaképes embert a gyermeki tartsanak el, ez az ember önérzetét a béka feneke alá képes taszítani. Főleg, úgy, hogy világ életében dolgozott és nem másokon élősködött.

Az utolsó munkahelyemen boltvezetőként dolgoztam, de 2013. márciusában a bolt tönkre ment, így álláskereső lettem. Korábban összesen 4 munkahelyem volt, de ahogy az egyik helyről eljöttem, már meg volt az új hely és az új állás is. Ez a bolt megszűnés pedig derült égből villámcsapásként ért, hiszen a boltunk forgalma elég jelentős volt.

Több, mint egy éve próbálok elhelyezkedni, de lassan már reménytelennek látom az egészet. Minden egyes nap úgy kelek fel, hogy az álláskeresés az első és legfontosabb feladatom. Szorgalmasan nézem a hirdetéseket egész álló nap, az önéletrajzomat már több száz helyre elküldtem, természetesen nem vagyok válogatós, szinte bármit elvállalnék már. Egész egyszerűen a munkáltatók nem vesznek emberszámba. Ameddig beleírtam önéletrajzomba az életkoromat, vissza sem jeleztek sehonnan. Amióta nem, már néhány telefonos megkeresést kaptam, de az ember nem hazudhat a koráról, mert az úgyis kiderül végül. Viszont amint meghallják, hogy 50 feletti vagyok, máris kiesek a lehetséges jelöltek közül. A kedvesebbje csak annyit mond, fiatalabbra gondolt, de többször jegyezték meg azt is, hogy maga már túl öreg. A legtöbben pedig vissza sem jeleznek.

Lehet, hogy nem vagyok csitri, de öregnek akkor sem érzem magam. Jól bírom a munkát, lelkes vagyok és fiatalosan gondolkodom. De mindez nagyon kevés a munkáltatóknak, őket ez cseppet sem érdekli. Egyszerűen nem vesznek emberszámba, mert öreg vagyok nekik. Eleinte még bíztam benne, hogy csak akad olyan hely, ahol a tapasztalatomat és dolgozni akarásomat kamatoztathatom, de már kiölték belőlem a reményt is. Folyamatosan jönnek a számlák, enni is muszáj, de pénz nélkül ez csak a családi segítséggel megy. Én pedig ezt nagyon nehezen viselem.

Persze voltam a munkaügyi központban és pár hónapig lébecolhattam a virág rajzolós tanfolyamukon, de ennek végén még közmunkára sem tettek be. Talán oda is öregnek tartottak… Pedig ötven felett sem szabadna így bánni az emberekkel. Mi is tudunk és akarunk dolgozni és hasznos tagjai akarunk lenni a társadalomnak. Nem adományokat várok, csak tanácsot, hátha valaki hasonló helyzetből már ki tudott lépni. Kérem az ossza meg velem. Előre is nagyon szépen köszönöm!

Üdvözlettel: Éva "

Új állás! Új élet! Válts velünk Te is! Több ezer állásajánlat a Cvonline.hu oldalán.