A jó nőket nem veszik fel sehova ?
Tisztelt Munkahelyi Terror blog!
Pályakezdő, egyben álláskereső nőként szeretném megírni önöknek a személyes történetemet. A BGF-en végeztem kommunikáció és médiatudomány szakon, nemrég tettem le a nyelvvizsgát mellé, így végre kézhez kaptam a diplomámat. Azóta a legfontosabb napi teendőm az álláskeresés. Eddig azonban igen szomorú tapasztalatokat szereztem.
Nem mondhatom, hogy nem sikerült eljutnom néhány állásinterjúra, de jóval kevesebb helyről jeleznek vissza, mint amire számítottam. Az interjúkon pedig… Az külön élmény! Azt vettem észre, hogy az eddigi alkalmak során nem a kvalitásaimat vették figyelembe, hanem kizárólag azt figyelték, milyen nő vagyok. És ha azt gondolnák, hogy egy csinos, fiatal nőnek kifejezetten örülnek, akkor elárulom, ez igen nagy tévedés. Éppen hogy hátrány, nem pedig előny. Mintha egy diplomás, tanult nőnek nem is szabadna jó megjelenésűnek is lennie párhuzamosan, mert a kettő a munkáltatók szerint már nem fér meg egymás mellett.
Az egyik interjú során például folyamatosan bókolt a felvételiztető férfi, de miután lezajlott az interjú és úgy gondolom maximálisan megfeleltem volna a pozira, a többször kinyilvánított ígéret ellenére sem jeleztek vissza, még annyit sem, hogy kösz, de nem kellesz. A női HR-esek még ennél is kellemetlenebbül viszonyulnak hozzám. Undok, lekezelő stílusban éreztetik, hogy be nem tehetem az adott céghez a lábamat, ha rajtuk múlik, és persze, hogy rajtuk múlik.
Rengeteg helyre jelentkeztem már, több tucat interjún jártam, de egyelőre nem mosolygott rám a szerencse. Lehet, hogy el kéne csúfítanom magam egy hangyányit, akkor talán a külsőm helyett a tudásomat is figyelembe vennék? Vagy törődjek bele a helyzetbe? Csalódott vagyok, mert miután keményen tanultam, diplomát szereztem, úgy éreztem enyém a világ és nyitva áll előttem minden kapu. Ehhez képest lassan ott tartok, hogy mehetek közmunkára, tudjuk milyen fizetéssel. Vagy nekem is műkörmösnek, vagy fodrásznak kellett volna mennem, mint annyi volt gimis osztálytársnőmnek? Félre ne értsen senki, egy másodpercig sem nézem le őket, amiért nem tanultak tovább, de én ezt akartam csinálni, ez érdekelt, ebben éreztem magam jónak.
Tünde
</p
