A Munkaügyi Központ semmire sem jó
Tisztelt Munkahelyi Terror!
Álláskereső vagyok és felháborítónak tartom, hogy a Munkaügyi Központ mennyire tojik az álláskeresők fejére. Miután elvesztettem előző munkahelyemet, természetesen azonnal álláskeresésbe kezdtem és mellette párhuzamosan regisztráltattam magam a területi Munkaügyi Központban. Korábban, néhány évvel ezelőtt már egyszer átestem ezen a tortúrán, de akkor szerencsére nagyon hamar sikerült újra elhelyezkednem. Most azonban eddig nem volt szerencsém. Ha az ember a Munkaügyi Központba megy, arra számít, segítenek neki a végzettségének megfelelő munkahelyet találni. Nos, az eltelt 3 hónap alatt egyetlen állásajánlatot sem tudtak felmutatni, pedig nem tengerbiológus vagyok, érettségivel és felsőfokú kereskedelmi végzettséggel rendelkezek.
No persze, csak egy gond van, 56 éves múltam nemrég. Így hiába jelentkezek magam erejéből is rengeteg helyre, sehol sem várnak tárt karokkal. A Munkaügyi Központ pedig ahelyett, hogy önéletrajzot írni tanítanak már megint, talán valódi munkák felkutatásával kellene, hogy foglalkozzon. De erről sajnos szó nincs.
No persze és akkor máris eljutottunk az általam leginkább kedvelt részhez, a közmunkához. Amit nagy kegyesen nekem is felajánlottak, utcaseprés és rendben tartás lett volna a feladat, amelyet kénytelen voltam visszautasítani. Nem azért, mert szégyellném, azok szégyelljék inkább magukat, akik ennyire nevetséges pénzt állapítottak meg a közmunkások számára és éljenek csak meg belőle ők. Tehát nem azért mert szégyen bármiféle munka is, nekem sosem volt az, pedig volt, amikor takarításból kellett megélnem. Hanem azért, mert gerincsérvvel operáltak. Így persze semmilyen juttatásra, vagy támogatásra nem vagyok jogosult, de legalább tényleg lennének állások. De azok nincsenek.
Így keresek tovább, küldöm az önéletrajzaimat és reménykedek, hogy előbb-utóbb kelleni fogok valahova.35 évet ledolgoztam eddig, most sem az a célom, hogy itthon üljek és a csodában reménykedjek, de úgy látszik az én korosztályom nehéz helyzetben van. De a reményt nem adtam és nem is fogom feladni.
Marika
