Önnek is van egy története? Kirúgták, megalázták, vagy az 50. interjún is elutasítottak? Zaklatja a főnöke, esetleg az alkalmazottaival akadtak problémák? Írjon nekünk! munkahelyiterror@gmail.com

Sziasztok!

Látom, megy a siránkozás a diploma hiánya és az érettségivel való álláskeresés nehézségei miatt. Nem tudom, miért gondolják ennyien, diplomával sokkal könnyebb helyzetben lenne az ember. Az én tapasztalatom egész más, ráadásul több, mint fél éves minta alapján tudom azt mondani, a diplomával is nyugodtan kitörölheted, ha nincs komoly kapcsolati tőkéd.

Pedig nekem van, mármint diplomám. Jó, hogy mennyire piacképes, az megint más kérdés. Nem lettem programozó, vagy építész, ez tény és való. Mindegy is, hogy mi lettem, részletkérdés. a lényeg, nem azért koptattam a főiskola padját, hogy a végén az álláskeresők népes táborát gazdagítsam. Ezzel az erővel megállhattam volna én is az érettséginél, ahogy a blogban olvasható tapasztalatok is alátámasztják ezt. De sokakkal ellentétben engem tényleg érdekelt az a szak, amelyre jártam, tisztességgel megjelentem az előadásokon is, nem plagizáltam a szakdolgozatomat és a nyelvvizsgát is sikeresen teljesítettem és az előre javallott idő alatt végeztem. Tudom, nem nagy dolog, ennek kellene a természetesnek lenni, azonban tudjuk, mégsem az. Egy szó, mint száz, lediplomáztam.

Engedtem magamnak 1, azaz egy hónap lazítást, majd belekezdtem az álláskeresésbe. Nyilván kezdetben nem betanított munkák után néztem, a végzettségem irányába igyekeztem lépéseket tenni, de semmi sem jött össze belőle. Minden nap néztem/nézem az álláshirdetéseket, regisztráltam az összes álláskereső portálon, mindenhova feltöltve az önéletrajzom, voltam „karrier tanácsadáson”, munkaügyi központban regisztráltam és mégsincs állandó melóm.

Nem tartom magam hülye gyereknek, mégis, nálam kevésbé szorgalmas ex-szaktársaim vígan elvannak az új munkahelyükön. Na jó, nem mind, de jó néhányan. Kinek apuka/anyuka szerzett melóhelyet, kit távolabbi rokonok passzíroztak be egy jól fizető állásba, de olyan is akad, aki jól tudott térdelni helyezkedni.

Biztos bennem is van hiba, de ha korábban voltak is illúzióim, amióta bekerültem a nagybetűs életbe, nincsenek. Az sem izgat, hogy kapom majd az ívet a mindentudó és hiperintelligens hozzászólóktól, „büfé szak”, „húzzál külföldre”, satöbbi. Egyrészt nem akarok külföldre menni, mert van családom, akiket nem hagyhatok magukra, másrészt attól még, mert sok kevésbé piacképes képzés van, nem mind büfé szak. Egyelőre várok türelmesen és keresek. Szerencsére még megtehetem, mert nem dobtak ki otthonról. Valójában rengeteg jó ötletem van, szívesen vállalkoznék erre-arra, így a magam ura lehetnék, de az anyagi forrásait nem tudom előteremteni. C’est la vie.

Nem Tom

HIRDESSEN SZINTE INGYEN A MUNKAHELYI TERROR BLOGON!