Üdvözlöm!

 

Tegnap az Index-et olvasva botlottam bele a Munkahelyi Terror Blogba, elolvastam az Egy álláskereső viszontagságai című írást. Abszolút tudtam azonosulni vele. 2011 óta nincs állandó munkám, én is megjártam már sokféle interjút, furcsa helyzetet. Az internetről próbálok álláshoz jutni, de 4 év távlatából levonhatom, hogy onnan nem lesz normális munka, a profession.hu ugyan a legnagyobb online állásportál, de az is használhatatlan. Ugyanazok a hirdetések forognak rajta, pl a Fundamenta bizonyos idő után mindig keres call center munkatársat, nagyon vicces, a rövid cégismertetőjükben mindig növekszik az ügyfeleik száma, ugyanakkor a munka leírása változatlan, kb ctrl c/ctrl v, és kész.

 

Ismerős és/vagy szerencse nélkül tényleg nem lehet. Diákmunka, megváltozott munkaképességűeknek szóló munka, részmunkaidős munka (4-6, de inkább csak 4 óra), ezek vannak, meg rengeteg beugró, alkalmi jellegű munka. Az elmúlt 4 évben bárhol voltam, mindenhol multifunkcionális jolly joker-nek kellettem volna, aki mindenhez ért, közben a meglévő kollégák csak egy-egy részfeladattal foglalkoztak. A munkaerő-kölcsönző cégekből is elegem van, náluk csak addig érdekes a dolog, amíg kiközvetítenek a megbízó céghez, utána nincs érdemi kommunikáció. Kapcsolatban voltam sajnos (tényleg bánom) több ilyen céggel is, egyedül 1 volt rendben közülük, bár ma már ők se léteznek. Ez a másik, ezek állandóan nevet váltanak, költöznek...

 

Voltam olyan interjún, ami egy client-es, tehát anonim hirdetés volt a profession.hu-n. Ez 2013-ban volt, de élénken megmaradt bennem, mert annyira rendkívüli (itt negatív értelemben a rendkívüli). Előttem voltak ketten, ők kb 2 perc után kijöttek. Én se voltam tovább 5 percnél, összesen 3 kérdése volt az interjúztatónak, akik amúgy a közvetlen felettesem lett volna, nem hr-es volt: 1. Mennyi volt a fizetésem az előző munkahelyemen? 2. Dohányzom-e? 3. Ahol lakom, az albérlet vagy saját tulajdonú lakás/ház? Naivan válaszoltam mindenre, közben tudtam jól, hogy ezek diszkriminatív és érzékeny kérdések. Elképzelhető, hogy az előttem lévők egyáltalán nem válaszoltak, azért távoztak olyan nagyon hamar. Felvettek, de talán a sors akarta vagy én nem tudom, jött egy hirtelen betegség (nem szoktam betegeskedni, betegállományban se voltam még az előző munkáim során), alig bírtam járni, 1 hónap után magától elmúlt a dolog, de trombózisgyanúval vizsgálgattak közben... Próbáltam elérni a munkáltatómat, de olyan mobilszámuk volt, amit nem lehetett felhívni se mobilról, se vonalas telefonról. Kinyomoztam egy vezetékes számot (a leendő kollégákhoz kaptam belső mellékeket, az alapján próbáltam összerakni egy rendes külső telefonszámot), a titkárságon beszéltem valakivel, őt kértem meg, adja át az üzenetemet az illetékesnek, hogy nem tudok dolgozni menni. Szerintem nem adta át vagy nem tudom mit csináltak, engem nem keresett senki, nyilván elkönyveltek egy utolsó link alaknak, aki arra játszik, hogy felvegyék, azután elmegy táppénzre. Pár nap után kaptam postán egy tértivevényes levelet, amiben az állt, hogy azonnali hatállyal megszüntetik a munkaviszonyomat. Ezek után azt mondom, nem is baj, hogy ennek az együttműködésnek vége lett, valószínűleg nem számíthattam volna tőlük semmi emberire a közös munka során.

 

A sok kínlódásból már könyvet tudnék írni, de ez a téma nem érdekel senkit, csak az érti, aki benne van, amúgy nincs rálátása az embereknek. A nagy átlagot úgyis csak a pornóirodalom érdekli, meg a celebes és gasztro tematikájú könyvek...

 

Ha van javaslatod, ötleted, tanácsod, bármid arra nézve, hogyan tudnék kimászni a gödörből, nosza, írd meg! :)

 

Üdvözlettel,