Szeretném a véleményét kérni a történetemmel kapcsolatban.

Egy dokumentumkezelési cégen keresztül dolgoztam egy bankban mint külső irattáros.

Már az állásinterjún nagyon pozitív visszacsatolást kaptam és fel is vettek a pozícióra. 

Először a bank irattárában kezdtem dolgozni, ahol a munkámmal nem volt semmi gond, a csoportvezető dicsért, hogy milyen kitűnő számítógépes tudással rendelkezem. Aztán egyszer csak valamiért elkezdett megróni azért, mert véleménye szerint kevés iratanyagot dolgoztam fel. Ez nem volt igaz. Elkezdett nyomdafestéket nem tűrő szavakat, minősítéseket használni rám. Mindvégig csöndben voltam, soha nem szóltam vissza egy rossz szót sem, örültem, hogy van munkahelyem és dolgozhatom.

Egyszer 3 nap táppénzen voltam, mert lebetegedtem és mire visszamentem a munkába, közölték, hogy nekem nem is ide kell jönnöm, hanem egy másik csoportba.

Felmentem az új csoportba és ott kezdtem el dolgozni. A munkámmal ott sem volt soha gond, sem a mennyiséggel, sem a minőséggel.

Egyszer csak behívtak és szóbeli figyelmeztetésben részesültem amiatt, hogy egy adott munkát nem végeztem el időben. Emiatt megrovásban nem részesülhettem volna, mert a vezető tett át más munkafolyamatra, így egyértelműen nem tudtam befejezni időben a számon kért munkát. Ezt követően elvették tőlem a teljesítmény után járó bónusz kifizetést.

Második alkalommal be lettem hívva amiatt, hogy nem felel meg a teljesítményem és nem vagyok udvarias a vezetőimmel. A teljesítményemmel nem volt semmi gond, hiszen olyan eredményeket hoztam, mint a többiek, akiket nem részesítettek figyelmeztetésben. Udvariatlan sem voltam a vezetőmmel, nem is tudtam mire vélni ezt a dolgot.

Ekkor sem szóltam semmit, elfogadtam a figyelmeztetést, megköszöntem a visszajelzést és dolgoztam tovább. Örültem, hogy van munkahelyem.

Harmadik alkalommal behívtak és szóbeli figyelmeztetésben részesültem amiatt, mert farmerben mentem dolgozni. (Ezidáig is abban jártam). Kijelentették, hogy emiatt nem fognak még egyszer szólni. (Tudni kell, hogy mindig sötét, egyszínű farmerben (nem szakadt, nem koptatott) jártam dolgozni, vasalt inggel. A többiek javarészt - még a főnökség is - nem banki öltözetben jártak, volt aki inkább strandruhában, papucsban, dekoltázst villantó felsőben - fényképes bizonyítékom van róla).

Ekkor sem szóltam semmit, megköszöntem a figyelmeztetést, örültem, hogy van munkahelyem és dolgozhatom. A következő héten kértem a vezetőktől öltözködési szabályzatot, hogy tudjam magam mihez tartani, hogy hogyan kell megjelennem a munkában, de azt többszöri kérés ellenére sem adtak. Ezzel egyidejűleg a többiekkel közölték, hogy az ő öltözködésükkel nincsen semmi gond, a lényeg, hogy ne szakadt farmerban járjanak dolgozni.

Ezt követően vasalt nadrágban és ingben, banki viseletben jártam dolgozni, több tízezer Ft-ot adtam ki a boltban emiatt. 

Amikor utolsó alkalommal kértem az öltözködési szabályzatot, a vezető azt mondta, hogy nyugodtan járjak farmerben, mert nem lesz abból semmi baj. Válaszom az volt, hogy azt inkább nem kockáztatom meg, hiszen ezért részesültem figyelmeztetésben.

Két hétre rá egyszer csak behívott a dokumentumkezelési cég és közölték, hogy a bank nem kíván velem dolgozni a jövőben.

Én ekkor elbeszélgettem a dokumentumkezelési céggel - "már nincs mit veszítenem alapon" - és előadtam, hogy milyen dolgok mennek bent a bankban, aminek a lényege, hogy a főnökség maga köré gyűjti a talpnyalóit és akik nem hajlandóak a "kemény maghoz" (mert így nevezik magukat) csatlakozni, azokat mindenféle kitalált indokokkal addig terrorizálják, míg az maga nem mond fel vagy kirúgják.

A történethez hozzátartozik, hogy mindvégig csoportmeetingeket tartottak abban a témában, hogy nem tűrnek semmilyen faji-, nemi stb. megkülönböztetést ezen a munkahelyen. Ez is érthetetlen volt számomra, mivel mindvégig a vezetőség gerjesztette a feszültséget. Pl.: volt kollégák nevét nem szabad munkaidőben kiejteni, szünetemben nem beszélhetek azzal, akivel akarok, mert az szünetidő megvonással jár, pár munkatársat nyilvánosan aláztak meg koholt indokokkal. 

A dokumentumkezelési cég arra hivatkozott, hogy ők erről az egészről nem tudtak, nekik a bank jelentette ezeket a dolgokat rólam.

4 óra hosszán keresztül beszélgettem velük, végig arra kértem őket, hogy tegyék le elém az ő egyoldalú felmondásukat a részletes indoklással együtt.

Erre nem voltak hajlandóak. Egyszer csak irattárosi állást ajánlottak nekem, amit vidéken kellett volna végezni, munkaruhás gyári körülmények között. Azt mondták, hogy ha ezt nem fogadom el, akkor viszont munkamegtagadás miatt kirúghatnak. Továbbra is arra kértem őket, hogy foglalják írásba az egyoldalú felmondásukat, részletes indoklással. Közölték, hogy nem adnak olyan papírt. Vagy a közös megegyezést írom alá vagy az új munkát, nem fognak egyoldalú felmondást elém tenni. Eközül a kettő közül választhatok.

Tudom, hogy ilyen nincs, de ekkorra már 4 óra hosszán keresztül ott ültem velük és nagymértékű pszichés ráhatást gyakoroltak, továbbá belefáradtam az egészbe, így aláírtam a közös megegyezést.

Ezek után még megkérdezték, hogy ha a jövőben lesz munka náluk, akkor számíthatnak-e rám. Válaszom az volt, hogy nem, mivel a cégbe vetett bizalmam megrendült, hiszen hagyták, hogy mindez megtörténjen. (Mert a 4 órás beszélgetés közben kiderült, hogy hallottak már a múltban, a távozó kollégáktól a bankról dolgokat, de senki nem tett semmit). A HR-es megadta a telefonszámát, e-mail címét, hogy ha bármiben segíthet, akkor nyugodtam keressem, de sokat nem érek vele, hiszen most munkám nincs, veszélybe került a létfenntartásom.

Kérdésem, hogy tudok-e ellenük valamit tenni, hogy a jövőben ne történhessenek meg ilyen és ehhez hasonló dolgok és valamilyen úton lehet-e őket megrovásban részesíteni.

Sajnos a közös megegyezésben szerepel, hogy nem támasztok velük szemben semmilyen igényt a jövőben, de így is szeretnék afelől érdeklődni, hogy mit tudok tenni az ügyben. Sajnos ők sem és én sem tudok semmit sem írásban bizonyítani.

Beleegyezem, hogy történetem nyilvánosan, szerkesztés nélkül megjelenjen a Munkahelyi Terror Blogon, név nélkül. 

Válaszát és fáradozását előre is köszönöm!

Tisztelettel,