Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, az mhtjog@gmail.com elérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot

Tisztelt Munkahelyi Terror!

Rövid, ám annál viharosabb munkahelyi történetemet küldöm meg nektek. Szeptember végén kezdtem el dolgozni egy irodában, most október közepe van és újra munkanélküli vagyok. Nem rajtam múlt, az egyik kollegina intézte úgy, hogy bő három hét munka után ismét álláskeresőnek mondhassam magam. Nem tetszettem neki, ez egészen nyilvánvaló így utólag. Tudni kell róla, hogy már 2007 óta a cégnél van, az alapítók egyike, régi bútordarab, minden főnökkel jóban van, ráadásul mézesmázos, benyalós stílusban közelíti meg őket, amit a vezetőség abszolút mértékben díjaz is. Persze, ezt elég hamar le tudtam szűrni és nem is állt szándékomban konfrontálódni vele, hiszen abból világos, hogy nem jöhet jól ki az ember, így inkább a tartózkodó hozzáállást választottam, a két lépést megtartani akartam. De ez sem bizonyult jó taktikának.

Próbálta ugyanis keresni a társaságomat, faggatózni a magánéletemről, családomról, de én egyáltalán nem szoktam az efféle személyes dolgokat kiteregetni, pláne nem olyanoknak, akiket csupán néhány napja ismerek. Ezért mindenre diplomatikusan igyekeztem reagálni, mondtam is és nem is, amit várt, persze mindvégig kedves és udvarias volt a tónusom. De úgy látszik, a hölgy érezte, hogy nem öntöm ki neki a lelkemet első szóra és adok felületet neki a továbbiakra a támadáshoz, ezért nagyon hamar úgy döntött, intézkedik az irányomba. Meg is tette, ugyanis bepanaszolt a főnökségnél, hogy nem vagyok őszinte ember és beilleszkedési problémáim vannak. Az persze egyáltalán nem volt mérvadó, hogy a többi munkatársammal remekül kijöttem, mivel vele szemben távolságtartó voltam, ezért nekem gondjaim vannak a munkahelyi légkörrel. 

Mondanom sem kell, amikor behívtak elbeszélgetni, egyáltalán nem hallgattak rám és a tényekre. Adva volt egy olyan vélemény, ami a szemükben, ki tudja miért, de megcáfolhatatlan volt és nem volt helye magyarázatnak, vagy érveknek. Nem merült fel, hogy jól dolgozom, hogy kifogástalanul végzem, amit rám bíznak, hogy plusz feladatot is bevállaltam már az elején, csak az, hogy nem illek bele a képbe. nem a cég képébe, hanem a kedves munkatársnő elképzeléseibe. Így, mivel próbaidőn voltam, ki is adták az utamat.

Nem gondolom, hogy hibáztam volna, amiért nem nyitott könyvként tárulkoztam ki egy ismeretlen és gonosz hárpia unszolása ellenére. Ha ilyen volt velem az első hónapban, képzelem, mi lett volna később. Persze, sajnálom, hogy megint interjúkra kell járnom és a helyemet keresni, ráadásul a pénz sem lett volna rossz, de ilyen légkörben és vezetői inkompetencia mellett talán jobb is, hogy így alakult. 

Üdv, T.