Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, az mhtjog@gmail.com elérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot

Tisztelt Szerkesztőség!

Szeretném én is megírni Önöknek a történetemet. Üzletkötő vagyok egy cégnél, ahol dolgozom már néhány éve. A főnököm aljas, álságos, passzív agresszív típus és végletekig autokrata. Kis cég vagyunk, és mióta itt dolgozom a személyzet bő fele cserélődött le, egyes pozíciók esetében többszörösen is. Az itt zajló ügyeknek a felét se írom le, mert könyvtárakat lehetne velük megtölteni, de azért néhány dolgot szeretnék megosztani a külvilággal, mert nem bírom tovább magamban tartani.

Nekünk munkavállalóknak tilos gondolkodnunk, és szigorúan csak a megadott munkafolyamatokat végezhetjük - természetesen maximális felügyelet mellett. Ez olyan szintű ellenőrzést jelent, hogy önállóan nem küldhetünk levelet anélkül, hogy a főnöknek másolat ne menjen róla. Biztos ami biztos, titkos másolat is megy a leveleinkről - ez véletlenül derült ki, a mai napig nem tudja, hogy tudomást szereztem róla (apropó az erről készített bizonyító képernyőkép felhasználható ellene ha távozáskor szemétkedik?) Minden tüsszentésünkről tudni akar, kilenc különböző adminisztrációs tevékenységet kell végeznem, ez több, mint ahány szegmensből összeáll az üzletkötői tevékenységem.

Mindig van nálunk egy ügyeletes utált, akire rászáll a főnök, és "finoman érdeklődik" az ügyei iránt. Ez azért van, mert azt az elvet követi, hogy ő senkit nem szeretne elküldeni a cégtől. Ezért aztán úgy ellehetetleníti az embert, hogy ő maga mondjon fel, mint ahogy tett a legutóbbi távozó kollégám, aki kórházba is került miatta a szívével. Aztán annyira elege lett, hogy inkább fejest ugrott az ismeretlenbe és felmondott, mielőtt lett volna másik állása. Én eddig megúsztam ezt a fajta "érdeklődést" - de csak mert e munkám előtt munkanélküli voltam, feléltem a tartalékaim és nem válogathattam, el kellett fogadnom az elsőt melót, ezzel pedig ő olyan szinten visszaélt, hogy bejelentett állású üzletkötők között Guinness rekordok közé illően alacsony a fizetésem és így megérte neki engem megtartani.

Két oka van annak, hogy rávettem magam az írásra. Az egyik, hogy családi okok miatt mostanra lehetővé vált számomra a váltás, ezért kicsit nyugodtabban merek írni. A másik ok, hogy most én kerültem sorra az ügyeletes utált szerepben. A beléptetés kapcsán támadt közöttünk nézeteltérés, otthon tárolom az ehhez szükséges eszközöket, mert ha ezeket elhagyjuk, azt levonja a fizetésből és ezt többhavi bérem bánná. Szintén két oka van annak, hogy én inkább otthon hagyom ezeket a cuccokat, bár régebben egy darabig hordtam magammal őket. Az egyszerűbbik ok: mire én beérek, addigra mindig van bent valaki, mert különböző a munkarendünk, és így felesleges hordanom, be tudnak engedni, ki tudnak engedni. Tény, hogy ezzel a felelősség rám eső részét is mások viselik és ez nem szép dolog tőlem. De a másik oka a döntésemnek az volt, hogy láttam, hogy bánt el a legutóbb távozó kollégával, perekkel fenyegette stb. Ez sem nekem, sem a családomnak nem hiányzik.

A főnök számára nemrég derült ki, hogy nem hordom a "munkaeszközöket", és megkérdezte, hogy ez ezek szerint én soha nem akarok-e (fizetetlenül) túlórázni, mert ugyan mi lesz akkor, ha bent kell maradnom, és mindenki más hazamegy?

Az én álláspontom erről az, hogy ami belefér egy napba, azt becsülettel elvégzem, ami nem fér bele, azt másnap folytatom. Nagyon komolyan indokolt esetben természetesen én is tudok rugalmas lenni. Hozzá kell tennem, hogy a munkarendem teljesen kettévágja a napomat, se munka előtt, se utána nem tudok ügyeket intézni, ráadásul otthon várnak, és én sosem fogom a családom, a feleségem, a gyerekeim elé helyezni a karrieremet. Amikor ezt megmondtam neki, ő "tudomásul vette", ami magyarra lefordítva azt jelenti, hogy ezennel sorra kerültem, és ideje másik munka után néznem.

Üdvözlettel,