A tulajdonos felvette egyik barátjának egy barátját cégünkhöz alkalmazotti jogviszonyba. Nem találkoztam vele csak nagyon ritkán, így nem tulajdonítottam neki jelentőséget

Kálváriám akkor kezdődött mikor hosszabb távollét után újra munkába álltam. 

Először akkor lepődtem meg amikor közölte velem, ha még egyszer az "embereinek" utasítást merek adni kezem lábam kitöri és azzal ver agyon. Nem volt időm sopánkodni rajta mert komoly ellenőrzést kaptunk és az előkészület is komoly volt. 

Másodszor a kolléganőimet kezdte agitálni, hogy szálljanak szembe velem. A közvetlen kolléganőm azonnal jött hozzám mi történt. Megkerestem a "barátot" és közöltem vele többet ne üljön be az irodába és ne tartsa fel a lányokat, még kevésbé hangolja ellenem őket. Sajnos hangos szócsatává fajult a dolog. Érvek híjján azt mondta ha még egy szót szólok megver és menjek onnét de azonnal. Természetesen a lépéseket megtette felém. Akkor már remegő gyomorral és lábakkal meg sem álltam hazáig. A megbízott igazgatót időközben felhívta a "barát" és elmondta összevesztünk és elmentem. A megbízott igazgató ezek után felhívott engem és kérte nyugodjak meg, holnap tisztázzuk az esetet. Másnap bementem a "barát" bejött és sírt, ő soha nem szokott ilyet csinálni, ne haragudjak. Gondoltam kapott egy kis ejnye bejnyét. Rendben, a lónak is négy lába van...

Harmadik alkalom története.

Információra volt szükségem jelentés elkészítéséhez. Gondoltam felhívom az adott üzemrészt akinek a "barát" az üzemvezetője. A csoportvezető szépen bemondta részemre az adatokat. Gondoltam hűűűűű de gyorsan kész leszek, mindenkitől sikerült az információt beszereznem. Kb. 1 órával később megérkezett a "barát" és minden bevezető nélkül nekem esett verbálisan: Vedd már tudomásul te egy senki vagy itt, mit képzelsz te magadról, az én embereimet te ne hívogassd!!! Annyira lemerevedtem, hogy csak annyit mondtam, dehát adatra volt szükségem jelentéshez. Majd folytatta tovább: Nem érted, hogy te itt egy senki vagy??? Fogdd be a szádat, mert tudod mi következik??? (ez a harmadik eset a verés felajánlására. gondoltam).

Aztán kértem menjen ki azonnal az irodából, de nem ment hanem fenyegetőzött tovább. Végül elhagyta az irodát. Mondanom sem kell nem éppen egy halk beszélgetés volt. Kezem, lábam remegett és kitört belőlem a sírás. Fogtam a kabátom és elmentem annyira féltem. Mint utóbb kiderült azonnal hívta a tulajdonost, hogy összevesztünk és én hazamentem. A megbízott igazgató keresett de még képtelen voltam beszélni, kérte ha alkalmas lesz hívjam vissza. Visszahívtam, elmondta a tulajdonos fegyelmit kíván részemre adni mert elhagytam a munkahelyem munkaidőben. Ő viszont szeretné tudni mi történt. Elmondtam. Képtelen vagyok azóta bemenni a munkahelyemre. Csak gyógyszer segítségével tudok elaludni. Ha kimegyek a házból először kinézek az ablakon nehogy itt legyen. 

Tudom túlzás, de a félelmem nagyobb. Most táppénzen vagyok. 

Segítséget keresek. Gondoltam megteszem a feljelentésem és aztán nem tudom. 

A családomnak egyenlőre nem is merem elmondani, mert egészen biztos felkeresnék személyesen a "barátot". 

Határozott kérésem a nevem nem szerepelhet sehol. 

Előre is köszönöm segítségüket