Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Tisztelt Mt!

Mostanában több álláskeresős posztot láttam nálatok, gondoltam, én is megírom az enyémet. Nem vagyok 50 éves (csak mert úgy látom, leginkább ez a korosztály osztja meg tapasztalatait az utóbbi időszakban), nem vagyok sem túl, sem alulképzett. 23 múltam, érettségi után és egy sikertelen egyetemi jelentkezést követően - ahol ugyan bejutottam költségtérítéses formában, de ezt nem vállaltam végül – elvégeztem 2 OKJ tanfolyamot, majd munkába álltam. Azonban fél év után leépítés miatt elküldtek. Azóta én is az álláskeresők táborát erősítem, sikerekről én sem igazán tudok beszámolni.

A legtöbb helyre, ahova eddig jelentkeztem ugyan behívtak, viszont a megígért visszahívások, jelzések nálam is elmaradtak. Hogy miért nehéz legalább ennyi fáradtságot venni a cégeknek, lövésem sincs, szerintem ők maguk sem tudják. Jártam olyan helyeken is interjún, ahol már több, mint egy éve hirdetnek állásokat, és még mindig betöltetlenek azok a helyek. Nem hinném, hogy véletlen volna, igazából mi másra gondolhat az ember, minthogy ezek nem is létező pozíciók, valahol teljesen hihetetlen, hogy ennyi idő után sem találtak megfelelő jelöltet. Több, mint furcsa.

Amikor a szakmáim keretén belül jelentkezek valahova, többnyire a tapasztalat, a rutin hiányát említik, ha éppen őszinteségi rohamuk van, és legalább indokolnak, miért nem vagyok alkalmas a számukra. Na persze, tapasztalat… De kérdezem én, hogy és milyen módon szerezzek tapasztalatot, ha ennek hiányában mindenhol elutasítanak, kimondva, vagy kimondatlanul? Az, hogy a szakma szerzés közepette annyi a gyakorlat, amennyi, az úgy gondolom, nem az én hibám. De mit tehetnék, ha ilyen az oktatás? Talán ha lehetőséget kapnék én, vagy a hozzám hasonló fiatalok, talán menet közben meg tudnám szerezni a kellő gyakorlatot is. De a lehetőséget egyelőre nem kaptam meg.

Nem csak az idősebbeknek, a fiataloknak is rendkívül nehéz az érvényesülés, ha nincs ismeretség, kapcsolat, nekem például nincs. Egészen a feje tetejére fordult a világ körülöttünk. Hazudnék, ha bennem még nem érlelődne a külföldi munkavállalás, csak hát ahhoz sem ártana némi induló pénz, legalább az első pár hónapra. Valójában a szüleim segítenek, amiben csak tudnak, de annyi pénzük nekik sincs, hogy a kezdő tőkét állni tudják. Igyekszem minden alkalmi lehetőséget megragadni, és gyűjteni a pénzt, de lassan haladok. Talán az a legszomorúbb az egészben, hogy igazából szeretek itt élni. Szeretem a barátaimat, az ismerős utcákat, helyeket, ha tehetném, egész biztosan itt maradnék, de az élet sokakkal együtt arra kényszerít, hogy amint tehetem, máshol keressem a boldogulást. Gyakorlatilag elüldözik innen a fiatalokat, középkorúakat, lassan csak azok maradnak, akiknek nincs más választása. 

Niki

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, az mhtjog@gmail.com elérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot!