Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Tisztelt Munkahelyi Terror blog!

 
Olyan döbbenetes esemény történt nálunk, ebben a dél-pesti üzletben, amire még most sem találom igazán a szavakat. Minden azzal kezdődött, hogy új részlegvezetőt helyeztek át hozzánk év elején egy másik üzletből. Konkrétabban megcserélték a vezetőket, a mi korábbi közvetlen főnökünk került a másik boltba, az ottani főnök pedig hozzánk. Mivel mi, alkalmazottak teljesen elégedettek voltunk a korábbi vezetővel, nem örültünk a változásnak, főleg, hogy mindenkit meglepetésként ért. Persze ettől függetlenül mindenki ugyanúgy végezte a dolgát, mint előtte.

 
Az új főnök már a bemutatkozás során látszott, hogy szintén nincs elragadtatva a történtektől és a háta közepére kíván minket is és az egész helyzetet. Olyan hangot ütött meg, amihez nálunk korábban senki sem volt hozzászokva, jobb érzésű ember a kutyájával nem beszél úgy, ahogy ő tette. Elmondta, mik az elvárásai, ami ugye teljesen természetes lett volna, ha nem sűrű káromkodásokkal együtt és lekezelő stílusban tette volna mindezt. Mindegy, meghallgattuk, és tudomásul vettük.

 
Az első napoktól kezdve kereste mindenkivel a konfliktus lehetőségét,megalázóan bánt velünk, többször a vásárlók előtt teremtett le kollégákat, köztük engem is, legtöbbször teljesen ok nélkül, mondva csinált indokokkal. A kezdeti ellenszenvünk iránta sajnos csak nőtt az idő múlásával. Azonban most, május 7-én szombaton még ennél is tovább ment.

Van nálunk néhány tanuló, akik még nem teljes munkaidőben dolgoznak, a gyakorlatukat töltik az üzletünkben. Na velük még nálunk is gusztustalanabbul bánt az elejétől kezdve, viszont amit szombaton művelt, azt hiszem, arra nincs elfogadható magyarázat. Az történt, hogy az egyik 18 éves kislány elfelejtette leszedni a már nem igazán tökéletes állapotú almát a boltból, helyette rátöltötte az új, friss árut. Igen, ez valóban hiba, erre oda kell figyelni, viszont amit kapott érte, az egyrészt elfogadhatatlan, másrészt pedig megbocsáthatatlan. Ugyanis azon túl, hogy leordította szegény haját, szó szerint lekevert neki egy pofont is, hogy nyomatékosítsa a leszúrást. Mindenki, aki látta, teljesen megrökönyödött, mert ilyet még soha egyikünk sem tapasztalt. A kislány persze nem mert visszaszólni, csendben sírni kezdett, a történtek után mindenki próbálta vigasztalni, amennyire lehetett.

Sajnos nem tudjuk, hogy miként kezeljük ezt a helyzetet, ugyanis ha egyszer ilyesmire vetemedett, félő, újra megteszi. Mivel ez az ember, aki ráadásul szintén nő, és nagyjából nyugdíj előtt állhat 1-2 évvel, olyan kapcsolatban áll a bolt vezetőjével, hogy a mi szavunk nem igazán mérvadó az esetben. Ha szólnánk, csak magunknak tennénk vele rosszat, viszont ha nem szólunk, akkor bármikor megismétlődhet ez a botrány. Nyilván mindenki félti a megélhetését, de ebben a környezetben dolgozni szintén nem ideális. Van-e esetleg mód rá, hogy akár név nélkül segítséget tudjunk kérni? Kihez tudnánk fordulni? Köszönöm, ha megjelenik a levelem és tudnak válaszolni!

 
F.

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, az mhtjog@gmail.com elérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot!