Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre

Sziasztok.

Én is belefutottam egy "csodacsapatba", szeretném veletek és a nagyérdeművel megosztani.

Magamról annyit, hogy eddig olyan pozíciókban dolgoztam amire a "középvezető" kifejezést szoktuk használni.  Tudjátok, ez a félig-meddig öltönyös, mindenes. Munkámból kifolyólag tárgyaltam nagy cégek és intézmények különböző beosztású képviselőivel, igazgatóktól kezdve termékmenedzsereken, marketingeseken keresztül a beosztott fizikai dolgozókkal bezárólag.  Illetve interjúztattam is elég sokat, tehát ültem már az asztal másik oldalán, nagyjából tudom mire kell odafigyelni az öltözködés, testbeszéd, mimika esetén, vagy melyik ártatlan kérdéssel mit szeretnének megtudni. Ezt miért tartottam fontosnak leírni? Lássuk:

Jelenleg van munkám, egy családi vállalkozást segítettem talpra állítani amihez lassan nem fogok kelleni, ezért elkezdtem a hirdetéseket bújni. Egyen meg is akadt a szemem, "projectmanagert" keres nagy múlttal rendelkező, piacvezető stb... cég, több városban kellene rendbe szedni az embereket és szervezni a munkát. Nosza. Céges email van megadva, eddig jó. Rákeresek az email alapján a cégre, kulturált honlap, tényleg komoly referenciák felsorolva, ez is rendben. CV elküld.

Pár hét múlva telefon. Egy kedves hölgy keres, hogy találtam-e munkát, mert ha nem nagyon szeretnének velem megismerkedni. Ismerkedjünk. Mikor-hol? Megbeszéljük a napot, déli 12, és mond egy helyi, nem túl elegáns éttermet... Nagy cég, csili-vili referenciák és nincs egy iroda? Mindegy. Elcsúsztam egy kicsit más programmal, de korábban érkeztem a találkozóra, sajnos nem volt időm átöltözni. Tehát nem öltönyben mentem hanem ing, normális gatya, cipő, és nem farmer vagy játszós-mackó. Jól néztem ki, na. Talán elnézik nekem ha alul öltöztem. Nem baj, legalább szétnézek bent, hova lehet leülni, van-e box vagy valami nyugisabb rész. Paripapimpilló. A helyen éppen menüért állt sorba a város apraja-nagyja, zaj, csörömpölés, full kajaszag. Mázli, hogy nem öltönyben jöttem. 

Késtek. 3 telefon és egy sms után negyedszerre felveszi a hölgy, mondja, kicsit késnek. -Semmi baj, kint megvárom Önöket, könnyen megismernek, egyedül ácsorgok a bejáratnál és jól nézek ki. 

Simán besétáltak mellettem, majd felhív telefonon, hogy ők már itt vannak. Bemegyek ismerkedjünk. Egy hölgy, két úr. Ekkor előbújt belőlem a HR es. Az első benyomások: A hölgy, lenőtt haj, ápolatlan köröm ( a halálom, amit egész beszélgetés alatt rágott, és a telefonját nyomkodta ) Az egyik úr rendben volt, mint kiderült ő a cég tulajdonosa. A másik ( mint kiderült a helyi cég képviselője ) mintha most szállt volna le a traktorról. Nyúlott pulóver bőrkabát, esküszöm a műbőr autóstáska hiányzott a kezéből. És hogy milyen közel jártam a valósághoz, a tulaj első kérdése hozzá: A Lada nivával jöttél? -Nem, mert váltót kellett hozzá rendelni Záhonyból... Anyám...De jó, hogy nem öltönyben jöttem. Ha már itt vagyunk beszélgessünk. A mondatom közepén megjött a pincér, erre nekiállnak EBÉDET RENDELNI. Ezt nem hiszem el.. És ezt a főételnél és a desszertnél is eljátszották. Egyetlen mondatot sem tudtam befejezni, valamelyik mindig közbevágott. Majd összevesztek, hogy vesznek-e fel még egy embert, aki a dolgozók kiválasztását intézi, vagy nem. Én csak ültem, pislogtam és kerestem a kamerákat. Végül sikerült zöld ágra vergődni, én vagyok az emberük, megegyeztünk a munkaidőben és a bérben is, adnak telefont, laptopot a munkához, illetve ha van autóm ( van, és nem Niva ) a benzint is fizetik mikor a másik telephelyre kell utazni. Király. 

Abban maradtunk, hogy még nekik is van elintézni valójuk, nekem is merülhet fel kérdésem, 2-3 nap, de maximum 2 héten belül jelentkeznek.

Másfél hét elteltével rácsörögtem a hölgyre, mizu? -Háááát ők azt hitték, hogy nem is akarok náluk dolgozni ezért nem kerestek. -WTF? 

Cica, ezt mire alapoztad? Ha meg bizonytalan vagy pláne hívj fel, hogy szeretnék-e munkába állni vagy nem. Jó, akkor visszahív. 

Csörög a telefon, cica örömmel közli, hogy nagyon szeretnék, ha náluk dolgoznék. Rendben, mi a teendőm. Másnap reggel 8 órára menjek be a telephelyre, munkavédelmi és egyéb oktatásra, illetve, hogy a belépő kártyához lefényképezzenek. Majd szerdán 11 körül találkozunk, vidékről jön, majd hív, hogy pontosan mikor ér ide. Szuper. Sikerrel elvégeztem a "tanfolyamot", majd szerdán fél 11 kor hívom, semmi. Másodikra nagy nehezen felveszi, és sajnálattal közli, hogy két napja derült ki, hogy leépítés van és nem tudnak alkalmazni. Te most csak szivatsz, ugye? Háááát ő megérti, hogy mérges vagyok, de és is értsem meg, hogy ez most derült ki két napja.... Figyi cica: EGY: Két napja október 31. volt. Akkor nem derül ki semmi. KETTŐ: van telefonod- láttam mert azt nyomkodtad az állásinterjú alatt- de megint én telefonáltam rád. 

Mindegy ide nem megyek dolgozni, a fentiek tükrében talán talán jobb is, de valami nem hagyott nyugodni ezért rákerestem a hölgyeményre. A FB profilján a képe és a telefonszáma stimmelt, viszont egész más cég van megadva, mint ami az email címében szerepelt, MUNKAERŐKÖLCSÖNZŐ a szentem, csak az email címében kötődik a munkát hirdető céghez.

Konklúzió.

Hiába próbál az ember munkakeresőként (is) alapos lenni, nehogy valami lehúzós fizetésképtelen kamucéghez menjen dolgozni, és két hónap után kezdheti elölről, bele lehet nyúlni. Én most szerencsés voltam.

András