Magyar munkáltatói hozzáállás: az alkalmazott csak egy robot
Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre
Tisztelt Címzett!
A
címen olvastam a blogjukat, ami nagyon megtetszett.
Én is megszeretném osztani az elmúlt éveim munkában történt tapasztalataimat.
Először is, szögezzük le, szeretek dolgozni, mindig is szerettem, csak voltak néha összetűzések, de hol nem, olyan légkör nincs, ahol ha többen dolgoznak együtt, mindenki mindenkinek megfelel. Célzok itt a "Túlórát ki vállalja be?" kérdésre, a "klíma-háború"-ra (ki kapcsolja ki, ki kapcsolja be, ha mindenki egyenrangú) vagy csak az ünnepnapok kivitelezésével, hogy "van családja, akkor neki JÁR, hogy előtte való nap se jöjjön, vagy nekem nincs családom, nekem felesleges ünnepnap előtt otthon készülődni, menjek be dolgozni" mondatokra.
18 éves korom óta dolgozom, most vagyok 34 éves (nő). Idestova 16 éve dolgozok a kereskedelemben, igaz, az első évet csak a technikusi mellett diákmunkaként.
Kezdődött azzal, hogy az ott huszonéve dolgozók bérétől TÖBBET kaptunk diákként (igaz, nem sokkal, de többet), ami folyamatos kinézést, megaláztatást jelentett a számomra. Eleve szinte gyerekfejjel átfutott az agyamon, hogy milyen jövő vár bárhol ránk, ha majd egy "kis nyikhaj" többet kap egy cégnél, mint én, aki dolgozik, bejár huszonéve, végzi a dolgát lelkiismeretesen, de persze annyira még akkor nem foglalkoztatott a gondolat, csak úgy átfutott az agyamon.
Utána elkezdtem (NŐ LÉTTEMRE) épületgépészetben dolgozni (más nem alakult), amit úgy megtanultam, hogy sokszor mestervizsgával rendelkező szerelőket én oktattam ki 1-1 termékről, hogy mire való, vagy hogy kell használni. Az akkori fizetés jó 20 %-kal feljebb volt a minimálbértől, az AKKOR jónak számított. De teltek az évek. Az építőipar (is) nagyon megsínylette a válságnak nevezett pénzügyi malőröket, ami számunkra a fizetések nem oly mértékű évről évre való emelésén jelentkezett.
Ezelőtt 6 évvel volt a fizetésünk 90.000 + "zsebbe" : 20.000 (a túlórákért, merthát kereskedelemben mindenhol szépítve van a tényleges, munkaügyi ellenőrzésre benyújtott jelenléti ív) + cafeteria: 30.000...
aztán 4 éve lett: a fizetésünk 90.000 + "zsebbe": 20.000 + cafeteria: 20.000...
aztán 3 éve lett: a fizetésünk 90.000 + "zsebbe": 20.000 + cafeteria: 10.000...
aztán 2 éve lett: a fizetésünk 90.000 + "zsebbe": 20.000 + cafeteria: nulla
aztán tavaly januárban lett: a fizetésünk 90.000+"zsebbe": 20.000 + cafeteria: nulla, egy fillér emeléssel sem! Még a kötelező minimálbér felett voltunk így is, volt a válasz rá, ha rákérdeztünk, hogy lesz-e emelés!
Ekkor váltottam tavaly nyáron, mert rájöttem, hogy REÁLÉRTÉKBEN 6 év alatt egy fillér emelést sem kaptunk, sőt, az ipar feltörőben, a munka egyre több, az ember viszont egyre kevesebb, nem bírtam úgy. Sem testileg, sem lelkileg.
Aztán idén az ottmaradtak fizetése lett: a fizetésünk 107.000+"zsebbe": 20.000 + a nagy semmi... Még mindig ugyanazt kapják, amit ezelőtt 6-7 évvel.
Elmentem egy fehérneműboltba, ahol egy tizessel kértem többet a jelenlegi fizetésemnél, de a főnökasszony már azzal kezdte, hogy "lógok a munkaügyire menve" -mintha én osztanám be a munkaügyi hivatal nyitva tartási idejét-, volt olyan, hogy kinyitotta az ajtót +10 fokban, amit nehezményeztem, a "mit hisztizek?" választ kaptam, amikor közöltem, hogy érzékeny a vesém, nem 10 fokhoz öltöztem, nem érdekelte, meg közölte, hogy "ő adja a fizetést, amiből élek, gondoljam meg mégegyszer, hogy kinyitom-e a számat!", Ezt így bele az arcomba... Konyha nem volt, ahogyan szék sem sehol, a mosdóban a vécén ülve tudtam az ételt megenni, amit vittem magammal, a másik lány "rutinosan" állva az eladótérben evett két vevő közt 3 falatot, na, én mondom, ezt így nem...3 hét után felmondtam, hogy nem fogjuk egymásban meglelni akit keresünk, én sem benne, mint munkáltatót, ő sem bennem, mint alkalmazottat.
Na, kidobtam 15 év gépészetet, hogyan tovább, nyilván vissza nem mehettem, gyorsan leltem egy másik gépész boltot.
Ott úgy kezdték: az éves szabadságból 14 napot tud kiadni (24 járt volna!), a munkaidő napi 10 és fél óra (szombaton is, de akkor csak 6,5 óra), órabérben éppen a minimálbér megvolt. Heti 56 óra munkaidő...
Nekem messze is volt, így a heti 40 óra bejelentve nekem került heti 96 órában. Ha a fizetéssel a 96 órát osztottam, nem jött ki JÓCSKÁN még a minimálbér sem...
De, mentem, mert a számlát fizetni kell. Reggel keltem 5:10-kor, este hazaértem fél 7-re... Szombaton 5:10 kelés, érkezés fél 3-ra... Folyamatos vita volt a kollégákkal a huzat miatt (sajnos a hidegre a vesém, a huzatra a fülem érzékeny) közölte a főnökasszony, amikor elévittem az ügyet, mert nem tudtam hatni a kollégákra, hogy "mindenkinek megvan a nyomora, udvariasságból végig hallgatom, de tulajdonképpen nem érdekel" SZÓ SZERINT, a fülembe égett... De, a mínusz 20 fokban is kinyitották az ablakot, meg májusban (kinti 21 fokban) bekapcsolták a klímát már, és 15 fokra állították. Ne legyen egy érzékeny (már testileg) erre dühös?! Mertha 40 fok lett volna már, vagy télen "csak" mínusz párfok van kint?! A sors fintora még, hogy a megerőltető munkatempó miatt a bokámmal táppénzre kellett mennem (a napi 10 és fél órából mosdóval, ebéddel kb 30 percet ültem 1 munkanap alatt!), nem volt tovább maradásom, elég volt a 8 hónap belőlük, mint kollektíva, mint munkáltatóból is, meg mint megerőltető munkából is!
MEGINT munkát néztem, na, mondom, ülőt kell keresni. Elmentem végül a METRO nagyker vevőszolgálati pultjára. Áldás, békesség, nettó 140.000 utalva a bérpótlék, cafeteria, mindennel, heti 40 óra (azért a multi nem játszik a jelenléti ívvel), ülő munka, volt mit csinálni ott is, buta vásárló ott is volt, mint mindehol, de az már megszokott volt az előző években is, de ÜLVE, időben hazaérve, stb, és jött a próbaidő alatt a hidegzuhany: ELBOCSÁTOTTAK. Az ok, amit kaptam válaszként arra a kérdésemre, hogy "De miért? Márhogy a következő helyemen ne hibázzam el, vagy változtassak rakta!", az ez volt:"Nem vagyunk kötelesek a próbaidő alatt megindokolni, élnénk ezzel a jogunkkal", szó szerint, ez is beleégett a fülembe!!! Ez a nesze semmi, fogd meg jól! Azért egy metrótól (multitól) többet vár el az ember!
Most munkát keresek, ami igényem van: a heti 40 az 40 óra legyen, ÜLŐ, klímamentes, és ÓRABÉRBEN legalább egy minimálbért fizessen... Nagyok az igényeim???
Az előző 4 hely ezt nem tudta számomra nyújtani. Viszont, amikre küldöm, fel sem hívnak, hogy nem abban dolgoztam, csak barátokat zaklató biztosítók hívnak interjúra, oda meg érthető okokból, én magam nem megyek.
Összefoglalva: munkáltató azt tesz amit akar, úgy csal a szabival, jelenlétivel, ahogy akar, mert "akad a helyemre 100 más", és lett is, ha beteg vagy dögölj meg, csak minket hagyj ki belőle, stb! Amikor ott álltam a szőnyeg szélén a bokám miatt visszamenve a táppénzből, hogy "mégis, ezt hogy gondolom a jövőben, meg úgy látja, hogy ez nekem nem megy?! (mondom magamban:TÉNYLEG? NEM mondod, észre sem veszem?!)", az a vicc volt eszemben, amikor a főnököt felhívja az alkalmazottja felesége, hogy "sajnálom, a férjem meghalt", erre a főnök azt válaszolja, hogy "szegény, de sajnálom, de azért holnap ugye bejön dolgoznia férje??!" Ez HÍVEN tükrözi egy magyar munkáltató hozzáállását az alkalmazottjához. Lesz@rja magasról, nem veszi észre, hogy az alkalmazott nem egy robot, hanem ugyanolyan érző, emberi lény, mint ő maga.
Ja, az egyik munkahelyemről például azért küldtek el 5 év után, mert gyerekprojekten voltunk, és a főnökömmel közöltem, ha összejön, veszélyeztetett leszek, mert szívbeteg vagyok, egyik napról a másikra nem jövök. Ez volt egy csütörtöki napon, a következő hét keddem nap végén a felmondásom, végkielégítésem, minden, ott várt egy irodában, és annyival indokolták, hogy "nem férek bele a cég hosszútávú terveibe"... A sors fintora, hogy meddő vagyok, nem lehet sosem gyerekem a szívem miatt! Meg sem várták, mi sül ki belőle, egyből kiraktak, míg lehetett. Ez 6 éve volt, már a múlté, de az ember ilyenen nem tud felül kerekedni egykönnyen! Az ember jóhiszeműségből, meg nem alantas módon előre akart szólni, erre kirúgják?! SOSE akarj alkalmazottként egy munkáltatóddal sem jót tenni! Nem érdemlik meg! Egyik sem!
Üdvözlettel:
Egy mindezek ellenére azért még bizakodó munkanélküli, aki keresi egy éven belül az ötödik munkahelyét, ahol legalább egy KÖTELEZŐEN adandó minimálbért megkap! :-)
