Kedves Munkahelyi Terror!
 
A volt munkahelyemen tapasztalt szokatlan változások miatt kezdtem a levélbe, eredetileg korrupciós leleplezésnek indult, de annak még sovány..

A dolog közepébe vágok, döntsétek, el, érdekes-e a téma: gyanítható, hogy a magyarországi SSC-k, azaz multik által üzemeltetett Shared Service Centre-ek (több ezer/tízezer foglalkoztatottjuk van csak Budapesten, a mi SSC-ben pl 1500-an dolgoznak) az utóbbi években álmunkák sokaságát hozzák létre, például azért, hogy ilyen módon EU/kormányzati fejlesztési támogatáshoz jussanak. Meg lehetne irni vicces-szórakoztatóan is irodapatkány-anekdotákkal színezve, szerintem annyira nem vicces, úgyhogy egyelőre maradnék a trend leírásánál.

Magamról: pesti közgazdász vagyok kb 15 év munkatapasztalattal, amiből az utolsó 7-8 évet két közismert multi által üzemeltetett SSC-nél töltöttem, 6 év után a napokban hagytam ott a másodikat. Az SSC-ről pár szót általánosságban, ebben mondjuk nem lesz semmi különösebben újszerű vagy leleplező erejű: a multik jellemzően a nyugat európai országos / leányvállalati helyi rendszereik könyvelését és adminisztrációját (pl. ügyfélszolgálat, követeléskezelés, adóbevallások készitése) szervezik ki olcsóbb közép-európai országokba ún. SSC-kbe, hogy egy-egy ilyen centerből szolgálják ki az adott multi összes nyugati országában femerülő tevékenységét. Tehát központosítás, rendszerek integrálása, folyamatok standardizálása (+lebutítása) és olcsóbb országba történő outsourcingja a lényeg. Pár év után jellemzően Indiába vagy más még olcsóbb országba viszik tovább a munkát a cseh, lengyel, magyar stb SSC-ből. Egy-egy SSC betelepítésére ugyebár komoly EU-s / kormányzati fejlesztési támogatásokat vesznek fel a multik. A folyamatos át- és kiszervezések mellett az adminisztratív munka automatizációja is folyamatos és egyre lényegesebb, részben egyszerűbb eszközökkel dolgozó belső fejlesztőkkel, részben profi külső fejlesztőkkel.
 
Ilyen környezetben nem meglepő, ha az érintett és ellenérdekelt managerek, középvezetők a kiszervést/automatizálást próbálják lassítani, szabotálni, a saját felszámolásra ítélt egységük jelentőségét akár mesterségesen felnagyítani stb. Ezek a belső taktikázások cégen belül régóta ismertek viszont egy oknyomozó újságíró számára nyilván érdektelenek.
 
Mostanában, nagyjából az elmúlt 2-3 évben viszont valami elkezdett megváltozni és egyre furábbak a viszonyok. Itt már nem holmi leépítésre ítélt német/magyar managerecskék időhúzó taktikázásáról van szó, hanem jól érezhetően kiterjedt, szisztematikus, egész magas szintről szervezett szélhámosságról, nem tudok jobb szót.

Árulkodó jelek:

- Középszintű management megváltozott viselkedése. Régebben nyitottabb , szakmailag igényesebb és érdeklődőbb stílust hirtelen felváltja a kommunikáció szinte teljes hiánya és arrogáns elutasítása az alsóvezetőkkel/alkalmazottakkal illetve nagyon ritkán kényszeredett diplomatikus rövidre zárt small talk-ok, panaszok, javaslatok, észrevételek csípőből elutasítása, sőt, végig sem hallgatása. Elég egyértelmű, hogy tudnak valami fontosat, amiről nem akarnak beszélni, ami persze önmagában még sok mindent jelenthet, akár csupán csak azt is, hogy idő előtt, akár 1-2 éven belül meg leszünk szüntetve és megy minden Indiába, de menjünk tovább.

 - A magyar management már egyáltalában nem viselkedik szakmai managementként, inkább munka- vagy pontosabban, mivel gyakran csak álmunkák vannak, mondjuk úgy, állásközvetítőként. Összesen két dolog érdekli őket: ha valaki távozik, a helyére kell keríteni valaki mást, illetve ha a külső (esetemben mondjuk német) részről panasz van a dolgozóra, akkor elbeszélgetnek vele, vagy lecserélik. Ez utóbbi nemigen szokott egyébként megtörténni. Ez külső szemmel nézve talán még védhető, valójában ez egy Manpower állásközvetítő szintje és a valóságban ennél sokkal komolyabb szakmai munkát kellene végeznie a magyar managementnek, különösen, hogy a nyugati, német irodát lassan teljesen leépitik és deklaráltan meg is akarják szüntetni. Ennek megvannak a következményei, belső konfliktusok, jogos panaszok ,amikre nem és nem reagálnak érdemben, szakmai nívó gyors csökkenése stb.

 - ezek idáig talán nem túl érdekes általánosságok, de nézzük tovább: feltűnő és nyilvánvaló, hogy tudatosan, szisztematikusan  a magyar és német management összejátszásával teljesen értelmetlen álmunkákat adnak ki dolgozóknak, amiknek egyetlen jelentősége a foglalkoztatási statisztikák feljavítása. Apró példa: szólnak, hogy van egy új feladat, ha jön egy kérés bizonyos egységektől, akkor ezt továbbítanom kell egy másik egységnek emailben. Megkérdezem, hogy ezzel mi a dolgom, mit kell vizsgáljak a kérésen? Semmit, csak továbbitanom kell a levelet. Ennek így persze semmi értelme. Azután csakugyan jön pár levél és egy német kollégának nagyon fontos, hogy továbbitgassam őket, néhány alkalommal, gondolom, hogy egy auditon bizonyítani lehessen hogy én ezzel valóban dolgoztam. Pár alkalom után vége a színjátéknak, a többi kérést már direktben a megfelelő egységnek küldik. Banális eset de ezek az esetek kiterjedtek, nem is túlságosan titkoltak és nem csak a mi teamünket érintik –  itt lóg ki igazán a lóláb, hogy itt már nem csak egy demotivált lusta management sorvasztásáról, hanem tudatosan színlelt munka szervezéséről van szó. Ez nem egy túlmozgásos teamlead egyéni akciója, és nem is az a célja hogy feleslegesen csuklóztassanak. Ez a statisztikák kozmetikázásáról szól alig leplezetten (ha kicsit adnának a látszatra, könnyedén találhatnának olyan álmunkát, amivel soha nem bukhatnának le, de újabban már nem is nem nagyon adnak). Ha mindezt szóvátesszük, szájhúzás, vállvonogatás, esetleg az aktuális álmunka megszüntetése, amit egy másik álmunka követ. Hasonló a dolog, mikor olyan feladatokat adnak ki, amivel elvileg lenne munka, ha lelkiismeretesen elvégeznénk, de ha bármilyen jogos észrevételt, panaszt teszünk, támogatást kérünk hozzá, egyszóval a managementnek is lenne vele dolga, akkor hirtelen teljes ignoranciába ütközünk, és ha odáig eszkalálódik a helyzet, hogy nemes egyszerűséggel nem végezzük el a feleslegesnek tartott feladatokat akár hónapokon, éveken keresztül, annak sincs semmi következménye.

- Közvetlen környezetemben minden különösebb nyomozás nélkül fel tudnám sorolni azt a 10 embert a 30-ból,aki saját bevallásuk szerint munkaidejük 80%-ban nem csinál semmit, vagy felmondásukig nem csináltak és ebből nem is csinálnak túl nagy titkot, pláne mikor már felmondtak. (én is közéjük tartozom). Mindezzel persze nem azt akarom mondani, hogy az egész SSC egy szélhámosság és nincs valódi munkavégzés. Vannak fontos tevékenységek, amiket nem is rossz színvonalon elvégeznek, inkább azt mondanám, hogy ezekre egyre gátlástalanabbul ráépítenek egyre több álmunkát –százas nagyságrendben.

- Végül azt hangsúlyoznám, hogy nem egyszerűen hanyagságról, lustaságról, káoszról van szó. Nagyon is tudatosnak tűnik a játék, bizonyos dolgokra nagyon odafigyelnek, másra viszont szándékosan nem.
 
Logikus magyarázat lehetne, hogy a magyar kormány mindenáron nyomja az SSC-ket hogy csináljanak minél több állást, és ezért EU-pénzből fizetni is hajlandó. Az SSC-ben meg azt mondják, hogy viszonylag alacsony kockázattal kielégíthetik a kormány óhaját, mivel a munkák zöme amúgy is automatizálásra, át- és kiszervezésre vár, ha a meglevőt felöntik még átmenetileg némi álmunkával, az nem feltűnő. Ez így legalább logikus és érthető, a másik lehetőség, hogy a középvezetés áll ellen a felsővezetésnek és okoz kárt a vállalatnak sokkal kevésbé valószínű, mert ilyen hülye felsővezetés nincs. 

Szívesen hallanék a témáról, más ssc-ben is van ilyen gyakorlat?
 
Üdv
Egy közgazdász

Hirdess a Munkahelyi Terror blogon és 1 HÓNAPOT AJÁNDÉKBA ADUNK. A részletekért KATTINTS!